Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 16. szám - Helyhatósági szerkezetünk 4. [r.]

202 tal jegyezzük fel — semmi sem! Olvassa ön az autonomisták legújabb rövid nyilatkozatát és nem lesz többé kétsége az iránt, miszerint ama kísérletek sikertelenek maradtak. Az autonomisták egymaguk számra nézve nem nyomnak annyit, hogy magukat igazán pártnak tekinthetnék, egypár stájer és egypár felső-ausztriai képviselő, voila tout! A bécsiek, valamint az éjszaki tartományok németjei merőben elfogadhatlan feltételekhez ragaszkodnak és igy ama maroknyi stájer és felső-ausztriai követeknek nem maradna egyéb választásuk,.mint vagy programmjukat gyökeresen átalakítani és oly párt alkotását elősegíteni, melyről a politikus bizonyossággal előre tudhatná, hogy közte és Magyarország közt minden egyezkedés lehetetlen, — vagy pedig azon szabályhoz tartani magokat „fais ce que tu dois, advienne qu'il paurra" és a magok rovására tenni, a mit a „centralistaszabadelvűekkel" egyetemben véghezvinniök nem sikerült. A két töredék közti szakadás ma már tagadhatlan. Az autonomisták kijelentették vala, miszerint a kezdeményezést szivesen engednék át a bécsi, prágai, brünni német szabadelvűeknek, mint a nagyobb számú töredéknek; de ezek fájdalom, nem tesznek semmit. Erre Griskra ur lapja, a „Mahr. Correspondent," a nevezett követ heves modorában kijelenti, hogy ha az autonomisták á-t mondtak, mondjanak most már b-t is és folytassák a maguk-választotta utat; a centralisták majd maguk teszik meg, a mit jónak találnak. „Auf diesen groben Klotz gehört ein grober Keil" gondolták Gráczban és ama heVeskedésre az autonomisták most teljes nyugalommal azt válaszolják, hogy ők bizony nem félnek a kezdeményezéstől és ezt nemsokára tettleg fogják tanúsítani. Alkalmasint még a Lajtán inneni országgyűlések egybelépte előtt lesz tehát szerencsénk a németpárt mindegyik töredékének egy-egy nyilatkozatához. Mit akarnak az autonomisták? körülbelül tudjuk; de mit akarhatnak a jelen körülmények közt a centralisták? Erről egyelőre semmi fogalmunk nincs. Griskra, Herbst, Brinz és másokváltig mondják, hogy nekik, kik szláv többség közé beékelt németséget képviselnek, nem lehet másnak lenni, mint centralistáknak: hanem azért e nyilatkozat, midőn századszor hallatják, csak oly kevéssé helyes, mint a midőn először álltak elő vele. Ha igaz volna, hogy miként ők mondják, a centralisatio elejtésével saját halálos itéletöket irnák alá: akkor ez Ítélet ugy is már alá volna irva, mert a centralisatio el van ejtve, akármily görcsösen kapaszkodjanak is a nevezett urak a szirtbe ütődött és összezúzott hajó egy-egy deszkájába. Igazuk csak akkor volna, ha a centralisatiót nem a februári alkotmány értelmében veszik, hanem csak azt értik alatta, hogy a Lajtán inneni tartományoknak is bizonyos központtal kell birniok, mely nélkül főleg éjszakon a németek folyvást majorizáltatnának a csehek által; de ily központot az autonomisták is kívánnak és igy fel kell tenni, miszerint a lapis oífensionis csakugyan abban keresendő, hogy a centralisták egészben véve még mindig régi ábrándjaikhoz ragaszkodnak, melyek, valamint eddig nem valósultak, ugy ezentúl sem fognak valósulni söha. Annyit azonban már ma is bátran állíthatni hogy acentralista szóvivőkről ma is az áll, a mit ők a magyar óconservativekről szoktak volt mondani: ők is tábornokok hadsereg nélkül. Nézzenek szét a közönség köreiben, figyeljenek a közvéleménynek hamisitatlan nyilatkozásaira, mikkel uton útfélen lehet találkozni és meg fognak győződni arról, hogy a tömeg feletti hatalmuk már most is elveszett és hogy ez „mit klingendem Spiele" fog Magyarország elé menni, ha ez a kiegyezkedésre féligmeddig elfogadható ajánlatokat tesz. Csak egy van. a mitől a németség józan része fél, még pedig okkal fél és ez a föderalismus, legalább azon föderalismus, melyet egy pár csehországi lap fennen hirdet, mert a föderalismus is egyike azon jelszavaknak, miket kiki a maga tetszése szerint értelmez. Eszünk ágában sincs a szlávországok autonómiájának csorbítását kívánatosnak tartani; de midőn egyik cseh lap nagy emphasissal felkiált: „addig hallani sem akarunk a Magyarországgal való kiegyezkedésről, mig szent Venczel koronájának integritása nincs helyreállítva" : akkor az ember valóban nem tudja: miként tartsa fen azt a komolyságot, melyet az ügy fontossága igényel. Nem szokásunk gúnyt űzni oly dolgokkal, mikhez egy egész nemzet kegyelettel ragaszkodik; mi minden nemzetnek barátjai vagyunk és barátainkban még az előítéleteket és gyöngéket is kímélni szoktuk; de az ő érdekűkben óhajtanók, hogy oly túlzásoktól tartózkodjanak, mik által kevésbbé jóakaró bíráló szeme előtt nevetségesekké válhatnának. Oly föderalismus, mely szent Venczel koronájának nehezen definiálható integritását állítja programmjának élére, nem csak a német elem ellenszegülésébe ütköznék, hanem felbontaná a monarchiát és igy síkra hívná maga ellen mindazokat, kik a birodalom felbomlását nem kívánják. A föderalisták diadalbiztosságát egyébiránt tetemesen le fogja lohasztani azon hir, hogy Clam Martinitz gróf nem lesz Csehország helytartója. Ugy látszik e kinevezés egyideig a valószínű dolgok közé tartozott és ámbár mi részünkről a nemes grófnak politikai ellenlábasaihoz számítjuk magunkat, nem tagadjuk meg az érdemlett elismerést ő excja jeles elméjétől és terjedelmes miveltségétől; de államférfiú képességében kételkednünk kellene; ha igaz volna, hogy az őközremunkálásáról a kormánynak főleg azért kellett lemondania, mert ő excja szintén sz. Venczel koronájának integritását, azaz Cseh-Morvaország és tán Sziléziának is egyesítését követelte volna. De tán eleget beszéltünk már oly dolgokról, mikből semmisem lesz és idején volna azokkal foglalkozni, mikből valaminek lennie kellene. Ezek közt pedig első helyen áll az uj kölcsön, mely nemcsak a tőzsdének, hanem a hírlapok egy részének is sok nyugtalan éjt okoz — igazán ok nélkül. Hisz megint ott vagyunk, mondják, a hol Plener alatt voltunk ; hiszen Larisch gróf is csak rövid lejáratú előlegek által tud magán segíteni. Hanem duo dum faciunt idem, tamen non est idem — Larisch grófot, a mennyire mi a dologhoz értünk, két ok vezeti, midőn egyelőre előlegeket fogad el a kötendő kölcsönre, magának a kölcsönnek valósítását pedig későbbre halasztja. Első ok azon tény, hogy az európai bankok sorban fölemelik a kamatlábot és hogy e fölemelés, ugylátszik, még korántsem érte el szélső határát. Ha a bankok 7—8ü/0-al escomptiroznak, a magános bizton számolhat 10—12°/0-ra, midőn tökéjét jó váltókba fekteti. Mily előnyökkel kellene ily körülmények közt a tőkét kecsegtetni, hogy ez a váltó-escompte-tól el, és az uj osztrák papir felé forduljon, és miután tudva van, hogy az ily kölcsönben való részvétre megkívántató tőkék nem csekély mennyisége a bankárok részéről a bankoktól szokott felvétetni, mily kamatot kellene hajtani az osztrák papírnak, hogy e vevőknek a banknak fizetendő magas kamaton kívül még nyereséget nyújtson ? Tehát legalább kísérletet kell tenni, vajon nem fog-e néhány hónap múlva a kamatláb ismét leszállni és ezáltal a kölcsön létesítését kevésbbé nyomasztó feltételek mellet lehetségesíteni, mint a minőkre e perczben rá kellene állni. Másodszor e pillanatban csak a ledöntött tarthatlan állapotok romjai hevernek szerte szét; az uj építéshez jóformán hozzá se fogtak még, vagy ha alapjait már is lesülyeztették a földbe, a felszínen erről mitsem láthatni, senki sem tudja: mi lesz Ausztriában és lesz-e általában valami ? Néhány hónap múlva alkalmasint e kérdésre is kielégítő válaszszal lehet szolgálni, mely nem csekély mértékben növelné a tőke bizalmát is. Ez a különbség Larisch gróf és Plener ur helyzete közt. Larisch gróf az előleget most olcsóbban kaphatja, mint a sajátképeni kölcsönt; ez utóbbit pedig valamivel később kedvezőbb feltételek mellett reméli létesíthetni*) Plener ur ellenben mindannyiszor előre tudta, hogy minél tovább gazdálkodik a centralismus, annál drágább lesz a pénz. Aztán Plener ur nem azért folyamodott a rövidebb lejáratú előlegekhez, mert nagyobb kölcsönre kedvezőbb időpontot akart bevárni, hanem vette az előleget, a'midőn nagyobb kölcsönt egyáltalában nem kaphatott; ha kaphatott, ezt is elfogadta és apróját nagyját belevetette a Danaidák hordájába. Szegény Plener, Danaos lányainak hálátlan munkáját kellé végeznie, pedig bizony nem ő ölte meg a birodalom erkölcsi és anyagi jóllétét! *) Söt létesítette is már, mint ujabb hirek tudatják. Lásd alább. Szerk.