Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 15. szám - Lehetnek-e jelenleg pártok?

I Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy íven. Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, negyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 hasábos kisbettí-sorért 6 kM Bélyeg külön 30 kr. Első évfolyam. 1865. • SÍ ús^hííi jjo'frr/ ,öíy éfcs$i „Cititis enim emérget veiitas e falsitate, quam e confusione." B a c o. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét "> illető' küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez ; (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intézendők. 15. szám. Pesten, Október 9. Lehetnek-e jelenleg pártok? Pest, okt. 8. Egy a „P. Napló"-ban megjelent nevezetes czikk, mely az országgyűlési választásokról s azon állásról szól, melyet politikai pártjaink jövő törvényhozásunknál valószínűleg elfoglalnak, napi lapjainkban vitatkozásra adott alkalmat, s helyén látjuk, hogy ezen kérdésre nézve mi is elmondjuk nézeteinket. Mint az egyesnek, ugy a nemzetek életében minden sikernek első föltétele, hogy helyzetük iránt tisztában legyenek. A második — s talán még fontosabb — az, hogy tisztában legyenek magukkal és sem erejöket, sem saját jellemök szilárdságát, mely nagy czélok elérésére még szükségesebb, ne becsüljék túl. Mi magában véve elérhető, s mihez tehetségeink elégségesek lennének, az lehetetlenné válik, ha akaratunk ereje hiányzik, mely minden tehetségeinket egy czélra egyesíti; vagy ha azon kitartásra képeseknek nem érezzük magunkat, mely minden következetes törekvésnek s igy minden sikernek feltétele. Egyes nemzetek életében pedig a pártok ugyanazon helyet foglalják el, mint az egyesnél egyes tehetségei, s miután itt is az, mit az egész nemzet elérhetne, utópiává válik, ha utána csak egyes pártok törekszenek, vagy ha azok egy perczig egyesülve, ismét elválnak, mielőtt a czél eléretett: ezért alig ismerünk fontosabb kérdést annál, melyet a „P. Napló" a discussió terére hozott. Erős meggyőződésünk, hogy jövőnk legalább hoszabb időre, azon állástól függ, melyet politikai pártjaink a jövő országgyűlésnél elfoglalnak. Nem vagyunk optimisták. A természet csak csekély mértékben ajándékozott meg e boldogító adománynyal, s azon évek, melyek alatt közügyekkel foglalkoztunk, még azt sem igen fejthették ki. Azonban mégis a „P. Napló lí-nak azon nézetében, hogy jövő országgyűlésünkön ha lesz eltérés, az oly csekély lesz, mely talán pártárnyalatot, töredéket állíthat elő, de valódi partot nem, habár azt mások rózsaszínűnek tartják, ez izben egészen osztoztunk, s ennek oka az, mert pártjaink ezen állását helyzetünk szükséges következésének tekintjük s benne csak azon irány folytatását látjuk , melyet azok eddig követtek. Nincs tétel, melyet az államtudomány általánosabban elfogad, mint az : hogy az alkotmányos élet egészséges kifejlődésére pártok szükségesek. Az, hogy az államban minden fontos kérdésnél különböző nézetek lépnek föl, nem csak nem veszélyezteti czélszerü elhatározásukat, sőt biztosítja azt; mert biztosítja minden kérdésnek kimerítő megvitatását. Valamint két ember közül, kiknek egyike rögtönzött impulsusok után cselekszik, mig a másik sokáig kétkedve csak minden okok meghányása után határozza el magát, — az első talán hamarabb haladhat, de a másik mindenesetre biztosabban s ugy fog haladni, hogy tetteit nem bánja meg: ugyanezt látjuk államoknál. — A pártok, melyeknek mindegyike más állást foglal el, biztosít az iránt, hogy minden kérdés minden oldalról vétessék szemügyre, s csak igy óvhatjuk magunkat a csalódásoktól s azon rögtönzéstől, mely ott, hol egy absolut akarat uralkodik, csaknem kikerülhetetlen, s a törvényhozás körében káros még akkor is, ha azt a legnemesebb szándék ' idézi elő. A hév és keserűség, melylyel a vitatkozások folynak, az igazságtalanság, melylyel a pártok egymásról Ítélnek, sőt a gyűlölet, mely közöttök néha kifejlik, szomorú jelei emberi gyarlóságunknak; de végre csak oly vetélytársak küzdelmeihez hasonlók, kik, mert nem hiszik, hogy azt, kit ők imádnak, más hasonlóan szeretheti, vetélytársukban csak ámítót látnak. — Hol e kölcsönös gyűlöletnek egy közös szeretet, a haza szeretete képezi alapját, ott e versengés árthat a versengőknek, s elkeserítheti éltöket, de a haza csak annál hívebben , annál több buzgalommal lesz szolgálva. Nem ]csak nem szomorkodunk tehát a felett, hogy hazánkban erős pártok elemeit találjuk; nemcsak nem roszaljuk azok törekvéseit, kik ezen elemnek erős szervezésén dolgoznak, sőt helyeseljük azt, s az alkotmányos lét természetes következésének, egyszersmind szükséges feltételének tekintjük azt. De egyről nem szabad megfeledkeznünk s ez az : hogy a pártok működése az államra üdvös csak addig lehet, mig oly valami létezik, mi a pártok felett áll, s mi közönségesen versengéseknek tárgyát képezi; de rendkívüli körülményekben egyesülésök kötelékévé válik: s ez a h a z a önállása, s annak alkotmányos léte s épen, mert az 1861-diki országgyűlés alatt politikai pártjaink igy jártak el, az az, mi által ezen törvényhozás nézetünk szerint egész alkotmányos történetünk egyik legnevezetesebb időszakát képezi. Csak egy formakérdés felett, bár elég élesen álltunk egymással szemközt ,f s midőn 12 hoszu év után nem alkotmányunkat, de annak egyes részeit visszanyerve, szabadságunk első eredménye az vala : hogy a törvényhozás két csaknem hasonló félre oszlott egyes hazafiaknak szivét aggodalom szállhatta meg. Hány panasz emeltetett pártszellemünk iránt, hány szomorú jóslat mondatott el a nemzet j övőjéről, mely soha megegyezni nem tud. De midőn a királyi leirat következtében az augusztusi felirat egyhangúlag elfogadtatott: midőn ugyanazon elvek, melyek melletí júliusban a törvényhozásnak csak csekély többsége nyilatkozott, egy hónappal később mint az egész törvényhozás egyértelmű határozata terjesztettek fel: vajon mindezen panaszok és szomorú jóslatok helyett nem tölté-e be szivünket azon meggyőződés, hogy bármily küzdelmek várnak reánk, együtt fogunk tartani, hogy azokkal szemközt, kik a nemzet minden jogát megtagadták, az egész nemzet mint egy ember áll. Pártszempontból tekintve, azoknak eljárása bizonyosan nem helyeselhető, kik az utolsó országgyűlés júliusi feliratát ellenezve, azt, mely augusztusban felküldetett, egyhangúlag elfogadták, ámbár e kettőnek elveiben semmi különbség nem található. De ha ezen eljárást a hazafiság szempontjából tekintjük, ki tagadhatná meg méltányolását, ki vonhatja kétségbe, hogy a mennyiben helyzetünk azóta jobbra fordult, azt annak köszönjük. Csak mert azon perczben, melyben az ország állami önállása s alkotmányunk léte megtagadtatott, védelmére az egész nemzet egyesült, mert megfeledkezve viszályainkról, valamennyi párt programmja helyett a törvényt fogadta el; s vezetőjéül azon férfiút, kit a törvény legszilárdabb védőjének ismert: ennek köszönjük jelen állásunkat. A ritka esetek közé tartozik, hogy alkotmányos országban négy évnél tovább pártok ne létezzenek, még ritkább h°gy hoszu időn át egy férfiú az egész nemzet által az vezetőjéül ismertessék el, és az első kétségenkivül csak rendkívüli helyzetünknek, a második azon rendkívüli tapintatnak következése, melylyel Deák Ferencz az általa szerkesztett feliratokban, mellőzve mindent, mi köztünk vitatkozás