Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 16. szám - Helyhatósági szerkezetünk 4. [r.]

POLITIKAI HETILAP. Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy ivén. ? Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne- \ gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 5 hasábos kisbetű-sorért 6 k". Bélyeg külön 30 kr. \ Első évfolyam. 1805. „Citius enim emerget veiitas e falsitate, quain e confusione." B a e o. 16. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. í Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét ? illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez | (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és \ hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intózendők. Pesten, Október 16. x Helyhatósági szerkezetünk. XIVPest, okt. 15. Régi közigazgatási szerkezetünk barátai, azok ellen, kik az 1848-diki törvények értelmében a parlamentáris kormány s miniszteriális felelősséget követelik , legszívesebben azt emelik ki : hogy az által megyei szerkezetünk, mely eddig alkotmányunk legerősebb garantiája volt, tisztán administrativ institutióvá válik, s igy politikai fontosságától fosztatik meg. Ezen állítás két, egyiránt nagy csalódáson alapszik. Az első az : hogy a megyei szerkezetnek politikai fontossága a gyűléseken folytatott politikai vitatkozásoktól függ. Miután a politikai szabadság tulajdonkép csak azon befolyásban áll, melyet a polgárok a közügyekre gyakorolnak, minden, a mi e befolyás módját s mennyiségét meghatározza, a szó legszorosabb értelmében politikai institutió, s ha megyéinket ugy rendezzük, hogy a közigazgatásnak nagyrésze az önkormányzás elve szerint általok kezeltetik s a központi kormány arra közvetlen befolyást nem gyakorol, egy nagyfontosságú politikai institutiót alapítottunk meg, még akkor is, ha a megyék gyűlésein az általános politikáról soha egy szó sem mondatnék is. A második ennél nem kisebb csalódás az : hogy a mennyiben a megyéknek politika; kérdések elhatározására ezentúl kevesebb közvetlen befolyása lehetne, mint 1848 előtt, ennek okát a miniszteri felelősségben keressük; holott e kettő semmi összeköttetésben nem áll egymással s a megyei életnek e részben megszorítása, nem a miniszterialis felelősségnek, hanem a népképviselet elvének következése. Valamint az utasítási jog, s azon befolyás, melyet ez által a megyéknek közvetlen befolyása az egyes fontosabb politikai kérdések eldöntésénél gyakorolt, csak azon rendszernek vala következése, mely szerint minden megye tekintet nélkül nagyságára és népességére a törvényhozásnál egészen egyenlő befolyást gyakorolt: ugy a mint a jogegyenlőség elve elfogadtatott s mint ennek szükséges következése, a képviseleti rendszer be hozatott, az utasítási jog nem volt többé fentartható. Sokat gondolkoztam e tárgyról, de megvallom soha nem érthettem, miként terjedhetett el azon nézet, hogy a kormány felelősségének elve a megyei autonómiával össze nem fér, oly általánosan, mint azt hazánkban találjuk. A centralisatió nem fér össze az önkormányzás elvével. Ez tagadhatatlan. Mentül szélesebbre terjesztjük a központi kormánynak körét, annál szűkebbre szorítjuk azt, melyben az egyes hatóság mozog. De az, vajon ezen központi kormány meghatározott körben egyes miniszterek vagy dicasteriumok által vezettetik-e felelősséggel vagy felelősség nélkül, az a helyhatósági autonómiára bizonyosan nem gyakorol semmi befolyást, s ennek megmutatására nem szükséges egyéb, mint hogy példaképen Európának bármely országára hivatkozzunk. A tények itt is minden okoskodásnál többet bizonyítanak, s ha látjuk, hogy Anglia, hol a felelősség elve bizonyosan legtágabb értelemben gyakoroltatik, egyszersmind kifejlett helyhatósági szervezettel bir, mig például, Oroszországban, Ausztriában 48 előtt, a felelősségnek nyomát sem találjuk, s mégis nem félős miniszterek vagy dicasteriumok kormánya alatt minden helyhatósági önkormányzat megszűnt, talán el kell ismerni, miként azon állítás támogatására, hogy a felelősség elve az , mi a helyhatósági autonómiát veszélyekkel fenyegeti, mindenre hivatkozhatunk, de a tapasztalásra bizonyosan nem. Es az természetes. Oly kormány, mely tetteiért senkinek nem felelős, mindenesetre sokkal hajlandóbb arra, hogy hatalmának körét kitérj eszsze, mint az, mely azáltal csak felelősségének terhét neveli, és tagadhatatlan, hogy az ily kormány hatalmának terjesztésére sokkal több eszközökkel bir, s innen van, hogy az administrativ centralisatiónak elve mindenütt nem a miniszterialis felelősség következtében, hanem épen a ministerialis vagy fejedelmi absolut i s m u s érdekében a bureaucratia által terjesztetett ki; mint erről, ha csak a szomszéd tartományok helyzetét tekintjük is könnyen meggyőződhetünk. A mennyiben a tévtan : hogy a kormányi felelősség a helyhatósági autonómiával ellentétben áll, nem olyanok által terjesztetik, kik ily módon a helyhatósági életéhez ragaszkodó nemzetet, a felelősség követelésétől elijeszteni reménylik ; ezen előítélet, mely nálunk sokaktól csaknem politikai axiómának tartatik — főként azon túlnyomó befolyásnak következése, melyet Francziaország, mint sok másra, ugy politikai nézeteinkre is gyakorol. Francziaország , hol 1815-től 48-ig a parlamentaris kormány s a legnagyobb centralisatió együtt létezték, bizonyításként fogadtatik el, hogy e kettő egymást feltételezi; habár —• mit talán senki nem tagadhat — Francziaországban ezen időszak alatt is a parlamentaris kormánynak inkább csak formái léteztek, s annak lényegét Angliában találjuk, s habár — mi szintén kétségtelen — a franczia centralisatiót nem felelős miniszterek, hanem főkép XIV. Lajos és I. Napóleon alapították meg, s e rendszer a parlamentaris kormánynak tulajdonkép nem köszön egyebet annál, hogy az absolutismust a szabadság s egyenlőség köpönyegébe burkolá. Hogy ebbeli tévedéseinktől meneküljünk , nem szükséges más, mint hogy azon általánosságok helyett, melyek körül vitatkozásaink folynak, azon egyszerű elvekre fordítsuk figyelmünket, melyek a kormány felelősségének alapul szolgálnak, s melyekből a viszony, melyben a kormányi felelősség és helyhatósági autonómia egymáshoz állnak, legjobban megítélhető. Minden felelőségnek alapja azon elv, hogy minden, mit valaki nem saját jogánál fogva, hanem mint másnak megbízottja tesz, az iránt megbízójának felelettel tartozik. Valamint ott, hol a fejdelem absolut akarata uralkodik, nem jut eszébe senkinek azt állítani, ho.gy azok, kiket a fejedelem akaratának végrehajtásával megbízott, irányában nem felelősek ; ugy oly országokban, hol a törvényhozói hatalom megosztva a fejedelemmel a nemzetnek joga: a kormány felelősségét a nép irányában tagadni logikai képtelenség. Miután mindenkinek felelősége csak annyira terjedhet, a mennyire akarata elhatározó befolyást gyakorolhat: a kormányi felelősségnek kiterjedése is hatalmának kiterjedésétől függ, s csak annyiban lehetséges, a mennyiben a kormány akarata valamely körben elhatározó; de a körnek korlátoltsága azért nem zárja ki a felelősséget s bármily szük azon kör, melyben a központi kormány parancsolólag léphet fel, bármily korlátolt hatalma, kétségtelen, hogy alkotmányos országban sem oly kör, sem oly hatalom nem létezhetik, melyre az alkotmányosságnak azon alapelvét nem kellene kiterjesztenünk, hogy a királyi s törvényhozási hatalmon kívül minden egyéb feleletre vonható — miből világos: miként ha némelyek megyei szerkezetünk régi formájához ragaszkodva, azért mégis a miniszterialis felelőséget követe30