Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 14. szám - Mezőgazdaság és természettudomány 2. [r.] (Vége)

182 Legújabb. A Vakovárott tartott megyei közgyűlés hálafeliratot szavazott meg ö felségéhez a manifestumért ; továbbá számos sérelmi ponf felterjesztését határozta el, melyek az országgyűléshez lennének intézendök, végre az udvari rendelet által állomásától megfosztott főispán K i r i ak o v i c s visszahelyezését kéri. A lapunkban feljebb röviden említett varasdi közgyűlésre vonatkozólag a „Debatte" egy magánlevelezöje irja, hogy az ö felségéhez intézendő hálafelirat nem a manifestum, hanem a municípiumoknak visszaadott fegyelmi hatalom miatt lett indítványozva, s egyhangú éljenzéssel fogadtatott! Az administratorelmozdítására czélzó indítványnak, melyet az administrator még az nap a horvát udvari kanczelláriához fölterjesztett, aligha lesz komolyabb következménye, legfeljebb, ha Várasd megye közgyűlését szüntetik meg, mi a jelen pillanatban, az országgyűlés összehívása küszöbén szintén nagyon kérdéses. Zárából jelentik, hogy a Schmerling korszak alatt hallgatásra itélt dalmátok újra élnek s teljes reménynyel tekintenek az uj minisztériumra, melynek hoszu s tevékeny életet kívánnak, hahogy az ápolt reményeket teljesedésre vezeti. A spalatoi polgármesteri választás által e község bebizonyitá, hogy hazafias érzelmei a hoszu elnyomás alatt ki nem aludtak. Az uj podesta, Bajamonti érdemdús férfiú, ki teljes erejét szülővárosa jóllétének szentelte. A bécsi lapok fÖczikkei a legkülönbözőbb táigygyal foglalkozván, helylyel-helylyel csodálatos hangon szólanak. Többé kevésbbé mindegyik Magyarországra is reflektál. A régi „Presse" a többek közt a dualismust és föderálismust állítja szembe. Támpontot keres a német elemnek Ausztriában, melyet a birodalom szivének nevez s nem közönyös dolog, e sziv miért ver. Ha a Sehmerlingiánismus ellen küzdött, abból, úgymond, nem következik, hogy a jelen kormánynak teljes bizalmat ajánljon fel. Koszalja benne a kezdeményezés hiányát s Erdély „odaadását" concessiónak nevezi viszonengedmény nélkül, a mi nem mutat nagy államférfiúi tehetségre. Most is végczélképen szabad, becsületes, öntudatos egyesülését ajánlja a német s magyar elemnek, mely mindkettőnek közös ellensége a föderalismus. A föderálisták szerinte közországgyüléseket, ország csoportozatokat kívánnak, melyek eddig csak számítás alá nem vehető fürkészők agyában léteztek. A prágai ujjongás nem sokára le fogja lohasztani a pestiek örömét. Azért inti a magyarokat, gondolják meg mi lenne Ausztriából, ha a Biegerek, Palackyk stb, fölényt nyernének.Ha a kiegyezés müve nem sikerülne Ausztria vagy a Schmerling-féle rendszerre volna kénytelen visszatérni, mi lehetetlen, vagy a Bach-féle absolutismusra, mi még lehetetlenebb, vagy a föderalismusra a mi leglehetetlenebb. Ebből következik, hogy a kormány a kiegyezést Magyarországgal történelmi alapon mégis lehetségessé fogja tenni, bár szerinte nem a helyes utat választá — min eddigelé kétkedni bátorkodunk. Az „Ostd. Post" Ausztria közel múltjára tekint vissza, s „metamorphosisok" czíme alatt a kormányrendszerek állhatatlanságáról panaszkodik, restelvén a scepticismust és nihilismust, mely a hozzá intézett azon gyakori kérdésből lászik, fcogy mért buzgólkodik annyira a j birodalom egysége és hatalmi állása mellett? Az idéztük lap 48-on kezdi, mely esztendeig szerinte aristokratiko-bureaukratikus „schlendrián" uralkodott. Ezt követte a forradalom, ezt az 1849. márcz. 4-diki alkotmány, mely szerinte, üdvösen elintézheti vala az állam sorsát, ha 1851-ben az absolutismus nem kerül a sorra. Ennek "ismét az olasz háború bizonyitá be tarthatatlanságát s jött a verstárkter Reichsráth s az októberi diploma nyilt ingatagságával. Csak a 26-diki február hozta meg az alkotmányos egységes állam uj rendszerét,melyet ismét a dualistiko-föderalistikus experimentumok váltottak fel. Mihez tartson már most az ember, kiált fel az „Ostd. Post" mi az állandó, a tartós ? Megmondhatnék neki néhány szóval: A mi 300 évig, ezer meg ezer küzdelem közt kitartott, a dualismus, melyet a Lajtán túliak alkotmányossága óhajtandó állapottá tenne, ha a nemzetek igaz jólléte s megelégedett boldogsága s nem az uralkodni vágyás volna az „Ostd. Post" őszinte óhaja. A „Wanderer" voltaképen a galicziai eseményekre czéloz, midőn „sok aggodalom s kevés ok" czime alatt megnyugtatni iparkodik a németeket a cseh és lengyel mozgalmak hordereje iránt. A „W." szereti, hogy a népek óhajai szabadabban nyilvánulnak s Ausztria — ugy vélekedik — csak akkor nézhet bátran minden esemény elé, ha népei egy nemzetté olvadtak, de mégis furcsán gondolkodik ez egyetemleges nemzetről, mert előbb — úgymond — főkép a németeknek kell Ausztriában egy német, hatalommá az államban, egységes testté lenni! A „N. Fr. Presse" a magyar megyei mozgalmakra gúnyolódik s kétli Majláth engedékenységét az iránt, a hogy az egész hivatalnoki statust purificálni akarjuk. Valami mesét mond a 61-ben követett választásokról, melyeknél fogva valamennyi Bach alatt szolgált tisztviselőkre az mondatott, hogy „meghalt" ; úgy okoskodik, hogy habár teljes szivéből engedi a magyaroknak, hogy a vészteljes „meghalt" ismét köröz; de kivánja, hogy mi is igazságosak legyünk, -ha ö az uj alkotmány jelentőségét az örökös tartományokra nézve szintén a szerint méri, a mint az a Bachféle rendszer azon eszközeit újra megkísérti s főméltóságokra emeli, kikre az absolutismus alatti feltűnő tevékenysége miatt maga Schmerling is kénytelen volt a „meghalt" szót elmondani. Az elv ellen természetesen alig lehet kifogásunk, hanem a „N. Fr. Pr."' alkalmazása nem állja meg helyét. A „Fremdenblatt- vasárnapi vezérczikkének tárgya Horvátország. „Az első lépés — úgymond — a magyar korona épségének helyreállítására az erdélyi országgyűlés összehívása által megtörtént. Következik a második : (Horvátország viszonyát iltetöleg Magyarországhoz és a birodalomhoz. Ha a horvát országgyűlés világosan aMagyarországgal régebben fenállott közjogi kapcsolat mellett nyilatkozik : akkor teljesen meg van állapitva a magyar korona országainak épsége s politikai önállása, ekkor azonban Ausztria összes alkotmánykérdésére nézve nincs is egyéb lehető megoldás, mint a dualismus. „Ha ellenben a horvát országgyűlés háromegy királyságot ezentúl csak az összes állammal kivánja szoros közjogi kapcsolatba léptetni, ha autonóm beligazgatásán túl egyedül a bécsi központi képviselethez és központi kormányhoz akar tartozni: akkor Magyarország elveszti történeti s politikai különállása egyik legfontosabb támaszát, a dualismus politikailag nem érvényes többé, s a népek szabad egyezkedése czéljának már csak a föderalismus lesz tekinthető, t. i. egy osztrák szövetségi állam fölállítása, mely ennyi meg ennyi autonóm tartománycsoportból állana, egységes képviselettel s központi kormánynyal. „Tehát Horvátország körül forog most a kérdés." Horvátországból fog a legközelebbi válság is fejlődni. Mondják, hogy e kérdésben már is véleménykülönbség merült föl az államminiszterium meg a magyar korlátnokság között. (Ezt a „mondják"-ot semmi egyéb hir nem erősíti.) Belcredi gróf már azon a ponton áll, hol a „várhatunk " rá nézve is végzetes lehet. (Belcredi gróf lépései a legközelebb múltban épen nem mutatnak arra, mintha várni akarna.) Szemben azon csakugyan csodálatra méltó fegyelemmel s erélyes működéssel, melyet Magyarország valamennyi pártja tanúsít, az államminiszter által a német-szláv tartományokban sikra állított gyönge kormányi tevékenység (17 t a r t om ánygyülés összehívása — gyönge tevékenység?) aligha lesz képes csak a legközelebbi időre is döntő befolyást gyakorolni a nagy politikai kérdések alakulására. A sajtóvezetés egymaga nem fogja a kedélyek árját arra felé fordíthatni, a merre azt az államminiszternek fordítania kell, ha csak nem akarja, hogy az ár öt magát is rohanó sebességgel elsodorja — Pestig." Itt lyukad ki a bécsi lap rejtett szándéka. Az állam miniszternek szerinte oda kellene dolgoznia, hogy csak Bécs maradjon mind képviseleti, mind kormányi központnak. Kellene neki a dualismus, de csak úgy, ha aláveti magát egy kis centralisationak. Végül a czikkiró azzal is rémítgeti Belcredi gfot, hogy még vissza fogja kívánni — a reichsrathot! Magyarázata a sept. 20. maniiestumnak. Ausztria utasításokat küldött diplomatiai ügynökeihez, hogy szóbeli magyarázatokkal szolgáljanak az illető udvaroknál, a birodalomban történt legújabb események felöl. A „Morning Post" szerint a császár kereken kijelenti, hogy a változás nem hátráló politikából, de amaz óhajtásból történt, hogy az országok képviselőivel a|birodalom uj szervezése felöl tanácskozzék. Az angol lap elismerve a szabadelvű Ígéreteket, nem titkolja el mindazáltal, hogy azok ruganyosok, s óhajtja, hogy Ausztria a szavaktól a tettekre térjen s örökre szakitson a mult hagyományaival. „A manifestum nyelve és alakja — folytatja az angol lap —nem hagy fen semmi kétséget, hogy ez az osztrák kormány szándéka. De a ne hézségekkel szemközt, melyek magának a birodalomnak összeillesztéséből származnak, a Majláth-Belcrédi kormány oly munkát vállalt magára, mely tán legyözhetlen akadályokkal találkozik. Bizonyos, hogy a kormány legmelegebb barátjai habozva engedik át magukat a siker reményének. Maguk a magyarok, felfogva a bizalmatlanság érzelmét, melylyel a birodalom német eleme, a vereség s ifjú intézményei romlása felett kesereg, minden erejöket megfeszítik a félelem és viszBzatetszés lecsillapítására, melyet a magyar alkotmány helyreállítása okoz, hivatkozván a nemzet hazafiasságára és amaz óhajtására, melynél fogva a lajtántuli országokat a szabadelvű kormányzás ugyanazon jótéteményeiben szereti látni, melyet Magyarország visszanyerni fog." Bach báró visszalépését az „Indep" azon mély változás jelenet tekinti, mely a császári udvar magas körében — hol a concordatum szerzője fötámaszát lelte —, a forduló politika folytán történt. Bajorország mélyen meg van sértve a gasteini szerződés által s minisztere Pfordten ur kijelenté, hogy nem fogja megtorlás nélkül tűrni, hogy a német nagyhatalmak tekintettel sem voltak tiltakozására; ö (Pfordten) kény telén leköszönni, ha Bajorország a legközelebbi alkalmat meg nem ragadja, hogy a két nagyhatalom eljárásának ellene szegüljön, és ha ez siker nélküli volna, a szövetségből ki ne lépjen s külön s zövetségre ne lépjen valamely más nagyhatalommal. (Megjegyzendő,hogy mindezek a kölni újság vezérczikkében vannak elmondva. Lauenburg annexiója. Bismarck ur a lauenburgi nemességnek kijelentette, hogy ha minden kiváltságait makacsul fen akarja tartani, kénytelen lesz a királynak azt tanácsolni: keblezze be Lauenburgot a porosz államba. Poroszország a hamburgi posta-szállitást követeli Schleswig és Lauenburg számára. Nyolez millió ezüst tallért akar Poroszország Ausztriának Hol-