Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 18. szám

223 s egy más, alapjaiban és iránylataiben helyesb, s Magyarország szempontjából is igazságosb s megfelelőbb rendszer életbeléptetésére. Másodszor: Nem lehet kétség az iránt, hogy hazánknak közgazdasági érdekei tekintetében is arra kell törekednie, hogy önálló, idegen érdekek és czélok jogozatlan befolyásától független módon alakulhasson; és mind törvényhozásilag, mind kormányzatilag ugy szerveztessék, hogy a monarchia másik felével egyenjogú állást nyerjen, annak, ugy mint évszázadok óta és pedig az egész birodalomnak kárára történt, alárendelt provincziájaként ne szerepeljen ! — Ennek folytán szükségesnek mutatkozik egyfelől a miniszteriális kormányzati formának életbeléptetése, melynek alapján a közgazdasági ügykör nagy organismusa megannyi foszakok szerint egy összefügg0? egységes s független igazgatási rendszernek vettethetik alája. Másfelöl mulhatlan kellék a fentjelzett nagy czél elérésére a birodalmi pénzügy, hitelrendszer s közgazdasági életmozgalom lehetőleges decentralisátiója, decentralisátiója a végből, hogy a székváros, mely felé amugyis módfelett gravitál az egyetemes anyagi érdekfolyam, az összes birodalmi üzlet és hitelíorgalom monopolisztikus centruma, s egyedüli pénzhatalmi súlypontja lenni megszűnjék, az innen szükségkép eredő bajoktól hazánk a jövőre megóva maradjon, s az „egész" meg a „részek" közt ez irányban (is az annyira szükséges helyesb egyensúly létrejötte megkönnyíttessék ! Harmadszor: Tekintve ezen érdek szempontjából Ausztriához való viszonyunkat: nem lehet kétség az iránt, hogy mihelyest az ép emiitett nagy elv érvényre jut, azaz Magyarország a monarchia másik felével egyenlő jelentőségű egésznek, magára álló országnak elismertetik, de egyidejűleg Magyarország is készséget mutat amannak irányában méltányos magatartásra: köztünk meg a birodalom nem-magyar tartományai közt nemzetgazdasági tekintetben állandó öszhangs érdekközösség jöhet létre! — Érdekközösség, mely a népháztartás minden ágaira nézve az iparszervezetben és a forgalmi politikában, a vámügyben és a közlekedésben, az adók s közterhek, a pénz- meg a hitelviszonyok, a földipar meg a bányászatban) felmutatható ; érdekközösség, melynélfogva gazdag és virágzó Ausztria, csak gazdag és virágzó Magyarországgal és viszont gondolható; mely érdekközösségnek alapja folytonos egymásra-utaltságunkban üzleti és forgalmi viszonyaink szakadatlan kapcsolatában, meg a két birodalomfél háztartását ezer meg ezer szálakkal egymásba fűző gazdászati és társadalmi érintkezésekben rejlik; s nem ép jelentéktelen tényező arra nézve is, hogy a mindnyájunkra nézve annyira szükséges és halaszthatlan törvényes alapon való kiegyezés nagy feladványának sükerrel való megoldása eszközlöbe vétethessék! Negyedszer: A mi a közös ügyek kérdését nemzetgazdasági szempontból illeti, azok nyomán miket eddig kifejtettem, nem ismerhetni félre, hogy a külkereskedési és vámpolitika, a monarchiát mint összefüggő egészet érintő közlekedési eszközök, a birodalmi b u d g e t föltételei, a kiválóbb indirekt adónemek meghatározása, a monopólok átalakítása, meg az államadósság és az evvel járó hitelmüveletek: oly természetű ügyek, melyekre nézve közös érintkezés és értesülés alapján kellend egyetértő megállapodásra jutnunk. Csak így levén remélhető, hogy érdekeink és kívánalmaink egymásba-illesztése, békés összeegyeztetése sikerülend; hogy a monarchia anyagi életföltételei kellő módon biztosíttathatnak; az országos és birodalmi pénzügy közötti határvonalok éles kijelölése és fentartása lehetségessé válik; s hogy kifelé, a külföld irányában, a birodalom közgazdasági tekintetben oly actiót ;.yakorolhatand, melyre gazdag erőforrásai, geographiai világhelyzete, és nagy hatalmi állásánál fogva, népeinek érdekében és javára, hivatva vagyon. A mi végül országos vagyis bel közgazdaságunkat illeti, felfogásom szerint mindenekelőtt arra van szükség, hogy egy határozott elvekre fektetett, az ország minden érdekeit s szükségeit számbavevö, erőinket és tehetségeinket helyesen mérlegelő, meg államférfiúi szellemben kombinált reform-rendszer minél előbb s minél teljesb mérvben vétessék eszközlöbe. Fölvéve a nagy feladat fonalát ott, a hol fajunk legnagyobb státusgazdája, gróf Széchenyi elejté ; de tágítva és tökélyesitve a munkaczélt ugy, a mint azt az ujabbkori tudományos és gyakorlati vívmányok színvonala és tekintetei követelik ! U g y foganatosítva másfelől a reformokat, hogy azok a nemzetgazdaság minden pontjain lehetőleg egyszerre s minden ügyágra kiterjedöleg, bizonyos egységes s következetesen összefüggő eljárás szerint kezdessenek meg, és vitessenek öntudatosan és erős kezekkel keresztül. Ily alapokon és ily szempontok szerint, feladatában áliand a magyar törvényhozás és kormányzatnak (mindenkori szem előtt tartásával a tartomány és élet igazolta helyes és correkt közgazdászati elveknek) a nemzet anyagi fejlődése elébe tornyosdió aka dályoka t, a mennyire ez állami interventio mellett lehetséges, elhárítani; az igazi, I productivitás, a szabad társasulás, a kitartó munkásság, a takarékosság, meg az önkormányzati s önsegélyezési szellemnek kifejlesztése, élénkítésére törekedni; — az iparnak, a gyári üzletnek, az őstermelésnek uj és erőteljesbalapokat kölcsönözni; a m u n k a és kereskedelmi szabadság nagy elvét, ildomos módon s helyesen megválasztott intézkedések által érvényre juttatni ; idegen államokban terményeinkre nézve biztos jól fizető keletpiaj c z o k megnyitása, biztosítása körül f.íradozni; a könnyű s olcsó közj lekedés, az akadálytalan forgalom és árúcserének útjait egyengetni; j az üzleti élet élénkítésére, támogatására: a hitelezési, bank- és k ö 1i csönzési intézeteknek tervszerüleg összefüggő rendszerét ! életbe hívni; a tőkegazdag külföldnek irányunkban való bizalma I kinyerésére s megszilárdítására minden kitelhető módon törekedni; — a technikai műveltség s szakképzettség megszerezhetését 1 lehetségesítő s jól rendezett tan- és szakintézeteket alapítani; a nem! zeti háztartás valamennyi ágainak és szakainak helyes egyensúlya I megvalósításán fáradozni; a polgári jog és törvényágnak a közgazda| ság elvei és tételei szerint való átalakítását előmozdítani; végre: a tár| sadalom minden osztályaira oly súlyosan nehezedő s szerfelett f a gj gató adószerkezetnek egy más, tökélyesb smegfelelőbb rendi szerrel való felváltását eszközölni! Mire nézve azonban jól szem előtt tartandó másfelől az is, hogy az állami intézkedések csak ott lehetnek igazán eredményesek és hatályosak, hol a nemzet az azoknak alapul szolgáló elveket vérébe és lelkébe föl nem veszi; a hol a modern kultúra közegeinek és eröesz közeinek értékesítésére a kellő képzettség és tapintat megvan; a hol a positiv, reális nézletmód egyéb iránylatok félszeg tulnyomósága állapota nem változott, s ö végre Párisba indult, hogy magát az ottani egyetemen egészen a tudománynak szentelje. Elvégezte épen a Divina Comedia első részét, a Poklot, s mielőtt elutaznék, barátjának, Uguccione della Faggiolának, meg akarta küldeni. Átadta tehát Frate Ilariónak, Santa Croce del Corvo akkori apátjának, s Uguccione testvérének, a ki találkozását Dantéval leirta egy levelében, mely meg van most is. A költő estefelé jött fel, a mikor épen az Ave Máriát hangoztatták; mély csend terült el mindenen köröskörül, a tengeren, s alant a síkságon, s a klastromon végig , s a száműzött fáradt keblében kimondhatatlan vágy támadt, hogy egyszer ö is nyugodhassék. Fra Ilario a kapuban várta az előtte ismeretlent, s mégkérdezte mit keres; Dante sokáig körülnézett, s azt felelte lassan: „Békét!" De itt nem találhatott nyugalmat, tova űzte lánglelke; előre látott hat századdal, életében tehát el nem érhette czélját. Eléri most nemzete, s nem feledkezik meg első apostoláról; kevés nap óta Santa Croce romjai mellett is áll egy márvány emlékkő, melynek felírása a vándort inti, hogy e helyen Danténak egy gondolatot szenteljen. Vajon Dante Santa Croceból a szárazon folytatta-e útját vagy a tengeren, nem tudjuk, de ha csakugyan a hegyeken keresztül ment Lericibe, San Marcellótól kezdve bizonyosan ugyanazon göröngyös kövezet kínozta meg lábait, melyről mostanság sem lehet ottan letérni. Az ösvény, tudniillik, mert útnak alig nevezhető , ki van itt domború kövekkel rakva, s oly régi, hogy mindamellett, hogy a környék lakossága, mert idegen erre alig vetődik , csizmát nem visel, századok folytán a kemény kova ki van a középen a járó-kelőktől egészen fényesre csiszolva, ugy, hogy e meredek kapaszkodók sok helyütt még ehhez igen sikamlósak is. S ámbár az ide való parasztasszonyok, gyakran nehéz terheket hordva fejeiken, erre oly biztos s könnyű lépéssel haladnak tova, mintha csak tánczterem padlóján mozognának, olyannak, a ki meg nem szokta, ugy mint ők, kényelmesebb a tengeri utat választani, annak daczára, hogy a Capo Corvo körül a hullámok mindég felcsapnak magasra; de a kis alkalmatlanságért bő elégtételt nyújt a változatos partvonal, melynek Afrikájában hü képét adja Petrarca: „Insula jani, Venerique placens a littore portus Exoritur, contraque sédet fortissimus Eryx. Collibus liis ipsam perhibent habitare Minervám, Spernentem patrias olei dulcedine Athenas. | Exoritur Corvique caput, tumefactaque circum Dissiliunt maria, et saxis fremit unda vadosis. Cognitus in medio nautis, dorsoque nigranti Arduus assurgit scopulus, cui proxima rupes Candidior late Pboebo feriente reí'ulget. Post in secessu curvo maris ostia Magrae Cernuntur rapidae, stantisque polatia Lunae; Labitur et plaeidis frangens mare fluctibus Arnus. (Feltűnik immár egy sziget, s a parton Venus szeretett kikötője, s átellenben fekszik az erős Lerici. E dombokra mondják, eljött Minerva maga lakni, hazáját, Athént, megvetvén az itteni édesebb olaj miatt. Majd kiemelkedik a hollófok, a hol a tenger dagálya megtörik, s a hullám a félig kiálló sziklákat csapkodja; a középen pedig fekete gerinczczel magaslik a hajósok előtt félelmetes éles kőszál, melynek közelében a fehér szirt messze fénylik a nap sugaraiban. Azután a gyors Magra torkolata látszik a tengernek hosszasan kanyaruló öblében, s fölötte állnak Luni palotái; míg a távolban az Arno ömlik csendes folyamával a tengerbe.) Mi az ellenkező oldalról jövünk, s igy nekünk megfordított rendben mutatkoznak a meglepő látványok. A Punta Bianca előtt, hol a hegy magas márványfallal áll ellent a haboknak, barlang sötétlik, melyről azt tartja a monda, hogy a sárkánynak volt lakhelye, melyet szent György ölt meg, alkalmasint mikor mint a genuai bank védszentje költözött e hegyek közé, melyeken e minőségében századokig uralkodott, s igy igen természetes, hogy legendája itt sokat forog a köznép száján. A Capo Corvo, mely a Punta Bianca közelében még valódi színénél is feketébbnek látszik, a régi arabs földleirók munkáiban mint 33»