Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 2. szám

23 egyik czikkében láttak napvilágot. E követeléseket az idéztük lap ekkép formulázza: „Addig kibékülés, biztos szilárd megállapodás létre nem jöhet, míg a nagy pártok óhajtásait kibékitöleg s a kölcsönösméltánylat szemmeltartásával ki nem elégítik. A mitől a foederalista párt soha el nem térhet, azok az októberi diploma elvei, a históriai jog, s az országok államjogi hagyományainak megőrzése szabadelvű szellemben. A mitől a foederalista párt soha el nem térhet, s a minek elismerését követeli, az a cseh korona integritása, képviselve érdekeiben a király személye, a törvényhozásban az általános országgyűlés, a közigazgatásban a cseh udvari kanczellária s felelős országos kormányok által a cseh korona országaiban. Az uralkodó s a nép közti egyetértés legf'ónségesb jelképe a koronázás a koronázási esküvel együtt, melyet ö fölsége már 1861-ben megigért. A mitől a párt soha el nem állhat, az a népek egyenjogúságának követelése politikai és culturai tekintetben." Az elősorolt követelések különben csak sarkpontjai a párt lételének s a „Pol" szerint még szaporithatók. Ezek teljesülésével kész a cseh párt azt, mit az összbirodalom egysége az októberi diploma meghatározása szerint kiván, alkotmányos módon átengedni. Külföld. Pest, július 9. Három országgyűlés lön Nyugat-Európában befejezve : a porosz, mely a korona és a képviselő-testület íneghasonlásával oszlott szét; az angol, melyben a királyné zárbeszéde azt a biztosítást fejezé ki, hogy „Európa békéjét semmi függő kérdés nem háborítja" j a harmadika franczia, mely július negyedikén tartotta utolsó ülését, midőn az amerikai egyesült államok, a függetlenség 90-dik évfordulóját ünneplék. Az országgyűlések berekesztése érdekes pillanat a képviselő államok életében. A kormány és az ország lelkiismeretesen fontolóra veszik a politikai táborozás kivívott eredményeit, számot adnak az irányról, melyet a jövőre nézve megállapítottak. Poroszországról nem lehet mondani, hogy a kivánt egyetértés a kormány és képviselők közt csak távolról is létre jött volna. Bismark ur, kinek erélyét senki sem fogja kétségbe vonni, ma is oly előszeretettel viseltetik a franczia szabású alkotmány-formák iránt, melyek a törvényhozás két fő alkotó elemének egyenjogúságát kétségbe vonjak, mint az első pillanatban, a mikor kormányra lépett. Az egyetértés e hiányának kell tulajdonítani, ha az ország benn nem elégedett ; s a külügyi politika sem termetté azokat a gyümölcsöket, melyeket Bismark ur magának ígért. A schleswig-holsteini kérdés mais, amaz unalmas színi előadásokhoz tartozik, melyeknek noha kevés a hallgatója, ebből is az a rész, a mely ki nem megy, ott helyben elalszik. A két német nagyhatalmasság közt nincs e kérdésre nézve egyetértés. írogatják ugyan, hogy Bécsben,'az augustenburgi hg nevét elejtették, s az oldenburgi hgét vették fel. Azt vélné az ember, hogy ez porosz egyetértéssel történik, ha nem tudná , hogy Poroszország, sem Augustenburgnak sem 01denburgnak, hanem magának akarja a herczegségeket. Ez az oka, ha a porosz kormány azt híreszteli, hogy az északschleswigi dánokat kímélni és kielégíteni akarja; ugy a mint azt Párisban, a nemzetiségi elv szerint kívánják. Ez az oka, ha Bismark ur, az Olaszországgal való kereskedelmi szerződés megkötésének siettetése által, törekszik Németország és kivált Austriára nyomást gyakorolni. Bismark ur e daczos szeszélyének köszönhető aztán, ha Manteuffel Bécsbe menetelének, a karlsbadi találkozásnak, a bécsi miniszter-válság Poroszországra nézve kedvező voltának hire, majd elalszik, majd feléled, mint a gyertya lángja, melyet szabad levegőn visznek. Mi más a kép , melyet Angliában , az országgyűlés bereszketése után látunk. Azt az inkább sajnálatra, jjmint politikai vereségre méltó botrányt leszámítva, mely az ország lord kanczellárját Westbury-t, tékozló fia miatt érte, a kormány, méltóság érzettel rekeszti be a parlament hatodik ülés-szakát s enged tért az uj választásoknak. De még ama botrány miatt lelépett lord-kanczellár magaviseletében is van valami ,mi alkotmányos érzületünépekre nézve megnyugtató lehet: „Nem szabad — mondá a lelépő Westbury — a felsőház elnöke, az ország első bírájához, még a gyanú leggyöngébb árnyékának sem férni." Mi az uj választásokat illeti, azt jegyzi meg valamelyik alkotmányfaló német lap, hogy Anglia most Róma Saturnáliáit, a dobzódás és dorbézolás napjait éli. Valóban e kifejezés Bismark ur szájában sem vallana szégyent. Igaz, hogy Angliában a követválasztások a „Suífrage universel" dicsőitett jótéteményét nem élvezik. De a miatt aztán a szabadság bőségszarvából gazdagon jutalmazva is vannak. Belügyminiszteri, megyei fő- és alpréfet-i, rendőrbiztosi, csendőri és mezei gárdái körlevelek és tettleges fellépések a választás szabadságát nem zavarják. Nem mindenki lehet választó, de a kormány nem is elegyedik a választásokba. Hol nem fogna szemet szúrni, ha egy apa beszédet tart követjelöltül fellépő fia mellett, mint ezt Gladstone, Chesterben;fia mellettiévé. Ily patriarchális politika csak Angliában lehetséges, abban az Angliában, melynek fiai el vannak széledve a föld kerekén, és a hol a családi élet mégis oly erős. Helyesen írja Forcade „két heti króniká"-jában: „az angolokat hiában irigyeljük, mert őket utánozni kell. Az angol követválasztásoknál minden véleménykülönbség, vérmérséklet, szellem és érdek szabad pályát nyer. A választás nem csupán a közélet nagy aktusa, de egy sport!" A mi végre a franczia törvényhozó-test munkálatainak eredményét illeti, nem felel meg amaz ígéreteknek, melyek azon trónbeszédben foglaltatnak, melylyel a császár ez ülésszakot megnyitotta. Nagy része a decentralisatiora vonatkozó törvényeknek , a községi autonómia, adósági esetekben a személyt illető kedvezmények stb. a későbbi jövőnek lőnek fentartva. Mint a népgazdaságra nézve jótékony cselekményt megemlítjük, hogy a vicinális vasutakról szóló törvény az utolsó ülésben lőn megszavazva. A senatus utolsó ülését pedig Dupin báró beszéde tette nevezetessé, ki a senatusnak a budgethez való hozzászólhatási jogát követelte. Az elnök erre megjegyzé: a senatus joga csupán a vizsgálatig terjed, nem ütközik-e a budget az alkotmányba; mert ha tovább is terjedne, akkor a senatus \pairs-ek kamarája volna! „S én ezt az alkotmány tökélyesbülésének venném" jegyzé meg reá Dupin ur. Teljes világot vet a franczia törvényhozótestre Thiersnek a pénzügyi helyzetről, hónapok előtt tartott beszéde. E világítás még most is ugy hat keresztül, mint a lámpa az ablakon, melyet az aludni tért gazda égve felejtett. A tény, mely e beszédben a kormány képviselőjének válasza által sem rendíttetett meg, s mely a közvéleményt megdöbbentette és megdöbbentenijfogja az, hogy Francziaország kiadásai, néhány év alatt, oly összegig emelkedtek, mely 2,100 és 2,300 millió közt váltakozik, mig rendes bevételei 1,920 és 1930 millióig emelkednek. A kiadások maradandósága bizonyos, mig a bevételi arány nem. Ily állapot folytonosan nem tartható ; ugy hogy egyik jeles franczia publicista a mexikói ügyről szólván, Francziaország pénzügyi helyzetét tekintve azt mondja: az Egyesült Államoknak nem szükség háborút folytatni Mexikóért, tehetetlen erőködéseink megtörésére; csak tiltakozzanak folyvást a Monroe-tan értelmében, mig Francziaország magát meddő kiadásaival fölemészti." A római kérdés iránt és a Vegezzi-féle tárgyalások fölött még foly a tárgyalás. — A radicalis párt közlönye Diritto, hiven mutatja e párt hangulatot, ez ügyben; ellenzi a Rómával való egyezkedést, és egyenesen forradalmi kísérletekkel fenyegeti a kormányt. A mérsékelt párt sajnálja; hogy az egyesség létre nem jöhetett s azt hiszi, hogy a tárgyalások még folytattatnak. E párt már nagy reményeket kötött az egyezkedéshez, mivel a pápa Vegezzi előtt első izben ugy nyilatkozott négyszem közt, hogy türelmetlenül várja a franczia csapatok kivonulását, s nem volna lehetetlen, Rómába olasz örséget hívni, minthogy Olaszország a pápaságnak tett ajánlatokkal őszinteségét bebizonyította. A franczia és angol hajóhad találkozásában a bresti, plymouthi és cherbourgi kikötőkön a két nagy tengeri hatalom közti szövetség megszilárdulását akarják látni s indirekt választ az amerikai kormány követelő magatartására. Az észrevétel helyes, de nem kell annak horderejét túlozni, noha a „Patrie" azt állítja: „Francziaország és Anglia a béke és átalános engesztelödés czéljából indulván ki, megegyeztek a fökérdésekre nézve, melyek Amerika ügyeinek jelen helyzetéből támadhatnának." Minden élit el akarják venni Párisban a franczia-angol hajóhad találkozásának ama hír terjesztése által, hogy e találkozás jun. 18-ra