Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 14. szám - Mezőgazdaság és természettudomány 2. [r.] (Vége)

176 Nem nagymérvű jártasság a természettudományok terjedelmes világában tehát az, a minek szükségét én a gazdaközönségre nézve oly horderejűnek, sőt életkérdésnek tekintem, hanem a természettudomány által megállapitot természeti törvényeknek azon f ö e 1 v e i, melyek a mezőgazdaságnak termelő működését ennek lényegében megvilágítják. Ezek pedig egyszerű kis keretekbe s könynyen megérthető formákba foglalhatók. Távol van tőlem azon képzelődés, mintha a természettudományi ismeretekkel egyszersmind valami oly panaceára tenne szert gazdaközönségünk, mely azt majd minden fáradságos küzdelmektől felmentendi. Mi gyakorlati gazdák, kiket az élet mindig arra tanitott, hogy jóravaló siker csak is szorgalmas munka és becsületes törekvésnek lehet eredménye, igen jól tudjuk, hogy ilyféle panaceák nem léteznek. S ámbár akadnak oly hatalmas jóakaróink, kik önhittségükben hivatva érzik magukat arra, hogy megtanítsanak bennünket, miképen kell például esőt teremteni aszályos égevényes földjeinkre — ami csakugyan megnyitná előttünk azt az utóbbi aerában oly gyakran ígérgetett Eldoradónak kapuját —; de még a legegyszerűbb észnek józansága is mintegy ösztönszerűleg felismervén az emberi tehetségnek korlátolt határait a nagy természeterők irányában, csak szánakozó mosolylyal veheti a tudomány rovására hirdetett eféle árkontuli bölcseséget. Ugyan ez egyszerű józan ész nem fokozhatja igényeinket oly magasra, hogy urai akarjunk lenni a természet nagyszerű működésének, hanem minden törekvésünk abban leli e részt határát, hogy annak értelmes szolgái lehessünk; mert tudnunk kell, hogy minél felvilágosodottabb engedelmességgel vagyunk a természet törvényei iránt, annál tetemesb jutalomban részesülend munkásságunk. Ez azon közvetlen czél, melyet a természettudományi ismeretekkel elérhetőnek vélek s ezen jutalomnak csak cseppenkint szaporodható összege eredményezheti a tömeges sikert gazdáink törekvésének. Szükségesnek látom itt még felemlíteni, hogy vannak ugyan, kik egyoldalú buzgóságukban azt tartják, hogy a természettudományi ismeretek istentelen materialismusra vezetnek. Garázda visszaélés mindennel, még a legszentebb dolgokkal is lehetséges. De mivel például a késsel elég gyakran emberölés történik, még alig iutott valkinek eszébe, hogy azt a leghasznosb, legszükségesb házi eszközeink közé ne számítsa. Ez az eset a természettudományokkal is. De a história is az atheismus leggarázdább uralkodását épen ott tünteti fel, hol egyszersmind az exact ismeretek hiánya leginkább mutatkozott. Az istentelenség elharapózásának forrását e kornak főleg azon irányában találjuk, melynél fogva a vagyon hajhászatra nem a becsületes munka és szorgalom, hanem mindinkább a mások kárával járó furfangosság utján törekszik. Ebben rejlik az erkölcsi elaljasodásnak fekhelye. A természettudományi ismeretek, mint a jóravaló iparnak leghatalmasabb tényezői, csakis az ellenkező üdvös irányt mozdíthatják elő. De végre mi is lehet alkalmasabb az Istenség dicsőítésének emelésére, mint az ő müvei csodaszerü magasztos alkotásának megismerése az anya természetben! Husz éve már, hogy a Természettudományi Egyesület ezen nagyfontosságú pályakérdést tűzte ki: „Adassék elő a természettudományok nagy jelentősége a két magyar testvér haza anyagi és szellemi boldogsága kifejlődésére. Mutattassanak egyszersmind módok és utak, melyekkel lehetne hazánkban általában, nem az iskolákban egyedül, hanem a nép közt is a boldogító természettudományokat legsikeresebben és leghasznosabban elterjeszteni?" Nem terjeszkedem annak fejtegetésére, vajon miként lett akkor megoldva e közhasznú kérdés. De meg kell jegyeznem, hogy e kérdésnek első felét azóta maga az élet is megfejtette. Mert a világipar és forgalom fejlődése, melyből kizárkoznunk többé módunkban sincsen, nemcsak nagy jelentőségűnek, de határozottan első szükségünek jeleli ki a természettudományokkal való megismerkedést, és minden működésünknek szorosabb szövetségét a végre, hogy anyagi s ezzel szellemi fejlődésünkben végkép el ne bukjunk. A feltett kérdésnek második felét, t. i. a természettudományoknak általános meghonosítását tekintve, fájdalommal kell megvallanunk, hogy ennek nemzeti közéletünkben mindeddig igen kevés életrevaló nyomát tapasztaljuk, daczára az azóta lefolyt 20 évi időszaknak ; daczára a reáltanodák felállítása körül kifejtett gyakoribb törekvéseknek. Tekintsünk bár merre, de az általános hiány épen e tekintetben valóban megdöbbentő hazánkban, és kiszámithatlanok azon értékösszegek, melyek e hiány következtében az egész nemzeti vagyonnál naponta veszendőbe mennék. Az ügynek ily helyzetében a természettudományok meghonosítására vezető utak és módoknak megállapítása még mindig nyilt kérdésnek kell, hogy tekintessék e hazában. Bárminek is általános meghonosítása azon uton sikerülhet leginkább, a melyen annak hasznossága, a sikeres eredményekben legjobban feltűnő. Alig kételkedhetik még valaki a felett, hogy épen a mezőgazdaság az, a, melyben a természettudományi ismeretek minden lépten nyomon legkézzelfoghatóbb anyagi hasznot teremtenek. És így kétségbe sem vonható, hogy hazánkban, e földmivelö országban kiválóan a mezőgazdaság szolgáltathatja csak azon czélravezetö ösvényt, melyen a természettudományok legsikeresebben bevonulhatnak, és a gazdák nagy tömege főleg az, melybe e természettudományi igazságok behatolván, nemzeti közvagyonná és valódi közkincscsé válhatnak. De a természettudományok meghonosításának ezen utja megjeleli egyszersmind előttünk a módot is, melylyel rajta sikerrel haladhatunk. És e mód, főleg kezdetben nem lehet más, minthogy ez irányban lehetőleg kerülvén az úgynevezett rendszeres, száraz és históriaszerű tárgyalását és ismertetését a természettudományoknak, ezeknek csak végeredménykép"megállapitott amafőelveit törekedjünk kiemelni, melyek a mezőgazdaság mindennapi működését közvetlen érintvén és megvilágosítván, ezeknek kapcsában még az egyszerűbb elmetehetség előtt is érthetőleg bevezethetők. A természettudományi igazságoknak e nemű terjesztése szülné a meggyőződést azoknak fontos hasznosságáról még a népben is, és kelthetné ama köztörekvést, mely az anyagi érdek által mindinkább több ismeretekre sarkaltatva, biztosítaná azoknak óhajtott terjedését és meghonosodását. Bezárom végre e már úgyis kissé hoszura nyúlt értekezésemet azon erős meggyőződés kifejezésével, hogy nem lehet nagyobb horderejű és üdvösebb intézkedés e hazára nézve, mint mezőgazdaságának, ez úgyszólván egyedüli anyagi vagyonának, a természettörvényekben sarkalló takarékosság és öntudatosan productiv szorgalom által szerezni meg azon fejlődést és virágzást, mely a vagyoni jóllétet, s ezzel a szellemi fejlődésnek alapját is, mind nekünk, mind utódainknak biztosítsa. écsi levelek. XIV. Bécs, sep. 30. Ha azon kicsinylő vélemény, melylyel egynémely magas állású személyiségek a sajtó hasznos és szükséges volta körül viseltetnek, épen csak vélemény, mely helyreigazítható és nem rögeszme, mely ellen még a bombák erejével biró érvekkel is hiába küzdenénk: akkor nem lehet, hogy az imént lefolyt hét rájuk nézve nagyon tanulságos ne lett volna. Mennyit tett e hét alatt hazai sajtónk egy válságos perez nehézségeinek leküzdésére és mily siker kisérte ebbeli működését, csak az tudja igazán méltányolni, a ki e napokat itt Bécsben töltötte, a ki a sept. 20 óta uralkodó általános levertséget látta, melynek mult heti levelemben még tetemesen enyhített kifejezést adtam és a ki aztán figyelemmel kisérte ez ingerültségnek fokonkénti csillapodását és azon hatást, melyet e tekintetben a magyar lapok nyilatkozatai gyakoroltak. Egyetlen vigyázatlan szó tekintélyesb közlönyeink valamelyikében, ily pillanatban helyrehozhatlan kárt okozhatott volna, miként az ideglázban szenvedőre nézve halálthozó lehet oly fölgerjedés, mely hatás nélkül megyén el az ép egészségű ember felett. Minden szem hazánk felé volt irányozva, minden fül oda hallgatott; „jetzt müssen wir alle ungrisch werden," ez vala a félig tréfás, félig keserű megjegyzés, melylyel a centralista lapok folytonos izgatásai következtében itt már hetek óta, uton útfélen találkozott az ember; a septemberi manifestum megjelenése óta pedig e hit még inkább megerősödött és minden perezben el vol-