Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 15. szám - Lehetnek-e jelenleg pártok?

191 midőn világossá fog válni, hogy az örökös tartományokban épen ezen centralisták viseltetnek a legbensőbb kegyelettel azon democratiai szentelt olaj iránt, mellyel a magyar liberálisok 1848-ki törvényeinket fölkenték" . . . „Reméljük, a magyarok nem lesznek oly büszkék azt mondani: nincs szükségünk a német liberálisok szövetségére, valamint a centrálisták ellenségeskedésétől nem félünk." Ily tételek a „neue Presse" hasábjain — pedig még sok hasonlót idézhetnénk a tegnapelőtti vezérczikkből —a színfalak mögötti titkokba be nem avatottnak szeme előtt is meglehetősen átlátszóvá teszik azon fátyolt, mely a német liberális párt keblében forrongó átalakítási processust takarja. Nem tartozik rám, akörül találgatni: miképen fogadandják nálunk e szövetségi ajánlatot, de azt az egyet nem lehet meg nem jegyeznünk: ha a lefolyt hetek eseményei egyebet nem eredményeztek volna is annál, hogy a centralisták az általuk eddigelé védett elmélet tarthatatlanságáról és kártékonyságáról meggyőződtek és végre valahára átlátták, miszerint a birodalom alkotmányos szabadsága csak ugy állhat fen, ha a Lajthán inneni és tuli szabadelvűek vállvetve támogatják: már ezen egy eredménynél fogva is azon férfiakról, kiknek e fontos változásokat létrehozni sikerült, a történelem fel fogja jegyezni: „illos de republica meruisse optime." (Fk.) -tíjíjfi V ur.íxao 3Íí>bníiste ÍJÍÍHIT '.USIWÍÍH Wo.lj.ndo &R inon >,< „A sokáig üresen állt es. kereskedelmi minisztérium végre betöltetett. 0 felsége b. Wüllerstorff-Urbairt nevezte ki e fontos állomásra, kiről a mostani kormány iránt ellenzéket képező bécsi lapok azt kérdezik : ki az a Wüllerstorff s mi az ő hitvallása a nemzetgazda?ág terén *? Biztosabb hirek szerint azonban bizonyosnak lehet tekinteni, hogy a kormány szabadkereskedési irányban fog működni. B. Wüllerstorff ugyanis, ö felsége parancsolatából már néhány évvel ezelőtt emlékiratot készitett Ausztriának amerikai kereskedéséről és annak szélesbitéseről, s annak idejében ezen ezélból meglátogatta a monarchiának nevezetesebb iparos vidékeit, u. m. a cseh morvaországiakat és stíriaiakat, hogy nemzetgazdasági viszonyaikkal részletesen megismerkedjék. Az államitdósságokat ellenőrző bizoltmány közelebb tartott tanácskozásaira vonatkozólag elterjedt azon híreket, mintha a februári alkot mány felfüggesztése folytán, e bizottmány megszüntetné működését, a „Gen. Corr." tökéletes hitelt érdemlő értesülés alapján oda igazítja, hogy : a nevezett bizottmány azon meggyőződés által vezettetve, miszerint az Ö jogi alapja, a legújabb államtények következtében egy részben megrendittetctt, s jogi tevékenységének nincs világos irányzata ; tehát a kormányhoz s illetőleg magához a koronához szándékozik fordulni abbeli kérelemmel, hogy a sept. 20-kán kioocsátott cs. pátens befolyása alatt alakult uj viszonylatoknál fogva elodázhatlanná vált rendszabályokat, melyek a bizottmány jövendőbeli tevékenységének szilárd rendszeresítéséhez megkívántainak, minél előbb megtegye és adja ki. Ax állam-kŐICSÖn iránti alkudozások mibenlétére vonatkozó híreket ugyancsak a „Gen. Corr.u is erősíti, melyek szerint a legújabban érkezett e részbeni tudósítások egészen kielégítők, és hogy ha netalán még kis ideig elhúzódnék az alku megkötése, ennek oka egyedül ott keresendő, hogy a pénzügyek kezelője koraolyan igyekszik kikerülni azon állapotot, nehogy a kedvezőtlen helyzetnek, melybe az európai pénzpiacz véletlen esetek által került, különös engedményeket legyen kénytelen tenni. A bécsi hivatalos lapok szerkesztői változnak, a „ Wiener Zeitung" szerkesztését Teschenberg. veszi át. Dr. Schweitzer, az eddigi szerkesztöt,teljes fizetéssel nyugdíjazzák.A „Wien. Ztg."-gal összekötve volt féhivatalos „Wiener Abendpost" külön szerkesztőt kap Ö e y ffert, az egykori hírhedt „Donauzeitung" volt szerkesztője személyében. A „Donauztg" ügyesen volt szerkesztve, — de Schmerling orgánuma volt. Hogy egyezik ez majd a jelen kormánynyal? Külföld. Pest, okt. 8. A hét kiáltóbb politikai események nélkül folyt le. s bár forradalom zaja zavarta, ismételjük ezen állításunkat, mert a feniek úgynevezett forradalma oly csekély jelentőségű, hogy mint ilyen, még másodrendű események sorába is alig illik. Forradalom, mely nem a törvényszerű állapot önkényes elnyomása és felforgatásában gyökerezik; s forradalom, melyet az ország értelmiségének és birtokosságának, sőt még papságának jelentékenyebb, de sö't semmi része nem támogat s csupán néhány rajongó, vagy zavarosban halászni törekvő érdekei vezetnek, nem vetheti meg lábát, sőt forradalomnak sem nevezhető. Jól nevezi a feniek mozgalmát egyik jeles franczia iró óriási gyermekjátéknak, mert nem egyéb az, mint kissé veszélyes ugyan, de csak játék, melynek alapját azon magában ugyan helytelen állapot:az uralkodó vallás létezése kelté, de a mi magában forradalomra még nem ok. A nyomozásokból most kitűnik, hogy nemcsak nem támogatá a kath. papság, sőt ellenzé, s kitűnik az, hogy valamire való jelentékenyebb ember a 20 év óta mesterkedő Stephensen kivül, nem volt részese. Az amerikai támogatás sem volt egyéb agyrémnél, mert ha egyes hajót, pár száz embert s néhány ezer fegyvert szállíthattak is, hol van az erő, mely egy ujabb Dárius vagy Xerxes hajóit és hadait az Oczeánon átszállítni képes lenne Albion megdöntésére, vagy legalább az ,,ir köztársaság" ki vívására Amerika Egyesült-államaiban is lecsillapult a fegyverzaj, még csak a leapasztott hadseregek lerakott fegyvereinek zörrenése is elhallgatott. Johnson a fáradhatlan elnök a rendes állapot kerékvágásának egyengetésében fáradozik, s egymásra fogadja a déli nagybirtokosokat, kik kegyelmet kérnek. Az elnök jól tudá mit tesz, midőn 20,000 dollárnyi évi jövedelmet tűzött ki a kegyelem minimumául. Mert csak a nagyobb birtokosok lehetnek oly állapotban, hogy a rabszolgatartás által Lincoln hires kiáltványának ellene mondhassanak, s saját államok körén belől, mint belalkotmányukkal ellenkezőt, itt-ott megostromolhassák a rabszolgatartás eltörlését. E birtokosok azonban, midőn kegyelmet kapva, kötelezik magokat a rabszolgaság eltörlésének fentartására, legerősebb fegyvereiket nyújtják át benne a központi kormány kezébe. Belpolitikai békés működése s elfoglaltságának nagy halmaza azt gyaníttatja, hogy az Egyesültállamok kormánya egyelőre Mexikó császárját nem fogja háborgatni j egyelőre mondjuk, mert a Monroe-tanról végleg soha sem fog lemondani a washingtoni kabinet. így aztán módja lesz a franczia császárnak arra, hogy egy ujabb septemberi-féle conventió kötése által magának ugyan előnyt biztosítson Mexikóban, de otthon is nyugodalomba helyezze az ellenzéket az által, hogy csapatait lassan kivonva Mexikóból, a tör vény hozótestület támadóitól egy csapással kevesebbet várjon, mint most Róma ügyében teszi, honnan csapatait, mint már mult számunkban jelentők, csakugyan kivonja. A franczia császár kivonja csapatait Rómából, azonban gondja van rá, hogy a „Francé", mely mint tudva van Róma pártfogását tűzte zászlajára , megnyugtassa a pápai széket az iránt, hogy a császár Rómát tovább is e r k ö 1 c s i t ámogatásának védszárnyai alatt tartja. így a jövő ülésszakon mind az ellenzék meg lesz nyugtatva, mind pedig a clerikalis pártnak legalább az erkölcsi támogatás által port hintnek szeme közé. A franczia közvélemény ezenkívül még azt is reméli, hogy a hivatalos lap meghazudtolásai daczára, a császár ujabb engedményeket tesz s igy ismét közelebb jut egy lépéssel az „épület betetőzéséhez." Örömmel olvassuk, hogy a franczia sajtó felületes és selejtes közleményei közt jobbak is akadnak, melyek az osztrák és különösen hazai viszonyainkról tisztább és józanabb felfogásról tanúskodnak. A Revue des deux Mondes legközelebbi füzetében Forcade a jeles szemleiró az ausztriai birodalom legújabb politikai fordulatával foglalkozik. Megelégedéssel veszi, hogy Ausztria négyféle politikája közül, melyet egy század óta követ, a leghelyesebbre tért. Első politikája — úgymond — a török elleni dunai vala, melyet II. József óta elhagytak; második az olasz politika, ebből Ausztria, keserű tapasztalása után okulva, kibonyolodott; harmadik a német, melyet Schmerlinggel együtt elhagyott; s végre a negyedik a magyar politika. „E negyedik — úgymond — jó fordulat, s jobb sorsra érdemes, és tiltakozik a szerző „a német párt felfogása ellen,