Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 14. szám - Mezőgazdaság és természettudomány 2. [r.] (Vége)

179 coW-ot követett el, mint egy évvel előbb a három északi uralkodó karlsbadi találkozására a sept. 15. konvenczióval felelt, mely tulaj donkép en Ausztria ellen volt irányozva. így Francziaország most is Ausztrián akarja a gasteini szerződést megtorolni, a mennyiben Spanyolország, Portugallia és Olaszországgal oly szerződés létrehozásán működik, melynélfogva a pápa és pápaság védelme, jövőre , a négy latin eredetű hatalom kizárólagos joga és kötelessége lenne. Valamint e hirt magát, ugy Bach báró Rómából elutazásának e körülmény nyel összefüggését a konjekturális politika termékének tartjuk. Bach báró „wink^et kapott Bécsből smint okos ember beadta lemondását s „egyelőre," mint a „Grener. Corresp." megjegyzi, szolgálaton kivül marad. Helyébe római követül gr. Apponyi londoni osztrák képviselőt emlegetik. Egy második franczia körirat is létezik a gasteini szerződést illetőleg. Alkalmul erre a Mülinen ur által átadott jegyzék szolgált, melyben a septemb. 20. leirat a franczia kormánynyal közöltetik s egyúttal a gasteini szerződés is megemlitetik. E második franczia körirat több az első sürgönyben foglalt állításokat kiigazit s egészben véve igen engesztelő modorban van tartva. Erélyes emlékirat a pétervári korináoyhoz. A Frankfurtban megjelenő „Európa" tudni akarja, hogy a londoni kabinet erélyes emlékiratot intézett a pétervári kormányhoz, mely Oroszország szándéklatait tárgyalja közép-ázsiai határainak kiterjesztése végett. Az orosz kormány felszólittatik, nyilatkozzék a mostani határok fentartására nézve. (E hir érdekes volna, ha nem az „Europe" mondaná, melynek kötve kell hinni.) Politikai összeesküvés. Siberia két fővárosában Omsk és Irkutskban, a rendőrség, szélesen elterjedt összeesküvésnek jött nyomára. Tömérdek egyén elfogatott, Pétervárott is számosan vannak kompromittálva (Orosz akadémiai újság.) Franczia- és Poroszország közeledése. Párisból irják az „Indep"nak, hogy G o 11 z grófnak a párisi porosz követnek sikerült, a tuileriák kabinetjét a porosz politika iránt kedvezőbben hangolni. A porosz diplomata kiemelte,hogyha Poroszország Holsteint Ausztriától pénzkárpotlás mellett megveszi és az annexio megtörténik, Francziaország ez előzetes esetben nem csupán érvet talál Velencze átengedésére Olaszországnak, hanem Poroszország is szabadabb lesz a maga haladásában ; jobban számbaveheti a nemzetiségeket s végre Észak-Schleswiget Dániának visszaadhatja. (Manteuffel tbnok rendsburgi beszéde után hihetlennek látszik az „Indep." e közlése.) A portugál királyi család Olaszországban. Florenczbe, október első napjaiban várják a portugál királyi családot. E látogatásnak a családi érdekeket meghaladó jelentőséget tulajdonítanak. Don Luis király, családjával együtt Olaszországból Francziaországba megy s III. Napóleon azon gondolatot fejezte volna ki, ez alkalmat arra használni, hogy a bizalmatlanság legkisebb nyomát is eltávolítsa, mely az ibériai két udvar közt még fenáll, sőt formaszerü szövetséget hozzon létre Spanyolország és Portugallia közt, így akarván kedvencz eszméjét létesíteni a latin származású udvarok solidáris egyesülésére nézve. A franczia csapatok visszavonása Romából, a „Morning Post" szerint elvégzett dolog. Egy része a csapatoknak Civita-Vechiába megy, onnan kisebb osztályokban, hazájába vonulandó. Az utolsó franczia katona azonban nehezen fog 1866 decembere előtt távozni, mert ezt tartja a septemberi konventió. A görög király az állampénztár szorult állapota miatt, civillistája egy harmad részéről lemondott. A „Fenier szövetség" az Anglia és Amerika közti ellenségeskedés kezdete óta támadt. Angliának, mely a szabadság-ellenes, dél-amerikai secessionistákkal rokonszenvezett, most saját kebelében van secessionista mozgalma. Ez a nemezis. A conföderáltak kölcsöne. Newyorkból azt az érdekes tudósítást vesszük, hogy S e w a r d, a londoni amerikai követnek hivatalosan tudtára adta, hogy a washingtoni kormány nem tartja magát kötelezettnek a conföderáltak által felvett kölcsönökért; és a kölcsön fejébenelzálogositott gyapot visszaadatását, az angol törvényszékek utján követelni fogja (Hosszadalmas perlekedés lesz a vége.) A leégett városrész Stambulban köböl fog felépíttetni. (Ezelőtt fá^ ból volt épülve.) Vegyes. Népköltészet. A Kisfaludy-Társaság minapi fölszólítása a népköltészet barátjaihoz, fordítsák magyarra a hazai nem-magyar ajkú népek költészetének kiválób b terményeit, ugy látszik nem lesz sikertelen. A napokban érkezett a Kisfaludy-társasághoz egy 250 darabból álló tót népdalgyűjtemény, magyarra fordítva s a tót népdalok bő ismertetésével, S zeberényi Lajostól, Egy szintén gazdag tót népdal gyűjteményt Lehoczky Tivadartóla Kisfaludy-társaság már régeb ben bírálat alá bocsátott. E szerint tót hazánkfiainak népdalai kezdték meg a sort s reméljük, gyorsan fogják ezeket követni egyéb szláv, valamint oláh és német hazánkfiainak népdalai. Kisfaludy Károly pozsonyi lakása. Tudva van az irodalombarát előtt, hogy Kisfaludy Károly, 6 évi viszontagságos bujdosás után, 1817-ben Pozsonyba érkezett, hogy ott lakó testvérnénje, Farkasné közbenjárása által családjával kibéküljön. Ekkor több hónapot töltött Pozsonyban, s a szerény lak, hol Magyarországnak nem sokára legnépszerűbb költője szállásolt, máig is fenáll. Egy emeletes kerti házikó ez, az egykori Ballus,— most Schillerféle kertben; a falkerítés kecskeutczai oldalára van építve, s egyik ajtaja és két ablaka ugyancsak ezen utczára, másik ajtaja, s többi ablakai a kertre szolgálnak. A házikó tulajdonosa, Schiller ügyvéd, mint örömmel értesülünk, a még jó karban levő épület utczai oldalába kőtáblát tétet ezen fölirással: „Itt lakott Kisfaludy Károly 1817-ben." Mészáros Imre kanonok, a bécsi Pázmány-intézet igazgatója s a M. Akadémia lev. tagja szept. 26-dikán, élete 55-dik évében elhunyt. 1834-ben pappá szenteltetvén, 1836-tól 1845-ig Nagy-Szombatban a tanári pályán működött, aztán szentszéki jegyző, helynökhivatali titkár, ugy kanozellár, 1848-ban vadkerti plébános, 1863-ban kanonok lett. A magyar irodalmat különösen iskolai tankönyvei s nevelési munkái által gyarapította, s ebbeli érdemeinek elismeréséül választotta meg öt a M. Akadémia 1858-ban a bölcsészeti osztály levelező tagjává. Számos munkái még kéziratban maradtak utána, igy többek közt: „Seneca,bölcsészeiének ismertetése", „A társadalom és keresztyénség", stb. Áldás emlékére! A rektori Székfoglalás egyetemünkön tegnapelőtt ment végbe. „Miután ft. dr. S c h o p p e r György volt rector magnificus — mint a „P. Hírnök" írja — eredménydus működését a hittani kar dékánja világítá meg, s egy lelkes beszédben vett tőle, mint rektortól a tanács s az egyetem nevében búcsút, s a lelépő rektor az egyetem mult évi történetét, a szellemi s pénzügyi viszonyokat szokott velős modorában tünteté elő, az uj rektor magnificus, dr. Wenzel Gusztáv ur diszíttetett fel a rektor aranylánczczal, kit e legfőbb egyetemi méltóságban dr. Pauler T1 v a d a r királyi tanácsos, jogkari dékán üdvözölt. Mélyen ható szavakkal emelé ki az uj rektor érdemeit s ezek kapcsában feltünteté egyetemünk több viszonyát. Különösen s férfias erélye öszszes hatásával hangsulyoztatá az önállóságot, melyre egyetemünknek joga van. Ezután dr. W e n z e 1 mondott beszédet, elősorolván az egyetem hivatását, a szabad tanítás és tanulás előnyeit s végül az egyetem anyagi állapotát. Az ünnepély reggeli 9-töl llV2 óráig tartott s mindvégig, különösen az ifjúság köréből is nagyon sokan voltak jelen, kik a legzajosabban megéljenezték az egyetem régi s uj méltóságbelijeit. Nemzeti SZinház. Lapunk fönállása óta mult szerdán került színre az első drámai újdonság, ez sem olyan, hogy méltó volna bővebben szólani felöle. A BirchpfeifFer-féle Tücsök folytatása, körülbelül egy embernyommal későbben; czime: A tücsök leánya. Német csinálmány, de a színlap meg sem nevezi szerzőjét, csak fordítóját, a ki Csepregi, s a kit őszintén sajnálunk, hogy erejét vesztegette rá. A darab a hírhedt ríkató fajból való, s langyos vizes érzékenysége a gyöngébb szemekbe könyeket is csal, de lélektani hűség és költőiség hiján, minden mélyebb hatás nélkül. Szerző azon, különben dicséretes monarchiái elvből indult ki, hogy a tücsök meghalt, tehát éljen a tücsök leánya! Kár, hogy nem ígérhetünk neki hoszu életet. Csakhogy a jövendő veszélyei ellen még igy sem vagyunk biztosítva. Szerző ugyanis a tücsök leányát is férjhez adta; e szerint — ha van mit bízni földi sejtelemben — a tücsök leányának is lehet leánya, még a folytatásnak is lehet folytatása, s a tücsök leányát majdan a tücsök unokája követheti. A mitől isten őrizzen. Képzőművészet. A m. képzőmüv. társulat szüreti kirándulását mult csütörtökön mégis megtartá. Nincs módunk e kedélyes vigalom részletes leírásával megelőzni a napilapokat. Azokból megtudta már a közönség, hogy az összegyűlt —fájdalom! — igen kicsi társaság méltó lett volna arra, hogy sokkal számosabbnak képezze magvát, mely szintén kényelmesen elfért volna a tág gőzösön. Egész nap felséges idő kedvezett a vigadóknak. A rendezés jó volt, az ellátás kitűnő, jól sikerült a szüret, a táncz, az apróbb tréfák több neme s a tűzijáték, mely indulás előtt a hajóra gyűlt társaságot mulattatá. A dömösi nép apraja nagyja érdekes keretbe foglalta folyvást mulatók csoportjait, s Patikárus zenéje mellett perczenkint csakugyan felszikrázott a jókedv. Általában a hangulat mégis nyomott volt, mi ebéd fölött a pohárköszöntósek gyér voltában és szűk körzetében nyilatkozott leginkább; s a képzőművészeknek csakugyan okuk is volt „sirva vigadni", ha eszükbe jutott, hogy az egész kirándulás mégis eltévesztette czélját, s hogy a pénztár felsegélése helyett annak kárával mulattak, oly összegen, melyből egy csinos pályadíj kitelt volna. Híjába merítette ki humorát Telepy a tréfás programm szerkesztésében, híjába fáradottö sa bizottság egy némely tagja a czélszerü rendezés körül, fájlalható marad mégis, hogy nem volt elég erélyükjS önmegtagadásuk arra, hogy midőn az első határidő leteltével a részvét elégtelennek, s ennélfogva a károsodás bizonyosnak mutatkozott, el nem ejtették az egész tervezetet. Hálátlan nyilatkozatnak látszhatik ez, annyival inkább, mert e sorok irója is részesült a szép nap élveiben ; de bizonyos az, hogy a hazai művészet oltárára letett fillérekkel fukarkodnunk kell, s ha jól nem vigyázunk, még egy két ily „sikerült kirándulás" tönkre juttathatja a társulatot, vagy legalább megzsibbasztja tevékenységében, s a mi legfőbb : a művészet iránti közönynek önmagunk szolgáltatunk fegyvert a kezébe, s ez álal a kedélyes „laissez fairé" öngyilkossági bűnné fokozódik. 28*