Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 11. szám - Helyhatósági szerkezetünk 1. [r.]

131 felelhet meg, s a nemzet kivánatait nem elégítheti ki. Egészen osztjuk e nézeteket. A tévedés csak abban fekszik, hogy ezekből némelyek régi megyei rendszerünk teljes helyreállítását következtetik. Nem tudjuk vajon azok, kik a kanczellári s tárnoki hivatalok helyreállításában nem csupán átmeneti rendelkezést látnak, meggondolták-e, hogy régi kormányrendszerünk helyreállítása egész régi megyei szerkezetünk helyreállítását igényli ? De mi részünkről tisztában vagyunk az iránt, hogy ha a kormánynak meghatározott körében több hatalmat nem engedünk,mint a menynyivel 1848 előtt birt, s ha az önkorm án yzás elvét az egyes községekben nem alkalmazzuk, s igy a megyék körét a kormány és az egyes helyhatóságok irányában nem korlátozzuk, a kormányi felelőség s parlamentaris kormány, sőt a jogegyenlőség elve is gyakorlatilag kivihetetlen. S épen mert ezekhez ragaszkodunk, és mert az önkormányzást az egyéni szabadság feltételének tekintjük meg vagyunk győződve, hogy a megyei rendszer mint eddig ugy ezentúl is alkotmányosságunk legerősebb támasza lehet, azért tartjuk szükségesnek hogy tisztába jöjjünk e kérdés iránt: mik azon módosítások, melyek az 1848-diki törvények által megyei rendszerünkben szükségesekké váltak? Nincs napjainkban senki ki jurisfictionál többnek tartaná azon állítást: hogy a hol parlamentaris többségek uralkodnak minden a többség akaratától függ. A centralisatiónak minden hibái elismertetnek, s ujabb politikai iróink a legnagyobb lelkesedéssel szólnak a helyhatósági szerkezet áldásairól, pedig ennek következése, hogy az egyik rendszer hiányait ép ugy mint a másiknak előnyeit ismerni tanultuk. — Miután azonban az Önkormányzat legbuzgóbb pártolói sem tagadhatják, hogy a centralisatiónak egy bizonyos foka semmi államban sem nélkülözhető, mint ezen elmélkedések praktikus haszna igen csekély. A kérdés nem az: a központi kormányra, vagy a helyhatóságra bizzunk-e mindent? mert hisz tudjuk, hogy a két lehetőségnek különböző, de egyiránt károsak lennének következései; hanem a kérdés az: mit bízzunk a kormányra, s mit a helyhatóságra? A helyhatóságok különböző nemeinek mik természetes határai, sa közigazgatásnak kat is, melyeket bécsi, kolozsvári, zágrábi lapokból vettünk át s melyek egyik-másik pesti lapban is megjelenhettek. Hosszas és unalmas volna a praeventiv censura egyes tényeit j elősorolnom : példaképen csak egy esetet hozok föl: épen olyat, melyben politika sincs, és a mely merőben társadalmi természetű. 1863 marcziusában a M. Sajtó irodalmi feleseléseinek tisztességtelen hangja s a sértett hiúságnak utczai jelenetté fajult nyilatkozatai arra indítottak, hogy egy régóta táplált eszmét, a hírlapírói associatió ügyét megpendítsem. A hírlapíróknak — tekintet nékül politikai irányukra — össze kellene állaniok s a fölmerülő nagyobb, társadalmi és irodalmi kérdések fölött időnkint tanácskozniok, hogy a mely tárgyban szükségesnek látandják, egyhangúlag lépjenek föl, bizonyos üdvös indítványokat egyhangúlag pártoljanak, bizonyos visszaéléseket egyhangúlag kárhoztassanak. A hírlapírók tanácskozmányai elejét vennék oly öszszeütközéseknek is, hol nem elvi, csak személyes kérdések forognak fön, 8 átalában őrködnének az irodalmi tisztesség fölött. Minthogy az egész dologról régebben különösen b. Kemény Zsigmonddal értekeztem, ki meg is ígérte, hogy az ügy élére fog állani: az indokolt indítványt b. Kemény Zsigmondhoz intézett nyilt levél alakjában akartam közrebocsátani. De szerkesztő határoz, rendőrség kormányoz. Az egész nyilt levelet szépen kivették a lapból, s még azt sem engedték meg, hogy a dolog legalább röviden meg lehessen említve. A nyilt levél Bécsbe vándorolt s a Wanderer hasábjain akadálytalanul megjelent. Hogy czikkek egyes szakaszainak vagy épen csak egyes kifejezéseinek eltiltása még gyakrabban fordult elő, természetes ; és nem igen volt nap, hogy reggel a szerkesztőségbe menve, ne találtam volna asztalomon a főszedő jegyzékét azon hasábokról vagy hasábrészekröl, melyeket a sajtóhatóság éjjel a lapból kivettetett. E jegyzék neve szedői műnyelven: c e n s u r a-t ö r 1 é s. Ezek a censura-törlések koránsem forogtak mindig a magas politika köreiben, s néha igen ártatlan kis tudósításokat is sújtottak. így például nem lehetett a közönség mulattatására kiírnunk, hogy KunSzent-Mártonban a körösi halászok a zsidóknak nem akartak halat adni, sem azt, hogy Debreczenben egy ismeretlen köcsögkalapban és frakkmelyik része az, mely a megyére, s melyik az, mely az egyes községre bizható? S mily garantiák szükségesek, hogy azon közigazgatási hatalom, mely a központi kormánynak, a megyének, és az egyes községeknek átadatik az állam egységének és az egyéni szabadságnak veszélyeztetése nélkül gyakoroltassák? Alkotmányunk biztosítása, egyéni szabadságunk s a nemzet jövője e kérdések helyes megoldásától függ, s miután meg vagyunk győződve, hogy az sem a centralisátió buzgó ocsárlása, sem a helyhatósági szerkezet lelkesült magasztalása által nem sikerülhet, e kérdések nyugott tárgyalását tűztük ki feladásunkul. A tárgy talán száraznak látszik, de miután e kérdések megoldása jövő törvényhozásunk első teendői közé tartozik, mi alapos megvitatásukat elhalaszthatatlannak gondoljuk s olvasóink ezen tekintetekből talán megbocsátják, ha azt többször s kissé hosszasabban tárgyaljuk. B. EÖTVÖS JÓZSEF. A magyar kormányférfiak sorában több rendbeli változás történt a lefolyt héten is. így Privitzer másod fökanczellár legf. kézirattal ez állomásától kegyelmesen fölmentetett5 báró Majthényi László hontmegyei-, Tomcsányi János csongrádmegyei-, Radvánszky Antal zólyommegyei főispánnak neveztetett ki. Révay Simonra pedig Turócz megye vezetése bízatott. Dessewffy Károly gróf Nográdmegye királyi biztosa ideiglenes nyugalomba helyeztetett s ez alkalommal dijelengedés mellett helytartótanácsosi czimet és rangot nyert. Tisztségeikbe visszahelyeztettek: Mikó Antal, Csikszék ideiglenes királybirája, B é 1 d y Gergely gróf, Aranyosszék ideiglenes királybirája, Kemény Domokos báró és Nagy Elek korábbi ideiglenes kormányszéki tanácsnokok. A magyar kél teslvérhaza országgyűléseire vonatkozólag némi félhivatalos színezettel írja a „Debatte", hogy az erdélyi ügyben a legfelsőbb elhatározások megtörténtek. A királyi rendeletek már elküldettek a kolozsvári főkormányszékhez. Csak a fökormányszéken való kihirdetés után fognak nyilvánosság elé adatni. S ezt naponkint várhatni. Az erdélyi választások 8 hetet vesznek igénybe, ha tehát az összehivás 10-én megtörténik, az országgyűlés november első napjain ül össze. Az erdélyi után két héttel, némelyek szerint e hó 24-én, a magyar országgyűlés összehívó levelét teszik közzé. Minthogy itt 10 hétnél több idő kell a választásokra, a magyar országgyűlés egy hónappal később, tehát deczember közepén lesz megnyitva. ban járt fölalá a piaczon, s nagyon megbámulták, sem azt, hogy az 1863-diki farsang alkalmával a zágrábi Dvoranában több álarczos 1860 előtti hivatalnokokat ábrázolt, stb. Történt egyszer tömeges laplefoglalás is. Az 1861-diki országgyűlés tagjai Deák Ferenczet arczképeik albumával tisztelték meg, s az albumot 1863-dik évi marczius 28-dikán fényes küldöttség nyújtotta át neki. A küldöttség nevében b. Eötvös József üdvözölte Deákot, a ki válaszolt. A szabadelvű nagy lapok, a Hon, P. Lloyd, P. Napló és Ország megegyeztek, hogy másnap mind Eötvös üdvözletét, mind Deák válaszát kinyomatják. Másnap mind a négy lap le volt foglalva. Ekkor az O r s z ág már végéhez közeledett. Kiadói balesetek ugy el süly esztették, hogy april közepén meg kellett szűnnie. De meg volt irva, hogy nem szűnik meg sajtópör nélkül: april 13-dikára katonai törvényszék elé idéztek. Politikai pörökben a biró rendszerint nem áll a felek fölött, hanem maga is fél; ilyenkor az ügy már előre el van döntve s a védelem fölösleges. Magam is fölöslegesnek tartottam, s a kivételes törvényszék előtt leginkább azt mutogattam, hogy sajtópörnek csak sajtószabadság mellett van helye, a hol ellenben tettleg praeventiv censura dívik, ott a sajtópör képtelenség — hanem ha azon hatóság ellenében, mely az előleges censurát gyakorolja. A vizsgálat folyt s néhány hét múlva azt eredményezte, hogy semmi eredménye sem lett: a mit természetesen nem védelmemnek, hanem a fölvett ügy jelentéktelenségének tulajdonítok. De magasabb szempontból, ugy látszik, eredmény kellett, s az ügy más hadbiróra bízatott 5 a vizsgálat megújult, s ezúttal azt eredményezte, hogy „kellő vigyázat elmulasztásaért" hatheti fogságra Ítéltettem, mit egyébiránt Neuwirth tábornok mindjárt felére szállított. Ez alkalommal szegény Pompérynak is újra kijutott. 0 t. i., mint az Ország „tulajdonosa," bár a pörös czikkek megjelenésére semmi befolyása sem volt, kétheti fogságot nyert. Az ítéletet nem feljebbeztem, mert a feljebbezést csak szintoly kivételes hatósághoz intézhettem volna, mint a minőtől az ítélet származott. A katonák igen udvariasak és emberségesek voltak. Nem csak rám hagyták, mikor akarom fogságomat megkezdeni; Neuwirth tábornok kivánatomra még azt is megengedte, hogy Buda' helyett Pesten 21*