Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 18. szám

222 Mások irigységgel nézték e kemény, éles kőszekerczéket, csak birtokosuk sajnálta többször, hogy a két köböl egyet nem csinálhat. — Elég erősnek gondolta karját és felsóhajtott, valahányszor meggondolá, mennyivel súlyosabbak lernének csapásai, ha két fegyverét egygyé olvaszthatná. — Sokszor foglalatoskodott e gondolattal, és sokat áldozott volna, hogy e kivánata teljesüljön; mig végre a sors e vidékre egy tudóst vezetett, minők — bár ritkábban, de már akkor is léteztek, kik a lehetetlennek látszót is illő tiszteletdíj mellett örömmel elvállalják, s ez, midőn a kövek tulajdonosának kivánatát megtudta, késznek nyilatkozott a kísérletre. Külön kemenczét épitett e czélra, benne tüzet rakott, a szép kovákat a kellő menynyiség timsóval s mészszel vegyítve belé tette s addig táplálta tüzét, s fúvókkal élesztette lángját, mig végre meggyőződött, hogy kísérlete sikerült. A láng eloltatott, széthányták a parázst s a hamu között a két kő csakugyan összeolvasztva találtatott. A két éles kemény kovából, mely egykor hadi szekerczéül szolgált, csakugyan egy egész vált. Kétszer oly nagy és súlyos, mint az egyes kövek: de az egész egy darab töredékeny üveg. Dajkánk gyermekkorunkban e mesének tanúságát soha nem mondotta el; de ugy látszik kis gondolkozás után most talán olvasóink kitalálhatják. F ... J... Követválasztási mozgalmak. Győr városában tegnap jelent meg választói előtt K a u t z Gyula, egyetemi tanár s jeles nemzetgazda s fejtette ki hosszabb programmban politikai nézeteit. A programm politikai része képviselőjelöltjeink mindnyájáéval együtt a 48-diki törvényeken sarkallik, egyes részleteiben a Deákpárt számosabban kifejtett nézeteihez csatlakozik. Előttünk legfontosabb azon rész, mely hazánk anyagi kérdéseivel foglalkozik, mely téren K a u t z elismert országos tekintély, miért is programmja ezen részét a következőkben egészen közöljük: Tekintve különösen az anyagi érdekeket, melyekre fájdalom ! hazánkben aránylag még mindig igen kevés figyelem fordittatik, legbensőbb meggyőződésem az, hogy korunkban a legtökéleteTÁRCZA. Levelek a speziai öbölből. n. A mint a Magrán átkelünk, a hegyek tövébe érünk, s egy kis várdát pillantunk meg, mely most elhagyatott és düledezik, mióta a folyó megszűnt az esztei s a szard tartományok közt határvonalat képezni. De sem ez, sem a romfalak, melyek kissé fölebb az úttól balra a magas fák közöl szürkén kitekintenek, első pillantásra nem mutatnak fel semmi különöst; s így tova ballagunk a kényelmes uton fel a hegyre, mig végre megfordulunk, hogy a gyönyörű kilátást a magasról élvezzük. A hegyet magát, melyen az út felkanyarodik, fiatal jegenyeerdő takarja, melyből itt-ott magányos gesztenyefa válik ki; átellenben az Alpe Apuana tornyosul a többi bérezek fölé a felhőkön keresztül , alul a Magra kigyózik s ömlik a szellőben mosolygó tengerbe, mig lábainknál a más oldalról olyan igényteleneknek látszó falak, hogy figyelmünket fel sem költötték, rendszeres épületnek mutatkoznak, mely nagyrészt összeesett ugyan, de melyből még elég maradt fenn, hogy érdemes legyen közelebbről is megvizsgálni. Első tekintetre látiuk, hogy egy zárda düledékei feküsznek előttünk; a közepén a kerek kápolna még fedél alatt van, úgymint az egyik szárny is, hol jelenleg a bérlő lakik családjával, a ki köröskörül gyümölcsöt s zöldséget termel, s a barátok ozelláit szobákká változtatta, hová nyáron mindig akad Sarzanából lakó. A régi templomnak magának csak helye van meg, s most befedi ivboltozattal mindkét oldalról a fal hosszába ültetett s magasra növelt szőlő egész a kápolna ajtajáig. Ezt a látogatónak szívesen kinyitja a sebb politikai rendszerek és közjogi institutiók [is hatásnélküli ék maradnak, ha a nemzet anyagilag tehetlen,"—s ha zilált közgazdasággal bir; s hogy e szerint csak azon állami u jjá alakítás lehet sükeres és kielégítő, mely egyidejűleg [s karöltve a n e mzetgazdasági javítások egész lánczolatával vétetik eszköszlöbe; mely a népben rejlő minden erőelemeket és faktorokat legteljesebben birja értékesíteni; az ipar- és forgalom, a pénz- és hitelügy, a köz- és magánháztartás fejlesztésére szilárdítására irányul; az állam közszükségleteinek mérvét a polgárok adózási ereje és képességével helyes egyensúlyba hozza: a vagyonosodás minden forrásait megnyitja, szóval megvalósítja azon előföltételeket, melyek alapján az „egészben" ép ugy, mint a „részekben" jóllét s elégültség minden irányban helyet foglalhat. Legyen szabad e részbeni nézeteimet tüzetesebben kifejteni, főleg, mivel e nagyfontosságú s politikai átalakulásunk valamennyi érdekeivel és czéljaival legszorosb kapcsolatban álló tárgy: a függő nagy kérdésekkel való nagy viszonyában, még eléggé meg nem világosi ttatott. Felfogásom szerint mindenekelőtt azon irányelv tartandó szemmel, hogy a fennforgó nagy feladványok megoldásánál korunkban éa körülményeinkben a közjogi és politikai momentumok egyedüli hangsúlyozása elégtelen; s hogy az igazi státusbölcseség ép ugy minta dolgok természetes rendje s fensöbb egysége a nemzet- és államgazdasági szükségek és követelmények egyidejű figyelembe vételére utal! Országgyűlésünk teendőintik egyik legfőbbike tehát az lészen, a közjogi megoldás nagy alapelveinek kijelölésénél egyidejű1 e g a köz- és államháztartási feladványokra is kiterjeszkedni, Magyarország anyagi érdekeit egyfelől önnön államéletünk szükségei, másfelöl a birodalommal való viszonyunkból folyó tekintetek szerint méltányolni. Annyiban is kiváló fontossága lévén ez eljárásnak, a mennyiben ilykép sok közjogi vagy politikai eszme, óhaj, követelés sajátszerű gyakorlati megvilágosíttatást nyer s többoldalúbb mérlegelésre találhat, maguk a nagy vezérgondolatok és törekvések pedig termékenyebb, határozottabb, hogy ugy fejezzem ki magamat, kézzelfoghatóbb alakot ölthetnek. Visszaélnék a nagytekintetü Hallgatóság türelmével, ha e részbeni feladásaink s helyzetünk kimerítő fejtegetésébe bocsátkoznám. Miért is az itt következőket csak igénytelen e szmetöredékeknek kérem tekinteni, melyekkel egykét főbb fontosságú kérdésre óhajtom a figyelmet fordítani. Jelesül: Először: Valamint a magasb állampolitika körében előre láthatólag rajtunk lészen most a sor, a negátió teréről le, és a positiv alkotás s kezdeményezés küzdfövényére föllépni: ugy másfelöl azon feladat is több tekintetben nekünk jut a jelenben, a birodalom nemzetgazdasági újjászervezésének irányelveit kijelölni, s azon nagy vezér-szabályokat, melyek körében a monarchia összes közgazdászati politikájának ezentúl mozogni kell, megállapítani. E nemes hivatást pedig, mint a birodalom anyagi regeneratiójának alapjai megvetését, magunktól visszautasítani nem szabad; évszázadok óta ez lévén az első nagy alkalom, egy mind hazánkra mind magára a monarchia nem-magyar tartományaira nézve is visszáshatásu s sok tekintetben félszeg státusökonomiai rendszer mellőzésére bérlő, s elmondja, hogy az óriási keresztre feszített krisztusszobor, mely byzanti modorban fából faragva, a belépővel szemben áll az oltár felett, hű képmása a Votto Santónak, a mely innen került Luccába. A Santa Croce del Corvoi klastrom romjai közt vagyunk tehát, e vidéknek hajdan leghíresebb zárdájában. A Votto Santónak, Krisztus eme igaz és hü ábrázatjának története, rejtélyes és emlékezetes. Mikor a megváltót a kálvária dombján felfeszítették, igy beszéli a legenda, szent Nikodém elment az erdőbe s levágott egy czédrusfát, s elkezdte képmását faragni. S már-már el is készült, csak az arcz hiányzott még; hanem ennek, akármint iparkodott, Nikodém nem bírt eléggé mennyei kifejezést adni. Töprenkedései közben meglepte az álom, s ö még álmában is imádkozott; s midőn felébredt, egy angyalt látott maga mellett, a ki a szoborra mutatott; ime meg volt a fő is, s oly tökéletesen hasonlított Jézushoz, hogy csak az ég egyenes hozzájárulása folytán jöhetett létre! Ezer évnél tovább elrejtve maradt e csodaszobor. De a tizenkettedik században végre a sánta crocei barátok egy hajót láttak, mely zárdájuk felé közeledett a széles nagy tengeren. A szél ellenkező irányban fujt, de a hajó csak előre haladt, vitorla s evező, kormányrúd s legénység nélkül. A parthoz érkezett; nem volt benne senki, csak a Votto Santót találták ott a papok, s a mint belőle kivitték, a hajó ismét eltávozott, ugy a mint jött. Azonban ugy látszik, a barátok nem tartották magukat arra érdemeseknek, hogy szegényes klastromukban ilyen becses ereklyét bírjanak, s megelégedtek másolatával, mig a Votto Santót magát eladták a luccaiaknak, a kik székesegyházukba helyezték, hová történetét lefestették a falra, s a hol mai napig is oly gondosan őrzik, hogy rendkívüli alkalmakon kivül még takaróját is alig mutatják. De a sánta crocei zárda ennél nyomósabb alapon is követelheti, hogy a történet róla megemlékezzék; neve Dante életének egy szakát juttatja eszünkbe. A nagy költő sokáig lakott e környéken, barátjainál a Malespínáknál, kiket az ottani püspökkel kibékíte tt. Várta, hogy hazája ügyei jobbra forduljanak, s visszatérhessen; de hiába, Flórencz