Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 15. szám - Lehetnek-e jelenleg pártok?

189 jelöltjét, ki tanulmányai- s foglalkozása folytán tanácsával nagyot lendíthet Magyarország hitelviszonyai szerencsés változtatásán. Nem lehet valamennyi nevet elősorolnunk, de ki kell emelnünk, hogy az ország ezúttal tudósaira s iróira is kiter­jeszté kiváló figyelmét. A már említetteken kivül Nagy-Sza­lonta Arany János koszorús költőnket s szeplőtlen hazafit kivánja képviselőjéül, mely választásért üdvözöljük a jeles férfiú szülővárosát, noha ujabban Lengyeltóti Somogyban is Aranyt akarja meghivni. Zalában Királyi Pál a „P. Napló " már 6 l-ben is követséget viselt főmunkatársa lesz elvá­lasztva. Siklósról Jókai Mór lesz -képviselő. Békésmegye egyik kerülete Greguss Agostot aszintoly gazdag ismer­tetű, mint szilárd jeliemu irót készül felléptetni, egy rész Szé­kácsJózsef superintendenst. Zsibón Urházy Gryörgy, Baján TóthKálmán, Aradon Fábián Gábor és Cse­megi Károly van a jelöltek közt. A mily bizalommal tekintünk az elsorolt s még számos meg nem nevezett derék férfiakra, ép ugy reméljük, hogy a higgadtság, mely most a jelölések s választási mozgalmak körül nyilvánul, majdan át fog szállni az országos képvise­lők tanácstermébe is és a férfias szilárdság, mely e nemzetet mindenkor jellemezte, SZÍVÓS kitartássá fog válni jogaink vé­delmében , méltányossággá a másajku nemzetiségek mind­azon kivánalmai iránt, melyek az ország területi épségével megegyeznek, s előzékeny megnyugvássá mind oly méltányos kívánalmak iránt, melyek Szt. István birodalma önállását nem veszélyeztetik. Ily kilátások közt remélhetjük, hogy valamint az 179 % ­diki, 1825. és 1848-diki országgyűlések fényes csillagokként ragyognak át hozzánk a múltból — ugy Örökfényü s dicső eredményű lesz az élő nemzedékre s késő unokáinkra nézve az 1865-diki törvényalkotó országgyűlés. Uj főispáni kinevezéseket közöl újra a „Wien. Ztg." ő felsége ugyanis sept. 29-iki elhatározásával Tolna megyébe S z t á n k ov á n s z­ky Imrét, Közép-Szolnok megyébe id. Wesselényi Ferencz bárót, Zemplén megyébe Sztáray Viktor grófot és Torontál me­gyébe Karácsonyi Lászlót főispánynyá; B a 1 a j t h y V e n­delt pedig a Jászság és Kunság főkapitányává méltóztatott kinevezni. A népszerűtlen főispánok, főispáni helyettesek és l<ir. biztosok el­távolítása végett, mint olvasóink tudják, több megyéből folyamodtak az udv. korlátnoksághoz. Legújabban Bars, megyéből irják ugyanezt. Az ott megmaradt főispán, b. Majthényi Ágoston ur e hó 4-dikére a megye értelmiségét s köznépét tanácskozásra hivta össze, mely azon­ban nem létesült, mert mind az értelmiség, mind a köznép gr. Migazzy Vilmos házánál sereglett össze s onnan háromtagú küldöttség által föl­kérette a főispán urat, szíveskedjék a megyét lemondása által megvi­gasztalni. A főispán ur e kérelmet megtagadván, elhatározták, hogy fölírnak a főkorlátnok urhoz, kegyeskedjék a megyét egy „kedves és loyalis" főispán kineveztetése által megörvendeztetni. A föliratot négy­tagú küldöttség vitte föl Bécsbe. A felföldi szerbek ayilalkozráiiya. A Eesten élő szerbek egy állan­dó választmányt alakítottak, mely „felföldi szabadelvű szerbek" czimét viseli s azon van, hogy a magyarországi szerbek jó egyetértésben élje­nek a magyarokkal. E választmány a „Hon"ban „Üdvözlet magyar testvéreinkhez" czím alatt egy nyilatkozványt közöl melyben többi közt mondja, hogy azon ágyú dörgése, mely először hirdeti, hogy Szent István koronája a fölkent magyar király fején ragyog, nagy jelentőségű lesz a török uralom alatt élő déli szlávokra nézve. A dalmátiai kormányzó nyugalmaztatása. Á „Wien. Ztg." szerint b. Mámul a dalmátiai kormányzó és parancsnokló tábornok legfel­sőbb kézirattal a legmagasabb megelégedés kifejezése mellett állandó nyugalomba helyeztetett. Bécsi levelek. xv. Bécs, okt. 7. „Ce qui est bonáprendre, c'estbonárendre," ezenked­vencz szava a nagy Mária Teréziának (melynek daczára azon­ban ő felsége még sem adta vissza Lengyelországnak elfoglalt részét) önkénytelenül eszembe jutott, midőn a bécsi újságban az uj kereskedelmi miniszter kineveztetését olvastam. Ily minisz­tere nem volt Ausztriának Wickenburg óta, ámbár tulajdonké­pen Wickenburg alatt sem volt. Ezen derék úriembernek tá­volról sem rovom fel hibául azt, a mi Őt minden respectus­tól megfosztotta a frivol bécsiek szeme előtt, hogy t. i. meg­lepően hasonlít — Nestroyhoz; a nemes gróf még néhány arasznyival kisebb lehetett, és még sem fért volna abba a ret­tenetesen rövid és keskeny ágyba, melyet tisztelt kollegái a ke­reskedelmi miniszternek szántak vala. Szakmájának egy részét elvitte a külügyér, a másikat a pénzügyér vette igénybe, a harmadikat a hadügyér nem akarta kibocsátani a maga kezei közül, ugy hogy végtére a kereskedelmi miniszterség titulus sine vitulo volt. A vitulust nem akarták odaadni és igy utóbb eltörölték a titulust is és éveken át a jó Kalchberg báró nem mint miniszter, hanem csak mint „vezénylő" állott e furcsa megnyirbált hivatal élén. A sajtó egyre sürgette, hogy az ég szerelmeért gondoskodjanak már arról, miszerint e fontos szakma, melytől oly nagy mértékben függ a birodalom anya­gi jólléte, többé árva ne legyen, hanem hatáskört, a milyen a képesült egyéneknek kellett volna, nem akartak megadni; a milyent pedig megadni hajlandók voltak, az meg nem kel­lett azoknak, kik ez állomásra alkalmasak lehettek volna. Mostanában, a midőn általába^ ugy látszik nagyon tanul­mányozzák Mária Terézia korszakát, alkalmasint rábukkan­tak arra a „ce qui est bon á prendre, c1 est bon á rendre" kedvencz szóra is és a visszaadandó tárgyalr közé a keres­kedelmi minisztert is igtatták, annyival inkább, miután ez nem is volt „bon á prendre." A közvélemény sürgetését te­hát, melyet mint sok egyebet is, a lelépett cabinet nem méltóztatott tekintetbe venni, figyelemre méltatta a mostani minisztérium, és két nap óta Wüllerstorff-Urbair báró és al­admiral az osztrák birodalom kereskedelmi minisztere. A la­pokból láthatni, hogy e kinevezés nem tett valami jó benyo­mást. „Ki ő és merre van hazája?" kérdik mindnyájan, és nem tagadhatni, hogy az aladmirál úr még nem tett semmit, a mi által a kereskedelmi miniszterségre való képességét ta­núsíthatta volna, ámbár péld. a boldogult Metternich her­czeg is orvosi tanulmányokkal foglalkozott, és onnan rög­tön a diplomatái pályára lépett át. Aztán talán nem ártott volna kissé tekintetbe venni a közönségnek indulatát vágy — ha ugy tetszik — előítéletét, melynél fogva nem szíve­sen látja, hogy az aristokratákból és katonákból álló kabi­netnek még azon utolsó helyecskéje is, a hová polgári szár­mazású embert lehetett volna állítani, ismét katonával töl­tessék be. A mi végre a sokat emlegetett Novara-utazást il­leti, az abban résztvettek egyikétől tudjuk, miszerint Wül­lerstoríF báró kizárólag a „nautisch-physikalische Section"­ban működött közre, és a kereskedelmi ügyekkel épen nem bajlódott. Mindazáltal nem mernénk még Ítéletet hozni az uj kinevezés czélszerüsége körül, miután ugy halljuk, hogy Belcredi gróf, mielőtt még végleg hivatalába lépett volna, Wüllerstorff bárót máris bevonta volt a conbinatióba és hogy csak akkor, midőn e kinevezés elháríthatlannak látszó aka­dályokba ütközött, csak akkor volt mulékonyan szó más sze­mélyiségekről, kik azonban tüstént elejtettek, mihelyt az al­admirál ur belépte lehetővé vált. Mi pedig — meg lehet, hogy csalódunk — nagy véleménynyel vagyunk Belcredi gróf belátása felől és nem hihetjük, hogy ő a budgetet egy miniszteri fizetéssel terhelné, ha nem tudná, hogy e költsé­get dúsan fogják megtéríteni azon szolgálatok, miket az uj kereskedelmi miniszter az államnak tenni fog. Megenged­jük, hogy ez gyönge, igen gyönge ok, de midőn belátásos férfiak a báró urat alkalmasnak találják uj állomására, mi pedig nem tudjuk rá bizonyítani, hogy nem alkalmas, legalább fel kell függeszteni az Ítéletet. A birodalom keres­kedelmi ügye amúgy is oly desperált helyzetben van már most is, hogy azon még valamit elrontani a világ bármely minisztere a legjobb, akartam mondani a legroszabb aka­rattal sem volna képes. Ez olyan ön vigasztalás ugyan, mint Bulwer koldusáé, a ki rablók közé jutván, felkiált: „uram istenem, hálát adok neked, hogy semmim sincs," hanem bi­zonyos körülmények közt még az is vigasztalás, hogy a helyzet roszabbra már nem fordulhat. Más meglepetés lett volna a bécsi újság által közzé tett pénzügyi kimutatás, ha azok a gonosz újságírók el nem árul­ják a tréfát és már néhány nappal előre nem kürtölgetik ki, hogy az uj kölcsönmutét könnyítése érdekében a

Next

/
Oldalképek
Tartalom