Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 15. szám - Lehetnek-e jelenleg pártok?

192 mely az ujabb fordulatot absolutistikus irányúnak nevezi. Igazságtalan — úgymond — azon állítás, hogy az osztrák kormány ezen ujabb politikája, az alkotmányos tér elhagyása lenne. Nem fogadjuk el — végzi — azon nézetet, hogy a magyar nemzet, melynek szelleméhez ugyszólva hozzá nőtt az alkotmányos képviseleti rendszer , elfogadna oly uj kor­mányzatot, mely absolutisticus reactio irányát követné." Sartiges gróf Florencbe megy, hogy végleg megállapítsák azon feltételeket, melyek alatt a franczia csapatok Rómából kivonulása tör­ténjék. A mi a kivonulást illeti, a pápai széknek tudtára adták, hogy a franczia csapatok január elsejéig Velletri és Frosinone tartományo­kat odahagyják. E hirre a pápa rögtön küldöttet inditott Bécsbe, Ber­linbe és Münchenbe. Ujabb tudósitás szerint a franczia csapatokat már öszpontositják Frosinoneban és Velletriben. A Szakadó déli államok kÖiCSÖne, mint amerikai lapok kimutatá­sából látszik, Angliában igen előkelő egyének s magas állású államhi­vatalnokok támogatásában részesült. Az amerikai lapokban közlött névsorban ott látjuk a „Times" liverpooli levelezőjét Spencet, Delane-t a „Times" szerkesztőjét, továbbá a Morning Post tulajdonosát, Lind­say, Laird, Peacock, Gregory parlamenti tagokat, az aristocratia több tagját, sőt az angol bank directorainak egyikét, továbbá Palmerston lord magántitkárát A s h 1 e y lordot s a mi legkülönösebben hangzik, de való, G1 a d s t o n e-t az angol pénzügyért. E névsor közzététele az Egyesült államok lakóinak nem kis boszuságot okozott, látván belőle, hogy Délnek magasan álló egyének adtak támogatást a lázadási harcz támogatására. Bismarck találkozása Drouynnel igen szívélyes volt. A porosz mi­niszter állítólag csakugyan megnyugtató nyilatkozatokat tett, sőt azt is mondják, hogy a nemzetiségi elv kitűzését ígérte volna a hgségekben. Párisból Biarritzba ment, hol a franczia császárral már találkozott is. Parisban a CÜOlera feltűnt ugyan, de nem mint veszélyes járvány, hanem csak itt ott merülnek íel egyes cholerin esetek. Marseilleben eddigelé 1082 egyén halt meg cholerában. A német nemesség ajándéka a gaetai ezüst pajzs , melylyel a volt nápolyi királynak II. Ferencznek Gaeta védelmezése emlékére kedves­kednek, elkészült, s sept. 24-én S t o 1 b e r g-W ernigerode porosz őrnagy átnyujtá Rómában a volt királynak. A király köszönettel vette, s azon-biztos reményét fejezé ki, hogy Európának szemei megnyíl­nak, s Olaszország egykor felébred (!) addig tehát várjunk. Közintézetek és Társulatok. Magyar Akadémia. Az Akadémia kéthavi szünideje lejárván, mult hétfőn ismét fölvette heti ülései sorát. Az okt. 2-dikán tartott ülés a bölcsészeti, törvénytudományi s történelmi osztályok ülése volt. Mielőtt azonban ez ülés külön tárgyairól emlékeznénk, néhány kö­zös tárgyat kell megemlítenünk. Legfontosabb ezek közt a palotát meg­nyitandó közgyűlés ideje. Az elnök, gr. D e s s e w f f y Emil azt né­hány nappal az országgyűlés megnyílása előtt kívánja megtartatni, mi­dőn az országgyűlés tagjai, kik magok Í3 nagyobbára mint adományo­zók, a közgyűlésre meghívandók, már Pesten lesznek. Az adományo­zók sorába lépett ujabban, mint a titkár jelentette Arenstein Jó­zsef lev. tag, ki földtehermentesítési kötelezvényekben 2000 fttai sza­porította az Akadémia alaptökéjét. Madarász Győző festész ha­zánkfia pedig Thierry Amadé franczia és magyar akadémikus nagy arczképével ajándékozta meg az Akadémiát. Az arczkép az el­nöki szobában fog függni. Az ülés elején a titkár az ujabban elhunyt tagokat jelentette be : Bartal György igazgatói tanácsi és tiszteleti, Mészáros lm­r e levelező, és Baumgartner András külső tagot. Bartal György felett Pauler Tivadar rendes tag fog emlékbeszédet mondani. Az osztályülés tárgyai voltak : Fabó András lev. tag Vithnyédy István leveleinek harmadik fogását ismertette s néhányat föl is olvasott közülök. Volt már alkal­munk említeni, mennyi fényt derítenek e levelek történelmünk számos homályos helyére; erről Fabó András legújabb közleménye is újra tanúskodott. A bemutatott levelek többek közt Zerinvár építése törté­netét világosítják föl, s azt is megtudjuk belölök, hogy Listi László XVII-dik századbeli írónk hamis pénzverésért Ítéltetett el. Kubinyi Ferencz tiszt, tag a Borsodmegyében fekvő kap­tárvölgyet s az ottani sziklákba vésett fülkéket ismertette, melyekről a népmonda azt tartja, hogy beonök, mint kasokban, a csehek méheket tartottak. Tény, hogy e vidéket hajdan cseh kelyhesek (husziták) lak­ták, de épen azért valószínűbb is, hogy a kérdéses fülkéknek egyházi rendeltetésök volt, mely véleményt erősíti az is, hogy az egyik fülké­ben keresztet is födöztek föl. Ugyanezen tag bemutatta továbbá azon érdekes rézkori régisé­geket , melyekkel gr. Keglevich Gyula a nemzeti muzeumot megajándékozta. Annál becsesebb régiségek, mert unicumok. ToldyFerencz rend. tag jelentést tett a történelmi bizottság munkálódásairól 1864 és 1865-ben. Örömmel értesültünk e jelentés­ből , mily sokat inditott s készített elő a bizottság történelmi kútfőink napfényre hozatala körül; de fájdalommal értettük, hogy a szük költ­ségvetés miatt csak keveset létesíthetett. Történelmi kútfők kiadását mindenütt országos ügynek tekintik , s a hol gazdagabb forrásokkal rendelkező akadémiák vannak is, e költségeket a kormány szokta fö­dözni vagy legalább tetemes Összegekkel járul hozzájok. Reméljük, ügyeink jobbra fordulván, a mi akadémiánk is számolhat e részben a kormány támogatására ; az elnök megtette a szükséges lépéseket, s a legjobb eredményt várhatjuk. Vegyes. V. Ferdinánd ö felsége ujabban 4000 ftot ajándékozott a M. Aka­démiának. Pest belváros képviselői S választóima vasárnap, délelőt­ti 11 órakor nagyszámmal felgyűlvén a városház nagy ter­mébe, onnan testületileg Deák Ferencz szállására men­tek őt a belváros képviselőségének elfogadására felkérendők. A képviselők és választók nevében Holovics Boldi­z s ár emelt szót. Deák válaszában köszönetet mondott a bi­zalomért, s ha politikai elveit és nézeteit — úgymond — Pest belváros kerülete elfogadván, képviselőül megválasztja, kötelességének ismeri elfogadni a választást. „Nem ifjúi erő­vel lépek e térre — folytatá — melyen már több izben mű­ködtem, mindig őszinte tiszta szándékkal, de fájdalom gyak­ran nem az óhajtott sikerrel. Tiszta szándék őszinte jó aka­rat most sem hiányzanak nálam de érzem, hogy a feladat nagyságához képest erőm parányi. Azonban a siker Isten kezében van, ő tőle kérünk és reménylünk áldást törekvé­sünkre." Végül köszönetét ismétlé. Ezután a küldöttség, mely beszédjét több izben éljenekkel szakitá meg, lelkes éljenzés közt visszavonult. Ugyanis Deákot, Ferencz napja estéjén, tisztelői fák­lyásmenettel üdvözölték, mely alkalommal a budapesti da­lárda is közreműködött. A Kölcsey-hymnusz után az ünne­pelt az erkélyen megjelenvén, megköszönte a fényes meg­tiszteltetést], azon, „minden jó hazafinak reggeli s esteli imádságával" fejezvén be szavát: „Isten áldja meg a hazát." A nagyhidutcza, melyre Deák erkélye szolgál, ezúttal utolszor volt nagyhid utcza. Másnap ugyanis Pest városa teljes tanácsa elhatározta, hogy ez utczának neve ezután „Deák Ferencz utcza", az eddigi széntéré pedig „Deák Fe­renctér „ legyen. Kemény Zsigmond bárót ma a lipótvárosi választók egy része kép­viselőjelöltül felszólította. Az István főhg cziraü vendéglő éttermében egybegyűlt választók értekezletök elnökéül Tóth Lörinczet választák meg, ki az elnökséget elfoglalá, és elmondván, hogy a jelenlevők egyik része Kemény Zsigmond bárót, a másik rész kereskedőt akar köve­tül, felhívja a nyilatkozatra mindkét félt. Ledniczky kijelenté, hogy ö a mult értekezlet mogbizása folytán Kemény Zsigmondtól megkérdevén, hajlandó volna-e elvállalni a képviselőséget, válaszul azt nyeré, hogy csak azon esetre vállalja el, ha a lipótvárosi képviselőségre kereskedő nem vállalkoznék. Mint­hogy pedig sem Manó István, sem Vecsey, kikben a bizalom közpon­tosul, nem hajlandók elvállalni, szónok Keményt ajánlá. Vecsey előtte szóló szavai kiegészítéséül elmondja, hogy e mostani országgyűlés nézete szerint alkotmányozó és államjogi kérdé­sekkel foglalkozó levén, arra oly férfiút óhajt, mint Kemény, jól tud­ván, hogy ha a kereskedelmi ügyek kerülnek elő, akkor a szakembe­rek kellőleg működhetnek a deputatiókban, s így nem lesznek a mű­ködéstől kizárva. Szavait éljenzéssel fogadták, s elnöklete alatt küldöttséget kül­döttek Keményhez, mely a dolgok folytáról értesítse s az értekezletbe meghívja. Kemény Zsigmond megjelenvén , miután a zajos éljenzés lecsil­lapult, ismétlé azon már kimondott nézetét, hogy a jövő országgyűlé­sen kereskedelmi ügyek is forogván, s névszerint a vámkérdés, ehhez csak szakember szólhat, óhajtja tehát, hogy a Lipótváros kereskedőt küldjön képviselőül. Ha azonban olyan nem találkoznék, ki a megbí­zatást elfogadja, ezen, de csak ezen esetben, szerencsésnek érzi magát, ha a lipótvárosi kerület a jelöltséggel megtiszteli. Az elnök erre figyelrnezteté, hogy e kérdés már meg volt vi­tatva, a két külön párt egyesült és a bizalon szava Kemény Zsigmon­don öszpontosult. Erre Kemény kikötvén magának, hogy programmot nem ad, mert nyik programmja a „Pesti Napló," s azt is, hogy ha közte és vá­lasztói közt netalán nézetkülönbség fejlődnék ki, akkor megbizottsá­gáról leköszönhessen, a jelenlévők zajos éljenzései kíséretében a je­löltséget elfogadá. Midőn a termet oda hagyá, a jelenlevők nagy száma csatlakozott

Next

/
Oldalképek
Tartalom