Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 2. szám - Ausztria kereskedelmi politikája

24 mint a Waterlooi csata napjára volt tervezve, azonban a kivitelt anyagi akadályok gátolták. Ez officiosus híresztelés természetes. Mióta az Egyesült államok kormányának hivatalos tudomása van a franczia­angoí hajóhad találkozása felöl, azóta a fegyverkiviteli tilalmat Mexi­kóba felfüggesztette. Az északamerikai függetlenség évfordulali üimenéii Párisban Drouin, Lavalette, Chasseloujj-Laubat, s" a diplomatikai testület voltak jelen. Drouin ez alkalommal élénken tolmácsolá Francziaországnak az Unió iránti barátságos érzületeit. Londonban ellenben az említett ünne­pélyben egyetlen kormánytag sem vett részt. Á császár Algir fölötti emlékiratára vonatkozólag a félhivatalos franczia lapok felszólíttattak, hogy minden bírálattól tartózkodjanak. Olaszország elismerése Spanyolország részéről, még e napok­ban várható. A mexikói császárságról Chandler amerikai Senator, a Grant tbnok tiszteletére New-Yorkban adott lakoma alkalmával így szólt: „kívánom a Monroe-tan fentartását. Az amerikai kontinens nem elég nagy, hogy rajta a köztársaság és császárság egyszerre elférjen." Az olricnbül'gi Ilg jelöltségéről a schleswig-holsteini trónra ezt ír­ják : a porosz kabinet csak faltörőnek használja az oldenburgi hget az augustenburgi hg. ellen; mihelyt sikerült ez utóbbit az útból eltolnia, mindjárt a bekeblezésnek csinál helyet. CrailWOl'th lesz lordkanczellár, ezt jelentik Londonból. Palmer­ston levelet intézett tivertoni választóihoz újra megválasztását illetőleg, programmot jövőre nem állit fél, s hivatkozik múltjára. KoilStáutinápoljból távirják július 1-ről: a porta, Abdelkader közbenjárására s a védhatalmak többségének beleegyezésével, amne­stiálta az 1862-ki felkeléskor magokat kompromittált syriai főnökö­ket s az akkori beyruti kormányzót. — Mekkából a járvány megszűn­tét jelentik. — Az egyptomi alkirály számos ajándékokat s az egyévi adót hozta Konstántinápolyba. Ugyanott jun. 15-én erősítették meg Francziaország, Anglia, Oroszország, Törökország és Austria képvi­selői a szerződést, melynél íogva Nagy-Britannia, a jóniai szigetek pro­tektorátusáról, Görögország javára lemondott. Az áthenei kamara több­sége a kormány mellett van. Ausztria kereskedelmi politikája. Mióta az ausztriai kormány kibocsátá azon új vámsza­bályzatot, mely véleményadás végett a birodalom kereske­delmi- és ipar-kamráihoz, a gazdasági egyesületekhez s más véleményadásra hivatott egyletekhez és testületekhez is meg­küldetett, s mióta e testületek véleményét ismerjük: többé kétség sem lehet az iránt, hogy hazánk közvéleménye a sza­bad kereskedés zászlójához szegődött. Ily előzmények ntán fölöslegesnek is látszhatnék visz­szatérni oly tárgyhoz, mely iránt az ország és lakói maguk­ban amúgy is tisztában vannak. Fölösleges is volna, ha a vélemények kifejezését rögtön a tények valósága, az óhajok nyilatkozatát teljesülésök is követné. Mindkettőtől azonban távol áll hazánk, messze a birodalom. A fentebb említett vámszabályzat több-kevesebb válto­zással ugyanaz, melynek alapján az aprilban aláirt kereske­delmi szerződés Ausztria és a német vámegylet között újabb tizenkét évre megköttetett. A vélemény, melyet a vámszabályzatr a az Országos Magyar Gazdasági Egyesület s hazánk iparkamráinak nagy része adott, korán sem az új tarifa czélszerüsége mellett nyi­latkozott ; s ha mindamellett ezen, csak kevéssé változtatott szabályzat szolgált alapúi a csak az imént kötött osztrák­porosz kereskedelmi szerződésnek, világos, hogy a tények az óhajokkal meg nem egyeznek, az eredmény a várako­zásnak meg nem felel. Ha az új vámszabályzat, az 1853-dikinak módjára ki­váltságos szabályzat volna csupán a német vámegylet irá­nyában, inkább megnyugodhatnánk. A vámegylettel kötött szerződés mindössze tizenkét évre szól; tizenkét év pedig, rövid idő államok és nemzetek életében. De az új vámsza­bályzat egyúttal általános osztrák vámtarifa s habár a reichs­ráth előtt annak idején csakúgy nagyjából, minden mélyebb discussio nélkül fogadtatott el, az ellene felszólaló hangok sokkal kevésbbé korlátoltsága, mint inkább szabadelvüsége ellen nyilatkoztak. Ha viszont az új vámszabályzat csupán általános osz­trák ideiglenes tarifaként hozatott volna be, anélkül, hogy megkötött kereskedelmi szerződés alapjáúl is szolgálna: is­mét nyugodtabban tekinthetnénk a jövőbe, törvényhozásunk­tól várva, hogy nyilatkozzék oly vámszabályzat ellen, mely a birodalom nagy keleti felét és érdekeit ki nem elégíti. „Mérsékelt védelmi rendszernek" mondják lajtántúli szomszédaink azon kereskedelmi politikát, melyet az osz­trák kormány jelenleg követ. Mérsékelt védváni-jellegű a szabályzat, melyben e politika gyakorlati alkalmazást nyer. És körülbelül eltalálták az elnevezést; mert a régibb tari­fákhoz képest a jelenleg uralkodó csakugyan mérsékelt, de nem eléggé mérsékelt, hogy hazánk érdekeinek csak távolról is megfeleljen. Ha, mint többé tagadni nem lehet, a kereskedelmi ha­ladás a szabadság felé vezet, a mint minden társadalmi ál­lapot tökéletesedése a szabadsághoz való közeledésben nyi­latkozik : úgy az osztrák új rendszabályzatot is ily lépésnek kellene tekintenünk. Minden tarifatétel leszállítása, ugyanis egyszersmind a forgalmat könnyíti, bizonyos súlyú nyomást szüntet meg, úgyszólván felszabadít. Az új általános osz­trák vámszabályzat, ez oldalról nézve, s tetemes csökkenté­seit tekintve, csakugyan haladás volna a szigorú védelmi rendszertől a mérsékelt védelmi rendszer felé s innen a ke­reskedelmi szabadsághoz. Minthogy azonban az általános új vámszabályzat meg­szüntette ama különzéki tarifát, mely Ausztria s a vámegy­let közt létezett; minthogy a különzéki tarifa egyes tételei jóval csekélyebbek voltak a jul. 1 -jével életbe léptetett álta­lános vámszabályzat tételeinél; minthogy Ausztria kereske­delmi vonalai között épen az virágzott leginkább, mely az osztrák vámegyleti határon át folyt; minthogy saját hazánk gabona-kereskedése — mint kereskedelmünk legfontosabb ága — rendes körülmények között szintén ez irányban tar­tott ; a közlekedés e határokon át pedig az új tarifa által öl­tött szigorúbb védelmi jellemnél fogva korán sem lesz elő­mozdítva vagy virágzóbbá téve: világos, hogy az általános új osztrák vámszabályzat se általában Ausztriának, se külö­nösen hazánknak nincs előnyére s látszólag haladást tüntet ugyan fel. valósággal azonban inkább hanyatlásnak ne­vezhető. Tudvalevő dolog, hogy Ausztria szilárd, következetes kereskedelmi politikát talán soha sem követett. Ezt nem akarjuk ugyan a régen múltra érteni; mert a mi a tilalmi rendszer szigorú elzárkózását illeti, ebben aligha versenyez­hetett valamely európai birodalom az osztrákkal. Hanem értjük az újabb időt, melyben a kor s a nemzetek követelé­sei, többé hallgatással nem voltak mellőzhetők, melyben e fejledtebb ipar s a könnyebbült közlekedés szabadabb moz­gást igényeltek. Ez időtől fogva Ausztria kereskedelmi poli­tikáját folytonos ingadozás jellemzi. Világosan látszott, hogy a kormány szükségét érzi a szabadabb engedményeknek,jle látszott a félelem is , melylyel ez engedmények nagy hord­ereje iránt viseltetett. Tudta, hogy a merev elzárkózás többé lehetetlen; de a teendő engedményeket mindenkor a lehető legszükkebbre akarta szorítani s innen a bizonytalanság, az ingadozás. Szerette volna népeit a nemzetgazdasági szabad­ság előnyeiben részesíteni, de félt a politikai szabadságtól, melyet a nemzetek összegétől szigorúan megtagadott. Végre megadta az iparszabadságot birodalmi határain belől, de megvonta múlhatatlan corollariumát: a kereske­delmi szabadságot, mely nélkül maga az iparszabadság ál­dásai is nagyrészt képzeletiekké váltak. E visszás politika elmaradhatatlan következményei érez­hetők is voltak szerte a birodalomban, és szomorú nemzet­gazdasági állapotaink nagyrészt benne találják kútforrásu­kat. Hogy mégis kirívóbban nem mutatkoztak e ferde rend­szer vészes következményei, annak oka leginkább azon, majdnem szabadelvű vámviszonynak köszönhető, melyben I a birodalom 1853 óta a német va megy léthez állott. Ausztria ugyanis csodálatos állást foglal el a világ ke­I reskedésében. Kereskedelmi elzárkozottságából kénytcJen­| kelletlen kibontakozva, nem gondolt arra, hogy kereskedelmi j szerződések által gyümölcsözővé tegye nemzeteire nézve a világ versenyé!. Ausztriának úgyszólván maiglan sincs ke­reskedelmi szerződése egy kiválóbb európai nemzettel sem ; mert a több évvel ezelőtt Oroszországgal kötött s Török-

Next

/
Oldalképek
Tartalom