Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 16. szám - Helyhatósági szerkezetünk 4. [r.]

204 Vilmos király azonban egy alkalommal azt mondá, hogy egy talpalatnyi földet sem fog Németországból engedni; vajon Bismarck ur fog-e mindamellett is, az emiitett területek miatt Francziaországgal spekuláczióba ereszkedni, ez oly( kérdés, melyet egy nem messze esó' idő fog megoldani. Természetesen a porosz premier is jobb szeret a medve bőrére alkudni; a honnan azt a szándékot tulajdonítják neki, hogy Belgiumot, vagy legalább annak wallon részét örömöstebb engedné át Francziaországnak, ugy hogy Luxenburg Poroszországnak esnék. Arról is van szó, hogy Poroszország, a tuilériák olasz politikáját gyámolitaná Ausztria ellenében. Mindenesetre feltűnő a porosz lapok indokolásában, melylyel az elbai herczegségek bekeblezését védik, hogy Németország egységét a porosz hegemónia alatt vélik egyedül létesithetŐnek s ez egygyé leendett Németország szövetségét Francziaországgal, Oroszország világ-uralmának terjeszkedése ellen, el nem kerülhető politikai szükségességnek tartják. Ausztriával pedig az angol tory lapok s egynémely franczia félhivatalos folyóirattal egy húron pendülve ugy szólanak, mint a mely a legújabb változások után a főderalismus karjai közt fog agyon öleltetni. Mintha csak a moszkvai hivatalos újság szólana belőlök, mely az osztrák birodalom szláv fajait szoros egyesülésre hivja fel a német és magyar elem ellen. Egy szóval, Bismarck ur feje katlanában annyi kombináczio és annyi eszme forr, hogy előtte mindegy, az alig kötött gasteini egyezményt felbontani Ausztriával, vagy Francziaország közsürgönyét ez egyezmény ellen, komédiának venni és mások által is annak tartatni; vagy Oroszországgal étetni meg a savanyu ugorkát, s ugyanakkor salátáját megczukrozni — ez mindegy: csak czélhoz vezessen ! Bismarck biari'itzi látogatása — irja az „Oest. Ztg." — „semmi elhatározó forduló pontot nem képez. Bismarck gr. sohasem volt persona grata a tuilleriákban (?) s nem hisszük, hogy tévednénk, ha azt állit juk, hogy megjelenése a császár visszavonultságában, szelíden szólva, kívánatos lett volna. Bismarck ur a császárt nem annyira meglátogatta, mint megrohanta stb." Ugyanezen lap Bismarck ur sikereit a német középállamoknál valótlanoknak állítja, mintha Németország Szászországgal élén, kész volna Olaszországot a berlini kabinet kedveért elismerni. „Németország eltérő véleményben van úgymond — azon útra nézve, melyet Ausztria .követ, de Poroszország ezé Íjai iránt határozottan bizodalrnatlan." A „Wanflerér." párisi lávirala: „A jóakaró fogadtatás mellett Bismarck megjelenése Biarriczban meddő volt. A politikai siker semmisnek tekintendő." Ez természetesen egyenes ellentéte volna annak, a mit a „Prov. Corresp," Bismarck lapja el akarna hitetni. A „Wanderer" még azt is hozzá teszi, hogy Bismarck ur biarriczi látogatásának hatása semmi „felindulást" Bécsben nem okozott. La Francé a „Pl'OV. Corresp :" aradozásait „udvariassági nyilvánulásnak" veszi, mely „a franczia politikát solidaritásba akarja bonyolítani a porosz nagyravágyással; holott Francziaország a maga nézeteit a gasteini szerződésre nézve egy szikrát sem változtatta." A „Vatcrlaad" Bismarck felől abban az aggodalomban van, hogy Napoleannal nagyon mélyen bele talált Európa ügyeibe ereszkedni; hanem azzal vigasztalja magát, hogy Vilmos király az ur s Bismarck csak a szolgája. „Akár hogy van azonban a dolog — irja a nevezett lap — Ausztria, bár nagyon becsüli a porosz barátságot, de még sem függ attól; fenállásának szilárd biztositékát, népei hü összetartásában és erejében találja. A berlini kabinet CZÓIja a herczegségek bekeblezésére nézve egyelőre az volna, hogy Öchleswig-Holstein a „Személyes unió" kötelékével kapcsoltatnék a porosz koronához. De a személyes uniót Berlinben ugy értik, hogy a sereg, hajóhad, diplomátia, és bizonyos része a pénzügynek, valamint a posta, távirat és vasút az állam közös ügye legyen ; tehát csak a belügyi törvényhozás és közigazgatás, nem olvasztatnék be. „Ily személyes unió — jegyzi meg a „N. Fr. Presse" — egyszerűen a beolvasztás volna." A portugál király és királyné tegnapelőtt Párisból Brüsselbe utaztaztak. 0 felségeik Angliát, Német- és Olaszországot fogják meglátogatni és novemb. elején Francziaországba ismét visszatérnek. A görög királyt, a Korfuból tett tengeri ut alkalmával, majd villámcsapás érte, midőn a hirtelen támadt viharban, a vitorla megfordításánál, a matrózoknak segélyére akart lenni. Egy darabig öntudatlan maradt a fedélzeten. Közintézetek és Társulatok. Magyar Tndománjos Akadémia. Mult hétfőn Vámbéry Ármin lev. tag mutatott be több török-tatár kéziratos könyvet, melyeket Közép-Ázsiából hozott magával. A könyvek többnyire szépirodalmi s történeti tartalmúak, s némelyek közöttök, mint előadó állítja, unicumok. Ezután Budenz József mutatta be cseremisz szótárát, melylyel e részbeli tanulmányait befejezi, össze levén immár általa hordva mindazon tudományos készlet, mely a cseremisz nyelvre vonatkozik. Budenz szótára mind a két nyelvjárást, az erdeit meg a hegyit, magában foglalja, s föl van benne dolgozva az egész újszövetség cseremisz fordítása. Mutatványokat is olvasott föl a szótárból, mi által alkalma nyilt némely hasonlatosságokat fejtegetni a magyar meg cseremisz nyelv között. Sajnáljuk, hogy Budenz alapos és érdekes fejtegetéseit megzavarta V á m b é r y azon közbeszólása, hogy kár cseremisz és általában finn analógiákat keresni, holott a törökben közelebb és jobbakat találunk. Budenz kijelentette, hogy nem veti meg, sőt tanulta és tanulja a török analógiákat is; és jó lesz, ha Vámbéry eem veti meg a finneket. Mendlik Károly ur pótlékokat küldött a nagy szótárhoz. A szótár szerkesztői, reméljük, hasznukat fogják venni. Az Akadémia mai ülésére Henszlmann Imre lev. tag. előadása van bejelentve Böhm Dániel Józsefről. Az Akadémia hazafiúi bizodalommal kéri a könyvtárak őreit, ugy minden könyvbirtokost és irodalom barátot, kinek J o a n n e s Decius Barovius XVI-ik századbeli nevezetes irónk útleírásának, melyet 1587. Wittenbergben ily czim alatt kiadott: „Hodoeporicon Itineris Transilvanici, Moldavici, Russici" hollétéről tudomásuk volna, vagy azt bírnák, hogy arról alulirt titoknokot értesíteni, vagy magát a példányt hozzá, egy havi használat végett az Akadémia czéljaira, biztos, úton beküldeni ne terheltetnének. Kelt a M. Tad. Akadémia 1865-diki oct. 2-án tartott üléséből. Arany János, titoknok. Vegyes. A Kisfalady-Társaság terme az Akadémia palotájában annyira elkészült, hogy a Társaság legközelebbi havi gyűlését már ott tarthatná, — ha bútora volna. Van ugyan a Társaságnak alapos reménye, hogy az Akadémia régibb bútorzatából, ha nem is épen ingyen, de olcsó áron egyet mást át fog vehetni; hanem a Társaságnak oly bútorokra is van szüksége, melyeket az Akadémia sem engedhet át neki, így — hogy többet ne említsünk — oly szekrényekre, melyekben ereklyéit pl. nevezetes irók kéziratait, Kisfaludy Károly tintatartóját, stb. őrizhesse. Nem hiszszük, hogy ne akadjanak hazafiak, kik a még szükséges bútorokat, ha majd a kellék hivatalosan ki lesz mutatva, a Társaság számára össze ne szerezzék. Képzőművészet A magyarországi műegylet idei míilapjául azon szépfrescot választotta, melyet Wagner Sándor hazánkfia készít;a rosi vigadó csemegetermeszámára, s mely az ifjú Mátyás király tornaivádiadalát ábrázolja a cseh vitéz fölött. A műegylet részvényesei annál nagyobb örömmel fogadhatják e hirt, mivel a mülapot maga a szerző fogja köre rajzolni. A műegylet választmánya, mely mult pénteki ülésében a mülap iránt határozott, ugyanezen ülésben több csinos képet is vásárolt részvényesei közötti kisorsolásra. A megvett képek következők : 2„Capri szigete öble," Ligeti Antaltól (150 frt); starenbergi tájkép, Langko D.-töl (60 frt); „A légyott" Friedlaender F.-töl (80 frt) ; Chiemtoi részlet Mali Keresztélytől (60 frt); „Fonóleány" Dvorák Antaltól (100ft). Egy ismert magyar főúr nejének életnagyságú arczképe látható jelenleg — (kivételképen) a m. képzőmüv. társulat egyik termében. A mű készítője Blaas a velenczei festészakadémia igazgatója; ugyanazon Blaas, ki a bécsi művészkörök nagy fájdalmára Rahl helyett lön megbízva a bécsi arzenál főteremének díszítésével. A kérdéses arczképen ugyan mi sem találunk semmi magasztalni valót. Berendezése igen primitív, kezelési modora ama divatos simaságot mutatja, mely megölő betűje a szellemnek; színezete rikító, a háttérben mégis nyers és tompa. A merev, puffadt karok és gyermek kicsiny kezek a bájos mintával szemközt csak igen ügyetlen bóknak mondhatók. Blaas e müve előtt akármelyik vidéki arezmásolónk jogosult büszkeséggel mondhatná: „anch'io sono pittore". — A belga művészet egyik notabilitása, Portaels Ferencz történelmi festesz Brüsselböl,ki a párisi „Sálon "-ban kiállított több rendbeli festményei által (Judas öngyilkossága; temetés a suezi sivatagban stb.) európai hírt vívott ki magának , jelenleg a magyar és — czigányfaj tanulmányozása czéljából beutazza Magyarországot s a napokban meglátogatta helyben lakó több művészünket. Kíséretében van B au inga r t e n nevü magyar tanítványa, kinek tehetségéről és képzettségéről ismerői elismeréssel nyilatkoznak. — A magyar festészeti akadémia — mely után rég sóvárgunk — megvan. Még pedig Pesten, az Erzsébettéren, nem tudni mi szám alatt. Igaznak kell lenni, mert nyomtatva olvastuk, — a „Komlókerti" étlap útbaigazító rovatában. Zene. Nemzeti színház. Okt. 7. A Zsidónő. 10. M a k b e t h. 12A Zsidónő. A philhármoníai hangversenyekről is kezdenek már beszélni. Mint hallottuk, a vigadó jelen .bérlője 600 forint díjjal sem elégszik meg, hanem a bevétel bizonyos részét kívánja. Nincs Európának olyan hangverseny terme, melyért ily sokat fizessenek. Meggondolva ezt, mint szintén azt is, hogy rosz levén a vigadó ákusztikája, inkább a