Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 14. szám - Budaváros első kerületbeli választói értekezlete

173 lelt, soha a nemzet helybenhagyására s így állandóságra nem szá­molhat : ugy nyíltan kimondom, hogy míg hazánk állásaa birodalom­mal oly szoros Összeköttetésben marad, mint jelenleg, minden intézke­dést károsnak tartok, mely által a birodalomnak hatalma alkotmányos szabadsága veszélyeztetnék, ha az látszólag alkotmányos függetlensé­gének érdekében történnék is. A feladás nem az, hogy mi esak az osztrák birodalom irányában, hanem hogy vele együtt mindenki irányában biztosítsuk függetlenségün­ket ; megelégedésünkre nem elég, hogy az alkotmányosságnak formáit, hanem hogy annak lésyegét bírjuk, s az elsőre szükséges, hogy a bi­rodalom erös maradjon, a másodikra, hogy valamint minden egyéb, ugy azon ügyek is, melyekköztünk s a birodalom többi részei között közösek, alkotmányosan kormányoztassanak. De vajon fog-e törvényhozásunk megfelelni nagy feladásának? Nem ámítom magamat azon nagy nehézségek iránt, melyekkel e kérdések eldöntése jár. Tudom, hogy ha hazánkban talán egyesek találkoznak, kik a birodalom érdekeit nem méltatják eléggé, határainkon túl sokkal szá­mosabban a birodalom közös érdekeinek nevében, Magyarország füg­getlenségének feláldozását kívánják. Jól tudom, hogy a törekvések, melyeknek káros következéseit az utolsó 15 év alatt tapasztaltuk, most is léteznek, s teljesen méltánylom a veszélyeket, melyekkel azok a birodalmat s hazánkat fenyegetik. Sok s nehéz küzdelmek várnak reánk, de erős meggyőződésem, hogy csüggedés nélkül nézhetünk eléjök. Ha multunk zivataros történetébe visszatekintünk, lehetlen, hogy szivünk mély hálával ne teljék el az Isteni gondviselés iránt, mely nem­zetünket ennyi viszontagságok között csaknem csudálatosan tartá fen. Nemzetünk egész története egy hoszu küzdelem. A tatár, elődeink százados tevékenységének gyümölcseit egy csapással semmisítette meg s másfél századnál tovább viseltük a töröknek lánczait. Ha körültekin­tünk határainkon, nincsen hely, melyet bizonyos időszakban egy vagy más idegen sajátjának nem nevezett volna; de nemzetünk azért fentar­totta magát, s hazájának határait, mit Isten kegyelmén kívül csak an­nak köszön, mert soha jövőjén nem kétkedett, mert a legnehezebb meg­próbáltatások alatt, nagy reményeiről nem mondott le, mert soha hon­szeretetében nem ingadozott. Nemzetünk fentartotta magát söt az ujabb időben erös fejlődés­nek indult. Mert ha fátyolt borítva a szenvedésekre, melyeken keresztül men­tünk, hazánk jelen állapotát, össze hasonlítjuk avval, melyet ifjú ko­runkban ismertünk, ki tagadhatja ezt? Többen vannak e körben, kik harmincz, söt több évre még ele­venen emlékeznek vissza azon időre, midőn Ráth Péter barátom és én a budai gymnasium padjain egymás mellett ültünk, s könyveinkkel a bástyán együtt sétáltunk haza felé; mik voltak e városok akkor is mik most. — S a mi a városokról áll, az áll egész hazánkról, s nemcsak anyagi kifejlődésben, de alkotmányos és társadalmi tekintetben is. Még távol vagyunk a ponttól, melyet hazafiságunk elérni törek­szik ; de gondoljunk vissza az időre, midőn e nemzetnek még nem volt irodalma ; midőn néhány százezerén kívül a nemzetnek nem volt al­kotmánya; midőn az, hogy saját hazánkban egy darab földet magunké­nak nevezhessünk; az, hogy hazánkat csak szolgálhassak, nemesi ki­váltságnak tekintetett, melyből milliók ki voltak zárva; midőn nemze­tünk mintha a százados harcz után, melyet a törökkel vitt, kifáradva elszunnyadott volna, magáról is megfeledkezett, s határainkon tul még léte is feledékenységbe ment, s hasonlítsuk ez időt a jelenhez. Igaz, nem fényes ez; de az osztályok helyett, melyek akkor egymással szemben álltak, nem látunk-e most egy nemzetet, mely erejének öntu­datához jutott, s mely, mert férfiasan tenni s nemesen szenvedni tudott, kivívta magának, hogy senki által ne ignoráltassék. S ezen összehason­lítás után van-e okunk elcsüggedésre, főkép ha jelen helyzetünket nyu­godtan megfontolva, azon meggyőződéshez jutunk, hogy egy része azon nehézségeknek, melyekkel eddig küzdöttünk, előttünk áll még ugyan'; de hogy azon czélhoz, melyért elődeink nemzedékről nemzedékre fá­radtak, s melynek egész életünk szentelve vala, soha közelebb nem áll­tunk, s hogy soha annyi s oly hatalmas érdek közre nem működött, hogy azon kérdések, melyeknek megoldásától jövőnk függ, törvényeink s méltányos kivánataink szerint oldassanak meg. Ezt kívánja a dynastiának fénye, melyről valóban csudálatos fo­galmakkal van, ki azt ugy véli biztosíthatni, ha a két koronából, melyet az isteni gondviselés fejére tett, az egyiket izmokra töri, hogy darab­jaival a másikat ékesítse föl. Ezt kívánja a birodalom biztossága, melynek hatalma nem bizo­nyos formákon, hanem két nagy részének egyetértésén alapszik, mely­nek biztossága attól függ, hogy azon népek s országok összege, melye­ket Szt. István koronája egyesit, s azok, melyek ezeken kivül a biro­dalmat képezik, mint két épület, mely egymás mellett áll, egymást tá­mogassa, s melynek jövőjéről rosszul gondoskodik, ki az épületek egyikét lerontva, azt a másiknak tetejére uji'a akarja felépíteni, elfe­ledve, hogy az egészet elviselni egyik sem képes, mert erre mindkettő­nél szűk az alap s gyöngék falai. Ezt kívánja az osztrák népek érdeke, kik habár később, de végre át fogják látni bizonyosan, hogy a szabadságnak vajmi gyenge garantiáját bírják oly alkotmányos formákban, melyeknek keresztül­vitele s fentartása a birodalom felében csak ostromállapot, vagy a pol­gári szabadságnak ehez hasonló megszorítása mellett lehetséges. Ezt kívánja végre azon nagy'ügy, melynek eldöntésétől meggyő­ződésem szerint Európa nyugalma, de mindenesetre az osztrák biro­dalom jövője függ, a német egység kérdése, melynek végleges s kielégítő megoldása csak ugy lehetséges, ha a viszony, melyben Szt. István koronájának tartományai a birodalom azon feléhez állnak, mely Németország kiegészítő részét képezi, ismét régi törvényeink s szerző­déseink alapján rendeztetik el. S hol annyi érdek együtt jár, ott az ellenkező vélemények, bármi őszinték legyenek azok; bármily szépen kikerekített theoriákban ala­pítvák, s bármily hatalmas egyéniségek által támogattassanak, a dol­gok természetes folyamának nem fognak ellent állani. Maradjunk mi saját törvényes jogaink védelmében szilárdak s kitartók, de legyünk igazságosgk s méltányosak a velünk századokon át szövetségben élö népek érdekei iránt, nem feledve sem azt, mivel e nemzet múltjának s jövőjének tartozunk, sem azt, hogy az előttünk fekvő nagy kérdések véglegesen csak akkor lesznek megoldva, ha a megoldás után, mi s a birodalomnak többi népei egyiránt megelégedve érezzük magunkat, és a jövő, s erősen hiszem egy közel jövő, meghozza fáradozásaink jutalmát. A főispánok kinevezése, a hol még, mint pl. Torontál és Krassó megyében, hiányzának, legközelebb meg fog történni. Ezek is az 1861-diki főispánok sorából választatnak, s így inkább visszaállítások mint kinevezések. Királyi biztosok neveztettek ki ujabban több kir. város részére ; igy báró Majthényi László hontmegyei főispány Bakabánya, Selmecz és Bélabánya városok, — báró Mednyánszky Dénes trencsénymegyei főispány Trencsény város,— Murányi Ignácz temesmegyei főispány Versecz város, — s Manassy Konstantin a temesvári országos pénzügyigazgatóság elnöke Temesvár, — S z 1 ávy József megyei főispány Debreczen s Nagyvárad kir. biztosává ne­veztetett ki. Ezen kir. biztosok a polgármesterek hivatalbeli illetékes­ségébe csak kevéssé folynak be, miután csak bizonyos politikai műkö­dés, nevezetesen az országgyűlési választások vezetése lesz számukra fenhagyva. • Bllda SZ. királyi vál'OS hatósága élére a kormány Paul ovi cs Lászlót, a provisorium alatti főpolgármestert hivta meg e fontos hi­vatalnak tovább is betöltésére. A „P. Napló" ismerve Buda város kö­zönségének hangulatát, e kinevezésre azt jegyzi meg, hogy az a mai viszonyok közt szerencsésnek nem mondható. Ugyancsak Paulo­v i c s bízatott meg a tárnokmester által az országgyűlési képviselők választása iránti teendőkkel. A ncstvárosi képviselők értekezletén teljes számmal megjelent képviselők rövid discussio után, melyben Rottenbiller polgármes­ter és elnökön kívül, dr, Pólya, Tóth Lörincz, Szilágyi Virgil, Bcsze János, Simon Florent s többen részt vettek, abban állapodtak meg, hogy a törvényesség megközelítése végett a bi­zottmányi gyűlésben a jelenlegi hivatalnoki karnak azon tagjai vegye­nek részt, a kik 1861-ben megválasztattak és igy, bár a többiekkel együtt kiléptek, és kineveztetés által visszatértek, ez idő szerint meg­választotttisztviselőknek tekinthetők, s most a belső tanácsot képviselen­dik. A központi választmány megalakithatására minden városrészbeli képviselők már a legközelebbi napokban értekezm fognak maguk között a megválasztandó választmányi tagok iránt. És pedig a belvárosiak már ma a városházán, a terézvárosiak a vakok intézetében. A választó kerületek beosztása iránt az öt választó kerület az öt városrész szeiint fog megállapittatni oly módon, hogy a lipót- és ferenezvárosi választó­kerülethez a kültelki lakok fognak beosztatni, nevezetesen a kerepesi úttól jobbra eső rész a Ferencz-, a balra eső rész pedig a Lipótvárosba. A közgyűlés összejövetelére október 3-dika lett kitűzve. A magyar országgyűlést összehívó kir. leirat által agLajtán inneni országok számára megállapított érdekközösség legközelebb a sajtó­ügyben fogna nyilvánulni, miután egy bécsi lap szerint, a magyar ud­vari kanczelláriában a horvát s erdélyi sajtó-ügyek is központosíttatnak. Az erdélyi országgyűlést egybehívó leirat Kolozsvár városa esk. közönsége ülésében a napokban olvastatott fel. Az esk. közönség, te­kintve azt— mint a „Korunk" írja —• hogy a választás keresztülvite­lével egyenesen a tanácsi elnök van megbízva, s a 61-ki képviselőtes­tület, nem hogy helyreállíttatott volna, söt részére a választás körül csak is „közbejövő" befolyás nyújtatott a főkormányszéki leiratban — a kir. leiratot minden hozzászólás nélkül tudomásul vette, s a tért el­foglalta. Az erdélyi szász egyetemet S h m i d Konrád szász comes okt. 9-re összehívta. A Szeben és Brassó közötti történeti nevezetességű ellen­tét ismét mindinkább előtérbe nyomul, s a szászok félnek, hogy a bras­sói votum a szászok súlyát meggyengítheti. A románok minden remé­nyüket Saguna érsekben helyezik. Varasdl'ÓI írják september 27-röl, hogy a megyei közgyűlés hála­feliratot szavazott meg a manifestumért s egyhangúlag elfogadta Hor­váth Péternek az administrator elmozdítására czélzó javaslatát, mire a megye administratora Pogledics a megyei közgyűlést feloszlatta. A fiumei megyei közgyűlésen sept. 27-ikén a 200 megyei jogo­sult közül csak 23, továbbá 4 Fiuméből s 11 hivatalnok jelent meg. A fegyelmi rendszabály a legnagyobb csenddel tudomásul vétetett s az ebbeli 1862-ik évi megyeközgyülési végzés újonnan föleleveníttetett. Az ellenzék a gyűlésből teljesen távol maradt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom