Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 14. szám - Mezőgazdaság és természettudomány 2. [r.] (Vége)

177 tak készülve azon harsogó diadal-zajra, mely — ugy vélték — most a Lajta túlsó partja felől ide át fog hangzani. „Ich wandre aus," mondá Kuranda ur elégiái hangon minden embernek, a ki útjába lépett. De a diadalzaj nem zendült meg, hanem helyette rokonszenves nyilatkozatok ütötték meg az itteni lakosság fülét, szivét és a centralistalapok nagy elégületlenségökre összes hazai sajtónkban nem találtak egyetlen szóra sem, melybe kapaszkodva, izgatásukat folytathatták volna. Hozzájárult még az is, hogy a külföldi, nevezetesen a franciza és még inkább az angol sajtó nagyon kedvezően nyilatkozott a kormány eljárásáról és a bécsi ember szive mindannyiszor meglágyul, valahányszor Ausztriát francziául vagy angolul megdicsértetni hallja; — alkalmasint azt gondolja, hogy németül ő maga is megdicsérheti! Szóval, a közhangulat hasonlíthatlanul jobb lett. Nem mondom, hogy az már olyan, a milyennek mi kivánnók; de megszűnt az az általános desperátió, az a bőszültség, melynek valódi okát nemcsak mi nem tudnók megmagyarázni, hanem alkalmasint maguk az illetők sem. . Most legalább lehetségesnek tartják, hogy a dolgok még jóra fordulhatnak és hiteles értesítés szerint, az itteni helytartósághoz még nem érkezett oly folyamodvány, melyben az „Ostd. Post" nagyérdemű tulajdonosa kivándorlásra engedelmet kérne. Hatás nélkül pufíbgtak el azon röppentyűk is, miket Giskra ur, a „Neue Fr. Presse4' sajtóperének tárgy altatása alkalmával eresztett légnek, mert a körülfekvő anyag gyúlékonysága jóformán megszűnt. Ugy járt a derék brünni ügyvéd, miként Stuwer a maga tűzijátékaival; a sorompón belül rendesen csak kevés fizető közönsége van; a többség künn áll, ingyen néz meg egy-két darabot, aztán látva, hogy mindig és mindig ugyanazt a régi históriát produkálják, közönbösen tovább ballag. A végtárgyalás után Giskra urnák egyik — nem tudom szabad-e már azt mondanom, hogy hajdani — kollegájával találkoztam, ki csekélységemet „a februári alkotmány szintén egyik gyilkosának" czimével tisztelt meg. „Bocsánatot kérek — mondám — én ártatlan vagyok az igazságosnak halálában és ártatlan bárki más is, mert a februári alkotmány öngyilkos volt." „Igenis — viszonzá a derék ur növekedő hévvel — ti annak híreszteltétek és azért egész csendben még tisztességes temetés nélkül is akartátok volna eltakarittatni, de mi Giskra által ma fényes sirbeszédet tartattunk neki, mely a világot emlékeztetni fogja arra, hogy amaz alkotmány létezett és négy éven át élt és működött." „A sirbeszéd igen szép lehetett, — válaszoltam — de azon hibában szenved, melyet önök mély eszű Herderje minden ily sir- és dicsbeszéden megró, hogy t. i. mindig csak azt tudatja a világgal, wie lange Jemand gelebt, aber' nicht, wie lange er sich schon überlebt hatte." Erre az én emberem nem felelt semmit j alkalmasint nem tudott hamarjában tisztába jönni magával az iránt, vajon Herder centralista volt-e vagy nem, mert ettől függ: vajon kell-e szavának súlyt tulajdonítani vagy sem! A mint mondom, az emberek itt is nyugodtak lettek, higgadtan fontolják meg a jelen helyzetet és komolyan kezdenek foglalkozni a jövő teendőivel. Néhány nap óta élénk levelezés foly a tisztán német tartományok kitűnőbb követei közt és ezek közt egy pontra nézve, ugy látszik, már most is teljes egyetértés uralkodik: t. i. arra nézve hogy szorosan a Landesordnung 19 § határai közt kell maradni.*) E czikk értelmében a követek elmondják majd nézeteiket a jelen helyzet körül", kijelentik, mit kívánna meg az általuk képviselt ország jólléte j de alkotmány-kérdések körüli határozathozást, feltétlenül vissza fognak utasítani, nevezetesen pedig illetékteleneknek vallani magukat, ha a magyar országgyűléssel való egyezkedés eredményeit a kormány az országgyűlés elé akarná terjeszteni. Szintoly bizonyos, — ámbár erről külön tudomásom nincs — hogy a szláv nemzeti párt épen az ellenkező utat fogja követni és azt ^kívánni, tá.1'hKÍíiJiíStfcjíi" .Iíl33ÍII9*I8JOÍ9 J5JJMJJ ''• lO^lllJUl mn J. *) E czikk igy szól: „Az országgyűlés hivatva van 1.) tanácskozni és indítványokat tenni a) közzétett á'talános törvények és intézmények (Einrichtungen) körül, az ország javára való különös visszahatásuk tekintetéből és b) oly általános törvények ós intézmények kibocsátása körül, miket az ország szükségei és jólléte igényelnek ; 2.) javaslatokat tenni mindazon tárgyak körül, mikre nézve a kormány töle tanácsot kér." gitassék az országgyűlés hatásköre oly formán, hogy az alkotmány-kérdések végleges eldöntésére illetékes legyen. E téren össze fognak zörrenni nem csak a centralisták, hanem az autonomisták is a föderalistákkal és itt a kormánynak rendkívüli tapintatra és ügyességre lesz szüksége, hogy e viszály a birodalomnak kárára ne váljék. A feladat a legnehezebbek egyike. A kik nem-németek, mindannyian föderalisták és mint ilyenek a Lajtán inneni tartományok közös képviseletéről nem akarnak tudni \ számra nézve ezek képezik a többséget és a túlszám ez idő szerint oly momentum, melyet nem lehet figyelem nélkül hagyni. Másfelől épen a németek a birodalom lakosságának legmiveltebb, legszorgalmasabb és legvagyonosabb részét képezik és ezeknek kivánatait ignorálni annyi volna, mint lazítani azon köteléket, mely őket — daczára más tisztán német államok szomszédságának — a polyglott osztrák birodalomhoz füzi. Minálunk, mihelyt a februári kormány által gyakorolt nyomás megszűnt, a hány párt van, mind egygyé olvadott és a kormány gyámolitására késznek nyilatkozott, legalább addig, mig nem a teljesen törvényes állapot helyreállítása sikerült. Itt ugyan azon nyomás megszűntével magasra lobbannak fel a pártviszály lángjai és minden párt elébb a maga követeléseinek teljesítését várja, mielőtt a kormány támogatására határozná el magát. Mi tevő leend a kormány ily kényes körülmények közt ? ez még nyilt kérdés, mely felett határozat még nem hozatott. Az eldöntő körökhez közel álló személyek véleménye szerint Belcredi gróf a legnagyobb részrehajlatlansággal akar eljárni aként, hogy egyik pártnak álláspontját sem fogadja el feltétlenül; — nem fogja tágasbítani az országgyűlések hatáskörét, miként a szlávok kívánják, mert ez csak octroyálás utján volna lehetséges; de a németek azon nézetét sem teszi magáévá, hogy a februári alkotmánybeli szűkebb reichsrathot egyszerűen helyre kell állítani; hanem ugy fogja fel a dolgot, hogy a februári alaptörvény csak gyakorlati alkalmazása volt az octoberi ajgpeszmének és minthogy a birodalom népeinek többsége ez alkalmazással nem volt megelégedve, mással kell kísérletet tenni. Erre maga az októberi diploma kimutatja az utat. E diploma Hl. czikkében a császár fentartja magának, hogy ad hoc egybehívott országgyűlési tagok hozzájárultával intéztetheti el azon ügyeket, melyek az összes birodalomar nézve — a magyar korona országait ide nem értve — közösek. De ilyen ügy az alkotmány ügye és a közös ügyeknek a birodalom keleti felével való közös elintézése. Tehát e felett nem az egyes országgyűlések fognak dönteni, hanem minden országgyűlés bizonyos számú követeket küldend egy Lajtán inneni közös tanácsba, mely nem a mostani szűkebb birodalmi tanács, de mégis ehez hasonló, csakhogy nem állandó intézményképen hozatik be, ha csak maga magát nem akarja azzá tenni. így tehát nem a kormány, hanem ez az ad hoc egybehívott gyűlés fog határozni a felett, vajon létezzék-e ezentúl is szűkebb reichsrathféle közös testület, vagy pedig az egyes országgyűlések körét kelljen-e akként tágasbitani, hogy ama közbenső tag, köztük és a közös birodalmi ügyekkel foglalkozó képviselet közt nélkülözhetővé váljék. A többség ily határozatában aztán — ugy vélekedik a kormány — minden alkotmányos érzületű ember meg fog nyugodni — és ez in thesi tökéletesen helyes is, hanem bizony oly jelenségekben sincs hiány, melyek ~zt gyanittatják, hogy sokan, igen sokan vannak, kiknél az alkotmányos érzület épen csak addig tart, mig az, a mi alkotmányos uton létrejött, saját kivánataikkal és érdekeikkel öszhangzásban áll • kik azonban rövid processust csinálnának az alkotmányossággal, ha ez kivánataik teljesülésének útját állja. E pontra nézve ma nem akarok világosabban szólni j félek, hogy az események kényszeríteni fognak, e tárgyra visszatérni. Még csak azt akarom megemlíteni, hogy az autonomisták részéről már a legközelebbi napokban jelentékeny nyilatkozás várható, melyről részletesen szólni most még indiscrétió volna; de talán nem az, ha egész általánosságban mondom, hogy hazánkfiait e nyilatkozás nagy mertékben ki fogja elégíteni. E nyilatkozásnak hordereje annyival nagyobb leend, ~ 28