Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 11. szám - A vidéki takarékpénztárak reformja

133 hogy érette kamatot kívánhatnánk. Vagy talán a takarékpénztárakban is gyümölcstelenül hevernek a tőkék ? s nem sikerül forgásba hozásuk ? Tőkeszegény hazánkban ilyesmi nem történik, s ha itt-ott előfordul, az csak a kezelök vétkes ügyetlenségének tulajdonítható. Valóban oly nagy a hitelért esengő termelők száma, hogy pénzintézeteink egyike sem panaszkodhatik a töke utáni tudakozás hiánya miatt,' legkevésbbé pedig takarékpénztáraink, melyek eredeti rendeltetésűktől nagy részben eltérve, s a váltó leszámítolást felkarolva, arany ezüst zálogokra is (évnegyedenként előre fizetendő) küencz százalékra kölcsönöznek! Nem hagyhatjuk továbbá említetlenül azon önző rendszabályt sem, mely szerint a betéti könyvecskeért dij szedetik. Ezen dij a kisebb betételeknek egész évre eső kamatját elnyeli, sőt a rövidebb időre betett, bármily jelentékeny tökeért, egyenesen terheli a tulajdonost, ki, nem hogy hasznát látná betéteiének, sőt még ö terheltetik költséggel 1 Ily körülmények mellett pénzét inkább ládájába zárja; pedig nem nagy veszteség-e a nemzeti vagyonosságra, ha a tőkék szétforgácsoltán fiókokba internálva hevernek s a termeléstől elvonatnak, és mi több, sok esetben improductive elfogyasztatnak ? Ki tudná felsorolni, hogy főleg a szegényebb sorsú ember, mennyi kísértésnek és veszélynek van kitéve, s mily ritkán képesek a munkás és dolgozó osztályok (pedig főleg ezek jóllétének emelése képezné a takarékpénztárak legnemesebb feladatát!) daczolni a pénzcsábitó, sokféle alakban bűvösen felmerülő ingerekkel ? A kamatoztatás félszeg, sőt igazságtalan alkalmazása és a betéti könyvecskék pénzért árulása, valamint egy részről milliókra menő apró, de igen jelentékennyé növekedhető tőkét kárhoztat vagy meddő heverésre, vagy nem ritkán a megsemmisülésre, ugy másrészről takarékpénztáraink ki nem elégítő forgalma, sovány eredményének egyik kárhozatos okát képezi. — Belátták ezt a budai és pesti takarékpénztárak , s a könyvecskék díjmentessége (mit az 50 fton alóli betételeknél már előbb is alkalmaztak) és a kamatnak a betételt követő naptól a kivételt megelőző napig való számítása, a nevezett két intézet iránt oly méltó érdekeltséget gerjesztett, hogy kimutatásait, hazafias öröm nélkül szemlélni nem lehet.— Sajnos, hogy ezen, a részvényesek által is hasznosnak tapasztalt irányt a legtöbb vidéki intézet ignorálja, melyek e mellett még más nehézség, t. i. a kivétel körüli hosszadalmasság által is alapos panaszra adnak okot. A hosszadalmasság mindenütt lankasztólag hat, de főleg zsibbasztja a takarékpénztári ügy élénkebb lüktetését, a pénznek hasznos keringését. — Ide vonatkozólag elég a legtöbb takarékpénztár által követett azon eljárásra utalnunk, mely szerént: 51— 100 ft felmondására % hónap, 101- 500 „ „ 1 , 500-1000 „ „ 2 „ 1000—2000 „ „ 3 „ 2000 fton felüli összeg „ 6 „ kívántatik, s a felmondás csak akkor fogadtatik el, ha a betett összeg, legalább annyi időn keresztül volt az intézetnél elhelyezve, mint az összegre vonatkozó felmondási határidő; ha p. o. 515 ftot január 2-án beteszünk, ezt csak marczius 2-án mondhatjuk fel s csak május 2-án vehetjük ki; föltéve, hogy a pénzre valamivel előbb leend szükségünk — egyéb biztos elhelyezési alkalom hiányában — nincs más teendőnk, mint tőkénket hevertetni s mint holt kincset, fizetési kötelezettségünk idejének bekövetkeztéig, gyakran hónapokig, rendeltetésétől, a forgalomtól elvonni, s ha megálltuk is azt, hogy hónapokon keresztül meg nem csonkítottuk, fájdalommal nélkülözzük az elszalasztott kamatokat, mint fájdalommal sínyli a tőkék ily módoni megbénítását a nemzet gazdasága. A takarékpénztárak üdvös működését — az apró tőkék tagosítását — felette nehezíti azon körülmény ^ hogy a betétel csak az intézet székhelyén történhetik. Hogy mekkora alkalmatlan, pénz és időrabló baj ez a vidékiekre nézve: könnyen belátja, a ki nem feledi, hogy itt ott száz négyszög mértföldnyi területre jut egy takarékpénztár, s így vele a nagy távolság miatt igen sokan nem közlekedhetnek, s az elszigetelt tőkék óhajtott csatlakozáshoz nem juthatnak. Az iránt kétségkívül mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy a takarékpénztárak nagyobb számának eddigi eljárása, nem ad elég ösztönt a megtakarításra s betevésre, sőt gyakran visszaijeszti a betenni szándékozót s míg egyrészről az illető intézet forgalma eltaszít magától tetemesre rúgó pénzösszeget, másrészről ugyanazt, a termelés nagy veszteségére, részint az elenyészés, részint a meddőn heverés veszélyének teszi ki. Ezen fonák állapotot tovább tűrni annál károsabb indolentia lenne, mivel elhárítása semmi különös nehézséggel nem jár s kimaradhatlan előnynyel kecsegteti a köz és magán jóllét gyarapodását. — E czélból mindenik takarékpénztárnak szabályként kellene követni: a) a betéti könyvecskékért dij nem szedetik; b) a kamatok, a betét utáni naptól a kivétel előtti napig számíttatnak, ha az összeg legalább 15 napig hagyatott az intézetnél; c) felmondási idő 100 forintig nem kívántatik; 100 fttól 500 forintig egy hót, 500 fttól 1000 fttigkét bét; ezenfelül pedig, a betevő és a választmány által a betétel alkalmával szerződésileg megállapítandó; d) állítsanak takarékpénztáraink a távolabb eső s olhagyottabb vidékeken is fióktárakat, melyek a betételeket elfogadják s a visszakívánt Összegeket-kiszolgáltassák. Ezen fontos és nemes teendővel majd a községi jegyző és lelkész, majd a körülményekhez képest más alkalmas férfiak bízathatnának meg. Ezek arra is felhatalmaztathatnának, hogy a kezeikhez gyűlt összegekből a kölcsönre szoruló községi, jó hitelű polgárokat kölcsönben részesítsék, megszabadulván ez által a pénzőrzés és átküldés kellemetlenségeitől. — Ezenkívül e) Lépjenek takarékpénztáraink egymással oly kölcsönös viszonyba, mely szerint egyik takarékpénztár könyvecskéje alapján bár melyiknél lehessen a kifizetést kívánni. A vázlatosan érintett reformeszmék, melyek valósításának a brit takarékpénztárak példátlan felvirulása nagyrészben köszönhető : mig egyrészről az üzletforgalom tetemes gyarapodását (és igy a részvényesek érdekét is) biztosan előmozdítanák, addig másrészről tőkék szaporítása által a nemzeti vagyonosodást fejlesztenék, s a paaperismus megdöbbentő terjedését is akadályoztatnák. VÉCSEY TAMÁS. A közegészségi ügy szervezésének fontossága. Nagy-Várad, sept. 7. A magyar orvosok és természetvizsgálók ez évi pozsonyi nagy gyűlésének legfontosabb határozata: egy a közegészségi és orvosi ügyeket rendező javaslatnakalegközelebbi hongyülés elé terjesztése. A közegészségügyi törvényeknek fontossága, csak az ujabb időkben talált hazánkban kiterjedettebb elismerésre, a társadalom tagjainak nagy része azt hivén, hogy az egészség és fentartása esetlegességen alapul és valamint az emberi nemet meglepő kórokat eltávolítani lehetlen, ugy a közegészségi állapotot sem lehet a legüdvösebb intézmények mellett is fentartani; a keleti népfajoknak végzetszerű hite különösen hajlandó e véleményre vagy inkább előítéletre, melyet jellemzöleg látunk kifejezve a sokszor használt példabeszédben: „halál ellen nincs orvosság." E bal véleménynyel ellenkezőleg hatalmában van ugy az egyes embernek, mint a társadalomnak, bölcsen és helyesen alkalmazott szabályoknak életbe léptetése által a közegészségi viszonyokat javítani és ez által a halandóságot kevesbíteni; az együtt szülött kórhajlamtól ment, egészségesen és épen született embernek idő előtti halálát az egészségügyi törvényeknek hiányos alkalmazása 'okozza; innen magyarázható, hogy a legtöbb betegülési és haláleset, dönthetlen statistikai adatok szerint, az emberek legszegényebb osztályánál tapasztalható, s hogy azon államokban, hol a közegészségügy méltó figyelem tárgyát képezi, mint Francziaországban és Belgiumban, a népesBég feltünöleg szaporodik. A közegészségügy érdekében tett állami intézkedések, hatalmas gátot vetettek a középkor duló ragályainak, melyek az előtt évről évre uralkodván, ezreket ragadtak el, ilyenek voltak: a pestis, himlő, súlyos hagymáznemek, a pokloskór s a veszélyes váltólázak; a középkorban 18, a mult században 20, jelenleg pedig 38 év az emberek közép életkora ; honunk lapályos vidékein, különösen a Tisza, Körös, Berettyó ártéréin, az e folyamok szabályozása előtt gyakori váltóláz járványok a posványok kiszárítása után tökéletesen megszűntek. S ha valahol, ugy hazánkban bírnak a közegészsógi törvények rendkívüli fontossággal, mert a legbiztosabb adatok szerint, a magyar népfaj nem gyarapodott mindeddig oly arányban, mint Európa egyéb népfajai, minek oka nem az ujdonszülöttek csekély, hanem a kora halálozások nagy számában rejlik. Már az anyaméhben rejtező magzat élvezi a rendezett közegészségügynek jótékony intézkedéseit, melyek az uj donszülöttet oltalmakba véve, az embert minden életkoron keresztül óvják az egészségére károsan ható befolyásoktól; hogy a nősülések által erős ép nemzedék jöjjön létre, kellő óvszereket nyújtanak az elsatnyulás ellen, megakadályozván a vérrokonok és örökölt kórnemekben szenvedők közötti házasulásokat; a nevelés czélszerüségéhez járulnak, fentartván és szilárdítván a növendékek testi erejét s védvén őket azon kórok ellen, melyek a testi és szellemi kifejlődést akadályozzák ; a földművesnek szerény lakhelye mint a nagy urnák büszke palotája; a kisded falunak, mint a nagy városnak egymás mellett és felett helyezkedő lakossága, egyaránt veszik igénybe a közegészségi felügyeletet, az által háríttatik el az ember utólsó lakhelyének, a temetőnek káros befolyása, melyet különben az élőkre gyakorolhatna; az embernek különféle tápszerei egyik főfeladatát képezik a közegészségügyi gondoskodásnak, mely által az ételek és italok hamisítása gátoltatik. Hogy a beteg tudományosan képzett orvost, a szegény biztos