Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 11. szám - A vidéki takarékpénztárak reformja

134 menhelyet, az elaggott keresetképtelen ápolást, a szerencsétlen tébo­lyodott lakhelyet és felvigyázatot találjon; hogy a világtalan ismét megpillanthassa a nap derítő sugarait, hogy az ujdonszülött ne essék a szeiinéremszülte kétségbeesésnek áldozatává, hanem ápoló karokba helyeztessék, hogy végre ámító kuruzsolók ne nyerészkedhessenek em­bertársaik egészségének rovására, mindezekről a közegészségügyi in­tézmények gondoskodnak; mert ezeknek hatáskörében áll: értelmes tiszti- és magánorvosi rend szervezése, kórházak­nak, tébolydáknak, szemgyógy- és aggintézeteknek, lelencz- és szülőházaknak felállítása, végre a foghá­zaknak, mintjavítóintézeteknek czélszerü elhelye­zése és alakítása. Áthatva azon meggyőződéstől, hogy az előbb elmondottakban vázlott közegészségügyi elvek alkalmazása honunkban felette hiányos, felhívtam a magyar orvosok és természetvizsgálók kilenczedik pesti naggyülésének figyelmét e fontos tárgyban és indítványoztam a köz­egészségügy szervezését; az e dolgozatra megválasztott bizottság be­mutatta az idei pozsonyi nagy gyűlésnek munkálatát, mely azt a szak­osztályokban történt tüzetes megvitatás után, módosításokkal elfogad­ván az óhajtva várt jövő hongyülés elé fogja terjeszteni. A közegész­ségi és orvosi ügynek szentesített törvények általi elintézése, egy a központi kormány kiegészítő r é­szétképezö egészségügyi tanács és hatósági egész­s égügyibizottságok felállítása, a közigazgatási é B t örvényszéki orvosi teendőknek egymástól elkülön­zése, az orvosikarnak szabadelvű alapokon nyugvó ujjá szervezése, a sebészi tanfolyam eltörlése és czélszerükórápolói személyzet alakítása, a magán­orvosi gyakorlatnak az orvosi rendhez méltó szabá­lyozása és a szükséges intézeteknek életbe lépte­tése képezik a törvényjavaslatnak alapvonalait. Azon haladási irány, melyet nemzetünk a mivelödés terén a leg­nehezebb viszonyok között is követett, biztosíthat mindenkit, hogy e fontos ügy sem fogja elkerülni az egybejövendő honatyák magas figyel­mét és ez irányban is eljön az újjáalakulás üdvös órája. GROSZ LAJOS, főorvos. Vidéki lapszemle A „Kolozsvári közlöny" szept. 5-diki számában egy érdekes Bzász közleményt találunk. Az, mint a szerkesztőség megjegyzi, egyik kitűnő szász hazafitól származik, s ily czimet visel: „Egy szó az erdé­lyi szászokról s politikai maguktartásáról." E czikket szerző a bécsi „Presse"-be küldte volt (melyikbe, nem irja), mert czélszerübbnek tar­totta, ha az német lapban jelenik meg, hogy így a magyarfaló brassói és szebeni lapok olvasói is megolvashatták volna; a jó b^e«i lap azon­ban visszaküldte a czikket, kijelentvén, hogy „nincs hivatva ily irányú nyilatkozatokat közrebocsátani. Hogy olvasóink lássák milyen azon irány, melytől a bécsi jó ba­rát óvakodik, elmondjuk röviden a szász nyilatkozat tartalmát. A szász czikkiró mindenek előtt tittakozik a brassói és szebeni lapok azon el­járása ellen, melylyel ők „egy város, egy nemzet, sőt egy ország tol­mácsaivá tolják föl magukat," mert — úgymond — egy becsületes em­ber sem nézheti el, hogyan csalatik meg a külföld egy egész ország magatartására s politikai érzületere nézve." „Ezen (t. i. a szebeni és brassói) lapok nyilatkozatai után — folytatja — azt hinné az ember, hogy egész Erdély, s mindenek előtt a szászok együtt siratták el a lehanyatlott rendszert. Ez azonban tá­vol volt tőlünk. Nem akarunk egyelőre az ország, és kiválólag a szászok jelenlegi hangulatának részletes fejtegetésébe bocsátkozni, czélunk volt csak: a világgal tudatni, hogy az ország határozott több­sége, s bízvást a szász nemzet többsége is a rendszerváltozás miatt nem fél, sőt épen attól az ország és birodalom biztos kifejlődését re­ményteljesen várja. Igen, mi hivatva érezzük magunkat ezerek nevé­ben ezt kijelenteni, mi ismerjük az uralkodó hangulatot, s tudjuk azt is, hogy az ellenpárt hogyan állitá össze a nemzet-képviseletet, miről az emiitett lapok szerkesztői is képesek volnának érdekes részleteket elbeszélni. Reméljük azonban, hogy az uj rendszer alatt a nép valódi képviselői fognak előkerülni, képviselők, kik nem azonosítják magu­kat a kormánynyal, hanem a kik felfogják egy alkotmányos államban őket illető feladatukat, azt t. i., hogy az államhatalom másik tényező­jét, a népet képviseljek, hogy igy a vélemények barátságos kicseré­lése által a másik tényezővel, a kormánynyal egyetértve, a valónak megfelelő, s nemcsak a magánérdekeket, de a közjóllétét is szem előtt tartó intézvényeket alkossanak az ország és birodalom részére. Ennél­fogva minden alkotmányosan érző és elfogulatlan szász örömtelve üd­vözli ö cs. kir. ap. Fölségének legmagasabb elhatározását a kezdemé­nyezett rendszerváltoztatásra nézve, mint a melyet egy jobb jövendő legbiztosabb utjának hisz és vall." Bécsi levelek. XI. Bécs, sep. 9. A csata kimenetele és a győzelem biztosítása nem csak attól függ, hogy saját haditervünk czélszerü és kivihető le­gyen, hanem nem csekély részben attól is, hogy az ellenfé minden mozdulatát éber figyelemmel kisérjük és okait és czéljait kitalálni iparkodjunk. Nem szeretjük, de nem is a mi választásunk, hogy alkotmányunk helyreállít ásaért küz­denünk kell, örültünk volna, ha annak minden félbeszaka­dás nélküli békés fejlődését engedi meg a gondviselés, de e szerencsében, sajnos, nem részesülhettünk és igy igazán csa­tát kell vivnunk azon csatlakozási pont kinyerése végett, a honnan ama békés fejlődés újból kiindulhat. Ellenfélképen a bécsi úgynevezett liberálisok állnak velünk szemben, ugyanazok, kik — ha nevök nem emlékeztetne a lucus a non lucendora — természetes szövetségéseink volnának. Visszük azonban a dolgot ugy a mint van, és elfogadjuk a küzdelmet. De mig a positiv haditerv részletezését azon fe­lülmulhatlan tollra bizzuk, mely e lap vezérczikkeit irja, ad­dig legyen szabad nekünk azon szerény jelentőségű, de még sem fölösleges munkára vállalkozni, miszerint az ellenliad mozdulatait folytonos figyelemmel kisérjük, e mozdulatok titkos rugóit és nem kevésbbé titkos czéljait kipuhatolandók. Utolsó levelünkben részletesen kimutattuk, miként tö­rekszik a centralista párt a kormány hallgatását saját czél­jai érdekében kizsákmányolni és a lajtáninneni népek álta­lánosan alkotmányos indulatából tőkét verni a februári al­kotmány támogatására. Azóta két ujabb mozzanat lőn észre­vehetővé, két uj speculatió az itteni nép gyöngéire, miket néhány szóval ismertetni szükséges, hogy ama legújabb ma­noeuvrek kellő világításban álljanak olvasóink szeme előtt. Az itteni közvéleményben van egy áramlat, mely a ma­gyar ember előtt teljesen érthetetlen, és ez az ellenszenv a concordatum irányában. Nem nyomozzuk ez ellenszenvnek okait, melynek csirái sokkal régibb lételtiek, mint azon szer­ződés, mely ellen irányozva van. Tudvalevő dolog, hogy 1848-ban a forradalomnak majdnem első tette a ligouriánu­sok elkergetése volt, és az akkori pasquillokban a főpapság kiváló szerepet játszott. Azt állították ugyanis, hogy a klé­rus legkészebb szolgája volt a Metternich-féle absolitismus­nak és a nevelésre, gyakorlott befolyása által praeparálta azon automatákat, kik aztán vakon engedelmeskedtek az atyai kormány parancsainak. Midőn 1855-ben a concordatum közé tétetett, a többség csak annyit tudott róla, hogy az a papság jogait tágasbitja s ez elég volt arra, hogy kedvezőtlenül fo­gadtassák az uj szerződés. Midőn aztán egy pár zelota — mikor és melyik felekezetben nem volt ilyen ? — nevezetesen a temetési ügyben oly módon lépett fel, mely a szeretet val­lásának szempontjából nehezen, a humanitáséból épen nem igazolható, ebben is csak a concordatum következményeit látták és bátran mondhatni, hogy Bach kormányát ez az egy lépés oly népszerűtlenné tette, mint többi cselekvései mind­össze. Erre vezették vissza azt, hogy 1859-ben megverettünk és hogy mindenünnen cserben hagyattunk. Nálunk a klérus századok óta gyakorolja ugyanazon jogokat, mikkel itten bir és ha mégis irányában egészen más a közhangulat, mint itt: ennek okát csak abban lehet keresni, hogy hozzánk a papsá­got nemzetiségi érdek is köti, hogy a klérus nálunk minden­kor politikai szerepet is játszott, meggyőződése szerint vagy a konservativek vagy az ellenzék soraiban küzdvén, hogy tehát sokkal több volt az. a miben velünk közössége volt, mint az, a mi tőlünk megkülönböztette. A Lajtán innen, fő­leg a német tartományokban másként volt a dolog; itt csak a sorompók voltak láthatók, melyek az egyház emberét a világitól elválaszták, de sehol nem létezett oly közös tér, a hol a néppel kezet fogott volna. Hanem mondjuk, nem ereszkedünk mélyebben e kérdés részleteibe, csak constatál­juk azon tényt, hogy nevezetesen a concordátum óta itt le­győzhetlen ellenszenv létezik bármilynemü szorosb össze­köttetés iránt Romával és a reichsrath fellépése például soha nem volt népszerűbb, mint mikor ott a concordatum ellen menydörögtek. Ezen gyöngébe kapaszkodva, most a kor­mány ellenei azt híresztelték, hogy az osztrák financziai baj orvoslását — Rómából várják. Badarság volt az egész, de a hol valamely előitélet egyszer befészkelte magát, ott hívőkre talál még a legnagyobb badarság is, mely ez előítélettel kap­csolatban áll. Elhitték tehát azt is, hogy a szentszék valamit

Next

/
Oldalképek
Tartalom