Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 15. szám - Lehetnek-e jelenleg pártok?

189 jelöltjét, ki tanulmányai- s foglalkozása folytán tanácsával nagyot lendíthet Magyarország hitelviszonyai szerencsés változtatásán. Nem lehet valamennyi nevet elősorolnunk, de ki kell emelnünk, hogy az ország ezúttal tudósaira s iróira is kiterjeszté kiváló figyelmét. A már említetteken kivül Nagy-Szalonta Arany János koszorús költőnket s szeplőtlen hazafit kivánja képviselőjéül, mely választásért üdvözöljük a jeles férfiú szülővárosát, noha ujabban Lengyeltóti Somogyban is Aranyt akarja meghivni. Zalában Királyi Pál a „P. Napló " már 6 l-ben is követséget viselt főmunkatársa lesz elválasztva. Siklósról Jókai Mór lesz -képviselő. Békésmegye egyik kerülete Greguss Agostot aszintoly gazdag ismertetű, mint szilárd jeliemu irót készül felléptetni, egy rész SzékácsJózsef superintendenst. Zsibón Urházy Gryörgy, Baján TóthKálmán, Aradon Fábián Gábor és Csemegi Károly van a jelöltek közt. A mily bizalommal tekintünk az elsorolt s még számos meg nem nevezett derék férfiakra, ép ugy reméljük, hogy a higgadtság, mely most a jelölések s választási mozgalmak körül nyilvánul, majdan át fog szállni az országos képviselők tanácstermébe is és a férfias szilárdság, mely e nemzetet mindenkor jellemezte, SZÍVÓS kitartássá fog válni jogaink védelmében , méltányossággá a másajku nemzetiségek mindazon kivánalmai iránt, melyek az ország területi épségével megegyeznek, s előzékeny megnyugvássá mind oly méltányos kívánalmak iránt, melyek Szt. István birodalma önállását nem veszélyeztetik. Ily kilátások közt remélhetjük, hogy valamint az 179 % diki, 1825. és 1848-diki országgyűlések fényes csillagokként ragyognak át hozzánk a múltból — ugy Örökfényü s dicső eredményű lesz az élő nemzedékre s késő unokáinkra nézve az 1865-diki törvényalkotó országgyűlés. Uj főispáni kinevezéseket közöl újra a „Wien. Ztg." ő felsége ugyanis sept. 29-iki elhatározásával Tolna megyébe S z t á n k ov á n s zky Imrét, Közép-Szolnok megyébe id. Wesselényi Ferencz bárót, Zemplén megyébe Sztáray Viktor grófot és Torontál megyébe Karácsonyi Lászlót főispánynyá; B a 1 a j t h y V e ndelt pedig a Jászság és Kunság főkapitányává méltóztatott kinevezni. A népszerűtlen főispánok, főispáni helyettesek és l<ir. biztosok eltávolítása végett, mint olvasóink tudják, több megyéből folyamodtak az udv. korlátnoksághoz. Legújabban Bars, megyéből irják ugyanezt. Az ott megmaradt főispán, b. Majthényi Ágoston ur e hó 4-dikére a megye értelmiségét s köznépét tanácskozásra hivta össze, mely azonban nem létesült, mert mind az értelmiség, mind a köznép gr. Migazzy Vilmos házánál sereglett össze s onnan háromtagú küldöttség által fölkérette a főispán urat, szíveskedjék a megyét lemondása által megvigasztalni. A főispán ur e kérelmet megtagadván, elhatározták, hogy fölírnak a főkorlátnok urhoz, kegyeskedjék a megyét egy „kedves és loyalis" főispán kineveztetése által megörvendeztetni. A föliratot négytagú küldöttség vitte föl Bécsbe. A felföldi szerbek ayilalkozráiiya. A Eesten élő szerbek egy állandó választmányt alakítottak, mely „felföldi szabadelvű szerbek" czimét viseli s azon van, hogy a magyarországi szerbek jó egyetértésben éljenek a magyarokkal. E választmány a „Hon"ban „Üdvözlet magyar testvéreinkhez" czím alatt egy nyilatkozványt közöl melyben többi közt mondja, hogy azon ágyú dörgése, mely először hirdeti, hogy Szent István koronája a fölkent magyar király fején ragyog, nagy jelentőségű lesz a török uralom alatt élő déli szlávokra nézve. A dalmátiai kormányzó nyugalmaztatása. Á „Wien. Ztg." szerint b. Mámul a dalmátiai kormányzó és parancsnokló tábornok legfelsőbb kézirattal a legmagasabb megelégedés kifejezése mellett állandó nyugalomba helyeztetett. Bécsi levelek. xv. Bécs, okt. 7. „Ce qui est bonáprendre, c'estbonárendre," ezenkedvencz szava a nagy Mária Teréziának (melynek daczára azonban ő felsége még sem adta vissza Lengyelországnak elfoglalt részét) önkénytelenül eszembe jutott, midőn a bécsi újságban az uj kereskedelmi miniszter kineveztetését olvastam. Ily minisztere nem volt Ausztriának Wickenburg óta, ámbár tulajdonképen Wickenburg alatt sem volt. Ezen derék úriembernek távolról sem rovom fel hibául azt, a mi Őt minden respectustól megfosztotta a frivol bécsiek szeme előtt, hogy t. i. meglepően hasonlít — Nestroyhoz; a nemes gróf még néhány arasznyival kisebb lehetett, és még sem fért volna abba a rettenetesen rövid és keskeny ágyba, melyet tisztelt kollegái a kereskedelmi miniszternek szántak vala. Szakmájának egy részét elvitte a külügyér, a másikat a pénzügyér vette igénybe, a harmadikat a hadügyér nem akarta kibocsátani a maga kezei közül, ugy hogy végtére a kereskedelmi miniszterség titulus sine vitulo volt. A vitulust nem akarták odaadni és igy utóbb eltörölték a titulust is és éveken át a jó Kalchberg báró nem mint miniszter, hanem csak mint „vezénylő" állott e furcsa megnyirbált hivatal élén. A sajtó egyre sürgette, hogy az ég szerelmeért gondoskodjanak már arról, miszerint e fontos szakma, melytől oly nagy mértékben függ a birodalom anyagi jólléte, többé árva ne legyen, hanem hatáskört, a milyen a képesült egyéneknek kellett volna, nem akartak megadni; a milyent pedig megadni hajlandók voltak, az meg nem kellett azoknak, kik ez állomásra alkalmasak lehettek volna. Mostanában, a midőn általába^ ugy látszik nagyon tanulmányozzák Mária Terézia korszakát, alkalmasint rábukkantak arra a „ce qui est bon á prendre, c1 est bon á rendre" kedvencz szóra is és a visszaadandó tárgyalr közé a kereskedelmi minisztert is igtatták, annyival inkább, miután ez nem is volt „bon á prendre." A közvélemény sürgetését tehát, melyet mint sok egyebet is, a lelépett cabinet nem méltóztatott tekintetbe venni, figyelemre méltatta a mostani minisztérium, és két nap óta Wüllerstorff-Urbair báró és aladmiral az osztrák birodalom kereskedelmi minisztere. A lapokból láthatni, hogy e kinevezés nem tett valami jó benyomást. „Ki ő és merre van hazája?" kérdik mindnyájan, és nem tagadhatni, hogy az aladmirál úr még nem tett semmit, a mi által a kereskedelmi miniszterségre való képességét tanúsíthatta volna, ámbár péld. a boldogult Metternich herczeg is orvosi tanulmányokkal foglalkozott, és onnan rögtön a diplomatái pályára lépett át. Aztán talán nem ártott volna kissé tekintetbe venni a közönségnek indulatát vágy — ha ugy tetszik — előítéletét, melynél fogva nem szívesen látja, hogy az aristokratákból és katonákból álló kabinetnek még azon utolsó helyecskéje is, a hová polgári származású embert lehetett volna állítani, ismét katonával töltessék be. A mi végre a sokat emlegetett Novara-utazást illeti, az abban résztvettek egyikétől tudjuk, miszerint WüllerstoríF báró kizárólag a „nautisch-physikalische Section"ban működött közre, és a kereskedelmi ügyekkel épen nem bajlódott. Mindazáltal nem mernénk még Ítéletet hozni az uj kinevezés czélszerüsége körül, miután ugy halljuk, hogy Belcredi gróf, mielőtt még végleg hivatalába lépett volna, Wüllerstorff bárót máris bevonta volt a conbinatióba és hogy csak akkor, midőn e kinevezés elháríthatlannak látszó akadályokba ütközött, csak akkor volt mulékonyan szó más személyiségekről, kik azonban tüstént elejtettek, mihelyt az aladmirál ur belépte lehetővé vált. Mi pedig — meg lehet, hogy csalódunk — nagy véleménynyel vagyunk Belcredi gróf belátása felől és nem hihetjük, hogy ő a budgetet egy miniszteri fizetéssel terhelné, ha nem tudná, hogy e költséget dúsan fogják megtéríteni azon szolgálatok, miket az uj kereskedelmi miniszter az államnak tenni fog. Megengedjük, hogy ez gyönge, igen gyönge ok, de midőn belátásos férfiak a báró urat alkalmasnak találják uj állomására, mi pedig nem tudjuk rá bizonyítani, hogy nem alkalmas, legalább fel kell függeszteni az Ítéletet. A birodalom kereskedelmi ügye amúgy is oly desperált helyzetben van már most is, hogy azon még valamit elrontani a világ bármely minisztere a legjobb, akartam mondani a legroszabb akarattal sem volna képes. Ez olyan ön vigasztalás ugyan, mint Bulwer koldusáé, a ki rablók közé jutván, felkiált: „uram istenem, hálát adok neked, hogy semmim sincs," hanem bizonyos körülmények közt még az is vigasztalás, hogy a helyzet roszabbra már nem fordulhat. Más meglepetés lett volna a bécsi újság által közzé tett pénzügyi kimutatás, ha azok a gonosz újságírók el nem árulják a tréfát és már néhány nappal előre nem kürtölgetik ki, hogy az uj kölcsönmutét könnyítése érdekében a