Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1865 / 16. szám - Helyhatósági szerkezetünk 4. [r.]
203 Tetszik látni, hogy mindezek ócska dolgok, de mikor nincsenek ujak, mikkel a közönség foglalkozhatnék? Vagy újnak mondható-e az, a mi a külpolitikai téren történt és a mi néhány napig csakugyan közbeszéd tárgyát képezte? Uj-e, hogy — a mit a spanyol sürgönyök kiderítettek, hogy Ausztria politikája Olaszország irányában nem változott? Uj-e az, hogy Bismarck gr. a franczia császárnak tömjénez és lapjai által egyre hirdetteti, miszerint közte és III. Napóleon közt a nemzetségek ügyét illetőleg minden rendben van és hogy ez alkalommal Ausztriáról még futólagos említés sem tétetik, mintha ennek nem volna kettó's jogczime, ez ügybe avatkozni: először mint a német szövetség tagja és elnöklő hatalma, másodszor pedig mint Poroszország fegyvertársa, kinek az elbai herczegségek meghódításában legalább is annyi része van, mint Poroszországnak ? Mindezek valóban nem uj dolgok és az itteni lapok csak régi szalmát csépelnek, midőn kimutatják, a miről ugy sem kételkedik senki — a diplomata urakat kivéve — hogy t. i. az eddigi külpolitika Ausztriának nem fog hasznára válni. Uj dologgal csak egygyel foglalkozott e héten az itteni közönség, és ez az egy nem politikai kérdés, hanem a Schottenthor előtti — lóvasut. Ott kora reggeltől késő estig ezren meg ezren állnak, bámészkodva a csinos kocsikra és izmos lovakra. Sehol a világon — ezt bátran állíthatni — nincs annyi ácsorgó nép, mint itt Bécsben. Egyszer tettem azt a tréfát, hogy egy ismerőssel a Grabenen sétálván, megálltam és egy ház tetejére néztem ; néhány perez alatt legalább is száz ember ugyanezt tette, és a tolongás majdnem félóráig tartott, anélkül, hogy valaki tudta volna, mi bámulni való van ott fen. A lóvasut indóháza mellett is oly sűrű tömeg áll, hogy csak rendőri katonák képesek a közlekedés lehetőségét fentartani. „Mi látni való van itt?" kérdé egyik a másiktól. „Látni ugyan nem látunk semmit — válaszol ez — hanem hát csak nézünk." És igy — néznek hát! Valóságos dolcefarniente, csak azon különbséggel, hogy a nápolyi ember kényelmesen nyújtózkodik a földön, midőn verőfényes napokon sütkörészik, a bécsi ember térdig sárban áll szakadó eső közben, a mi bizony nem kényelmes positió. Hanem azért megadjuk neki, hogy e napokban ismét jó élezet csinált. A lóvasuttársaság t. i. a Schottenthor előtt a reichsráthi épület tőszomszédságában'; várótermet állított fel. „Ez valódi luxus — mondják a bécsiek — miért nem használták fel a reichsráthi épületet, mely éveken át ugy sem vala egyéb mint — váróterem?" (Fk.) Az iiutonomisták Cgy nyilatkozata olvasható a „Presse"-ben. E nyilatkozat egy Gráczból, jól értesült forrásból származott levél, s igy szól : „Egyik helybeli lapban megjelent, autonomistának tulajdonított, de nyilván hibás tudósítás, bécsi lapokban is viszhangra talált. Azon felfogás, hogy az autonomisták felháborodással utasítnák vissza a Magyarországgal szándékolt transactiót vagy kezdeményezését, valamint azon közlemény, hogy az autonomisták csak Bécset s csak a centralista párttöredék embereit, mint Mühlfeld s többeket tartanák arra valónak, hogy Magyarországgal transigáljanak, az autonomistáknak árthatna Magyarország közvéleményében. A békülés kezdeményezésének feladásáról szó sincs s az egész közlemény koholt.. - A kiegyezést illetőleg a reichsráthi képviselőház kitűnő tagjaitól érkeztek csatlakozó nyilatkozatok. A programm felállítása már e hó második felében meglesz s azután fog kitűnni, vajon lehet-e közös programmot a centralistákkal is megállapítani. Remélni lehet, hogy a centralisták az utóbbi hetekben tett tapasztalásokon okulva, Magyarország iránti magaviseletökét megváltoztatják; a foederalisták nyilatkozványai alkalmasint megtanították a centralistákat arra, mennyire szükséges rájok nézve az együttartás Magyarországgal, ha a német elemet, s az alkotmányos elvet Ausztriában meg akarják óvni. Hogy az itteni (gráczi) autono mista körökben nem is gondolnak a Magyarországgal való kiegyezés elejtésére, azt a „Grazer Telegraph"-ban az autonomisták közlönyében foglalt nyilatkozványból is láthatni, mely a német s magyar hazafiakhoz van intézve s az autonomisták egyik ünnepelt vezérének tollából folyt." Az uj államkölcsön a „Wand" szerint megkötöttnek tekinthető. A kölcsönben valamennyi Rothschild ház s a londoni Barring testvérek vettek részt. Két 60 millió frtos^kibocsátásban összesen 120 m. erejéig lesz megkötve. Az első kibocsátást a bécsi Rothschild ház 92 ezüst árfolyam, 5% mellett, égészen adómentesen s 15 év alatti visszafizetés mellett fogja bizományba vétetni. A második kibocsátás az első elhelyezése után fog történni. A kereskedelmi minisztérium újjá szervezéséről kürtölt hirek részint koraiak részint hibásak. A minisztérium hatáskörének tágítása csakugyan szándékban van, de nem haladt még annyira, hogy már a részletekről is lehetne szólni. Az államadósságot ellenőrző bizottmány iránt császári határozat még nem hozatott, bár az minden órán várható. | A ruthenek S lengyelek Gralicziában mind inkább közelednek egymáshoz. Lemberg mellett szt. Györgyön több előkelő ruthén s lengyel országgyűlési képviselő találkozott s közös programmot készített, mely a két nemzet irányadójául szolgáljon a dolgok uj fordultával Ausztriában. A kezdeményezés a lengyelektől eredt, ők tettek a ruthéneknek engedményeket is, mire ezek megígérték, hogy a területükön lakó lengyeleknek nemzetiségök megőrzése végett teljes szabadságot biztosítanak. Külföld. Pest, okt. 15. Midőn III. Napóleon, Plombiéresben, Cavourhoz e szavakat intézte: „Európában sajátkép csak három államférfiú van" bajosan gondolt még akkor Bismarck úrra, mint harmadikra. Azóta, Olaszország nagy veszteségére, a Cavour helye megürült, s ugy látszik Bismarck gróf ezt a helyet akarja betölteni. Azt mondják III. Napóleon bizonyos előszeretettel viseltetik a porosz premier iránt, kinek vállalkozó szellemét s azt a tulajdonságát senki nem vonja kétségbe, hogy tudja kinek kell tömjént gyújtani, s kinek borsot törni az orra alá. E rendkívüli férfiú most Biarriczban van, mely tengeri fürdőben a franczia császár is időzik. Bismarck gróf tavaly is járt Biarriczban; és megjegyezték azok a kik minden lépésére vigyáznak, hogy nagyon késő ősszel ment oda, mikor a sós vizet már csak a halak állják ki. Hát még az idén mennyit beszélnek róla, midőn hivatalos lapjai azt hirdetik, hogy a franczia császár a gróf urat igen szívélyesen fogadta, sőt ugy szólván csak azért maradt még néhány nap Biarriczban, hogy a porosz premier-t ott bevárja. Altalánvéve az a vélemény, hogy Bismarck gróf, miután egyedül Ausztriával az elbai herczegségek bekeblezését el nem intézheti, Francziaországgal akarja a dolgot tisztába hozni. Más szóval, ha a felől bizonyos lehet, hogy Francziaország e bekeblezés miatt zavart előidézni nem fog, akkor Bismarck urnák jól van vetve az ágya, mert a többi Európával nem sokat gondol. • Hogy ily nagy szívességet Francziaország nem szokott ingyen tenni, azt említeni sem kell. A kombinacziók tehát a körűi forognak, vajon mit Ígérhetett Bismarck gróf Francziaországnak kárpótlás fejében az elbai herczegségek bekeblezéseért. Erről kell néhány szót mondanunk, noha meg kell vallanunk, hogy legörömestebb szeretnénk oly dolgokról szólani, a melyekről valamit tudunk. Itt pedig csak tapogatózás s a lapok mendemondái után indulhatunk. Midőn a porosz király 1861-ben Compiégne-be menni készült, egy franczia röpirat jelent meg, mely ha nem egyenesen is a császár tollából, de bizonynyal az Ő felsége tintájából folyt. E röpirat azok megnyugtatására volt szánva, kik örökké a miatt jajveszékelnek, hogy afrancziák el akarják nyelni a Rajnát. „Folyamok és hegyek nem alkotják többé a népek választó vonalát — mond vala a röpirat — s Francziaország természetes határai inkább nyugat felé feküsznek. A Rajna-tartományok bekebelezése csak veszedelmes teher volna Francziaországra nézve számos oly hatérszéli népekkel szaporodván, melyek más faj, más erkölcsök, más vér befolyása alatt élnek, s csak arra várnának, hogy a franczia uralomtól ismét külön szakadjanak." Volt azonban, minden megnyugtató biztositások mellett, a röpiratban egy helyecske; mely némi apró határigazításokat hozott javaslatba Németország felé, t. i. hogy Napóleon császár örömest látná visszaszerezve gazokat a német határterületeket, melyek 1814-ben Francziaországnak hagyattak s csak 1815-ben lőnek ismét attól elszakítva; S a a rlouis, Saarbrücken ésLandau, a kőszéntelepekkel együtt, melyek az elszászi franczia gyárakra oly nagy fontossággal bírnak. Az említett helyeken csekély számmal francziák is laknak.