Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 11. szám - A vidéki takarékpénztárak reformja

135 — hogy mit, magunk se tudjuk, — fogna tenni Ausztria érdekében és miután manus manum lavat, pillanatig sem kétkedtek azon, hogy Ausztria, illetőleg a mostani kormány is fog valamit tenni Róma érdekében és ez — elég volt. Az ily mendemonda tökéletesen hozzá illett azon régibb hirhez, hogy a kormány a reactiót szolgálja; reactioés ultramontanismus ikertestvérek és azon jellemzés után, melyet az itt uralkodó nézetekről az imént adtunk, képzelhető mily hatást tőn ezen legújabb felfedezés. Egyik itteni klerikális lap ugy vélekedett, miszerint ama hir csak azért gyártatott, hogy az egyházi javak saecularisatióját lehessen ismét szőnyegre hozni. Hiszi a — Volksfreund! Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy — látván, miszerint az uj kormány még nem hirdeté ki a banqueroute-ot és pontosan fedezi a kiadásokat a nélkül, hogy oly nagy zajjal kopogtatna a bankárok ajtain, miként Plener ur tevé — ezt a mesét találták ki a centralista táborban az ottan visszatetsző államférfiak népszerütlenítésére, miként a középkorban azt, a ki a többieknél okosabb volt, bűvésznek denunciálták a tömeg előtt, hogy ez data occasione agyonüsse. Komoly következményei nem voltak és nem is lesznek a dolognak, hanem egyike ez azon apró tííszurásoknak, mikkel a centralisatiót ellenző államférfiakat vexálják, ha más fegyverrel nem férhetni hozzájuk. Columniare audacter stb. A kormány pedig még mindig méltóságteljes hallgatásba burkolózik és valóban példátlan nagylelkűséggel könnyíti elleneinek játékát! Hasonló taktikát követett a centralista sajtó más téren is, hogy az annyit emlegetett decentralisátiót, melytől a nyárspolgárnak semmi világos fogalma nincs, már előre is discreditálja. A jelszó e téren, ha nem csalódom, Giskra közlönyétől a „Mahr. Corresp."- tói adatott ki. Azt híresztelték t. i. hogy az örökös tartományok, ugy miként Magyarország megyékre fognak osztatni, minden megye élére Gaugrafnak nevezett főispánok fognak állíttatni, és ezen főispánok kizárólag a magyar aristokratia soraiból fognak választatni; a mihez aztán még azt a combinatiot is fűzték, hogy ezek — ingyen szolgálván — igen terjedelmes jogokkal fognak felruháztatni, hogy az igazságszolgáltatás (a régi Patrimonial-Gerichtsbarkeit) ismét az ő kezökbe fog tétetni és igy tovább. E hír hatását is csak akkor lehet kellően megítélni, ha szemmel tartjuk azon hangulatot, mely Lajtán innen az aristokratia irányában uralkodik és mely ismét tetemes különbséget tüntet fel az itteni és a magyarországi viszonyok közt. Nálunk e tekintetben talán nagyon is sokat tesznek a jóból; a hol valami kiváló helyecske van, mindjárt mágnást tesznek oda; nálunk azt hiszik, hogy az ember mihelyt b áró vagy gróf, mindenüvé, — itt meg ugy vélekednék, hogy a báró vagy gróf sehová sem illik, és ha valahová állíttatik, ezt csak protectiónak köszönheti, mert valódi érdeme és képessége neki egyáltalában nem lehet. E különbség is — nem tehetek róla, de ez eszme meg-megújul bennem, valahányszor a birodalom két felének viszonyait egymással összehasonlítom — e különbség is önkénytelenül emlékeztetAngol- és Francziaországra, a hol hasonló tüneménynek vagyunk tanúi, mely hasonló okokból is ered.... Angliában is, ugy miként nálunk a szabadság a feudális állam régi törzsökéből sarjadozott ki, mig Francziaországban épen ellenkezőleg e törzsnek utolsó gyökérszálát is ki kellett irtani és a conventet az első császárság ekéjével kellé felhasítani és egyengetni a földet, mielőtt a szabadság megfoganzhatott benne. Még szembetűnőbben lehetne ezt kimutatni, ha az 1848-diki forradalom természetét a Lajtán innen és tul elemeznők, de ez érdekes themát nem lehet amúgy mellesleg tárgyalni; talán lesz még alkalom visszatérni rá. Ezúttal még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy a szellemek iránya itt egy cséppel sem demokratikusabb, mint nálunk, csakhogy mi régóta megszoktuk a nemességet a haladás élén látni, mig itt minden |haladás csak ugy volt lehetséges, ha a lomhán tovaballagó vagy még hátra is törekvő aristokrata túlszárnyaltatott. Ma természetes nálunk sem áll az, hogy csak az aristokratia volna a mozgalom vezetője, de a szem, mely sokáig nézett egy fényes pontra, ezt egy ideig még akkor is véli régi helyén látni, mikor már régen eltűnt onnan. Egyébiránt nemzetünk politikai érettségénél fogva ez nem baj ; társadalmi tekintetben az aristokratia még jó sokáig fog kiváló állásnak örvendeni; politikai dolgokban pedig csak addig fogadjuk el az ő vezérségét, mig a kor irányával párhuzamosan halad. Mi is ahhoz ragaszkodunk, a mit Vivien „közigazgatási tanulmányaid-bán mondott: „a szabadság valami oly szép és szent, hogy bármely kézből is szivesen fogadom el; boldognak érezném magamat, ha egy Washingtonnak köszönhetném,kibékítene az egy Stuarttal is, sőt még egy Cromwellnek is hálával tartoznám érte, ha ez azt megadni képes volna." Itt azonban nem igy gondolkodnak; ezt a legújabb fordulat is bizonyítá. A lelépett minisztérium alatt legalább azt hitték a jó emberek — daczára a mindennap felmerülő és ellenkezőre mutató tényeknek — hogy szabadságuk van, mert a kormány élén polgári neveket láttak; de gyanúba veszik az uj kormányt, mert aristocratákból áll és valóban gonosz nyelv volt, mely először találta fel a „Grafen-Miniszterium" elnevezést. (Mellesleg mondva az égalitás kedveért még Majláthot és a volt és leendő másodkanczellárt, Károlyi Lászlót is mindig „Gráf Majláth" meg „Gráf Ladislaus Károlyi"-nak hívják.) Ha most a Grafen-Miniszteriumhoz még Gaugrafok is járulnának, többé senki sem verné ki a nyárspolgár fejéből, hogy teljes vitorlákkal evezünk a középkori feudális állam felé és hogy az olyan organisátió, melynek fő-főeszközei a „créme de la créme" soraiból vétetnek, nem lehet hogy sirját ne ássa a polgári szabadságnak. Ekként speculálnak a centralista urak azon kettős ellenszenvre, melylyel a tömeg az ultramontanismus és az aristokratia ellenében viseltetik és a kormánynak gyors, erélyes, félremagyarázhatlan cselekvésre van szüksége, ha a fondorlatok e hálóját még ideje korán akarja széttépni. Teljes szivünkből kivánnók tehát, vajha minél elébb valósulna azon hír, miszerint az „actió" már most amúgy igazán meg fog indulni és hogy nem sokára az országgyűlések egybehivatnak. De ha felülről még tovább tartana is a szünetelés, alulról rövid idő múlva vége fog szakadni. A birodalmi tanács tagjai közt, nevezetesen Kaiserfeld ismeretes szónoklata óta, élénk közlekedés foly és nem sokára több helyen egyszerre gyűlések fognak tartatni, hogy a fenforgó közügyi kérdéseket megvitassák. Furcsa bók az, a mit Kuranda ur lapjában a kormánynak tesz, midőn azon óhajt jelenti ki, hogy e gyűlésekben ne csak a birodalmi tanács tagjai, hanem az e körön kivül álló értelmiség is vegyen részt, tehát meetingek in optima forma! Az „Ostd Post" szerkesztője tudja ugyan, hogy egyesülési törvénye — a „szabadelvű" minisztériumnak négy évi működése daczára — Ausztriának mind e napig sincs, de azért mégis reméli, miszerint az élni fog ama jogával, melynél fogva ily gyűléseket esetről esetre engedélyeznie lehet. Tetszik tudni, hogy Schmerling korában Schuselkának nem adatott engedelem a maga választóival értekezni oly ügy körül, mely a követnek nem politikai, hanem csak személyes állására vonatkozott, és Belcredi gróftól azt várják, miszerint felhatalmazást adand a maga elleneinek arra, hogy jövőbeli hadi tervőket megállapítsák. Noblesse obiige! A nemes grófé kívánatra kétségenkivül cavaliérement fog felelni, azaz minden nehézség nélkül fogja teljesíteni, tudván, hogy a legzajosabb nyilvános vita sem árthat annyit, mint a földalatti turkálás ; amaz csak a levegőt rázkódtatja, ímez az alapokat ingatja meg. A mi a centralisták követeléseiben jogosult és teljesíthető, azt meg kell adni; a mi nem az, azt a kormány annál könnyebben fogja visszautasíthatni, ha elébb már a közvélemény is elitélhette. A kormány erőben csak gyarapodik, ha elleneit nyílt becsületes küzdelemben győzi le, de tekintélye tönkre jut, ha anyagi túlhatalmával nyomja el. Ha az erősebb a maga jogával visszaél, a világ minden ily visszaélést plus-ként szokta odairni a gyöngébbnek jogaihoz! (Fk.) A es. kereskedelmi minisztérium betöltése még mind függő kérdés. Hírlik, különben hogy Scbwarz lovag osztrák főkonsul Fárisból Bécsbe hivatott e minisztérium vezetését átveendő. Jelen ideiglenes vezetése B 1 u m f e 1 d miniszteri tanácsos kezében van, ki azt Belcredi határozott kijelentése szerint csak néhány napig lesz viselendő.