Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 2. szám

22 bírnunk annak, hogy mit értenek itt tulaj donképen in concreto a jogfolytonosság alatt és — e szabatosítást eddigelé hiába kerestük, sőt merjük állítani, hogy nem találhatnánk három embert, a ki ugyanazt értené alatta. A pártalakulás a mos­tani birodalmi tanácsnak soha nem volt erős oldala; a ma­joritásokat esetről esetre a szél futta össze, és a kik határo­zott politikai programmal birtak, mint péld. a stájertöredék, azok magokban véve mindig kisebbséget képeztek, ha a leg­különbözőbb okok történetesen egy sereg programmtalan követet nem tereltek melléjök. Most pedig pártokról kevésb­bé lehet szó, mint valaha. Nem örömest mondjuk ki, de az igazság kivánja, hogy el ne hallgassuk: az osztrák parla­ment eddigelé nem nagy dicsőséggel állotta ki a próbát és az első nagyobbszertí váratlan esemény teljesen kiforgatta sodrából. A követek tetemes része nincs is itt; klubb-érte­kezleteknek semmi nyoma azon egyszerű okból, mert — nincsen klubb; a ház elnöke köztudomás szerint a kormány által neveztetett ki, és bizonyos határig a kormány közlö­nyének tekintendő; de e kormány megbukott, — mi törté­nik már most az elnökkel ? A ki Schmerling bizalmának em­bere volt, lehet-e ugyanaz Belcredi bizalmának is embere? És ha a kormánynak az alkotmány szerint joga van, a fon­tos elnöki állomást kinevezés utján betölteni, várható-e, hogy a jövőbeli államminiszter e fontos jogtól önkényt fogná ma­gát megfosztani, és az elnöki széken oly férfit túrni, a ki a le­lépett minisztériummal való solidaritását in specie még az által is tette nyilvánvalóvá, hogy e minisztérium bukásával ö i— Hasner lovag — az oktatási tanácsbeli elnökségről is lemondott? De ha nem akarná ott tűrni, miként szabadul­hatna meg tőle az uj államminiszter, miután a februári pá­tens 8 §-ában az áll ugyan, hogy az elnököt és alelnököt a császár nevezi ki, de arról, hogy a kinevezettet le lehetne tenni, az egész pátensben nincsen szó ? És mit teend Hasner ur? Cserbe fog*e hagyni oly állomást, a hol pártjának lé­nyeges szolgálatokat tehet? De másfelől lehet-e becsülettel az ily — kinevezés utján betöltendő — helyen maradni oly minisztérium alatt, melyről tudja, hogy ha szabadon intéz­kedhetik, őt bizony nem nevezné ki ?! — íme a februári pá­tensnek egyik eddigelé még fel se tünt fényoldala ! Mi más választás marad ily körülmények közt, mint: hogy a ház mint pásztor nélküli nyáj átalában nem tart üléseket és hogy a birodalom naponként másfélezer forintot fizet oly követek­nek, — kik sétálni mennek! Vájjon hosszú négy év alatt soha nem jutott-e eszökbe a követ uraknak, hogy valamikor ilyesmi történhetnék és hogy az a 8. §. bizony nincs jól így, a mint van ?! A parlamentarismus érdekében mélyen sajnáljuk, hogy a nép, melynek a követekben politikai vezéreit kellene tisz­telnie , ily válságos pillanatban azt se tudja róluk, hogy hol vannak, és részökrőla kezdeményezésnek legkisebb nyomát se találja. A mit egyes követek — még ezek sem saját ne­vök alatt — magánvélemény-képen mondanak el a sajtó­ban, az csekély sulylyal birt. Ezen egyes szózatok oda nyi­latkoznak, hogy az 1865-ki budgetet megkell szavazni, de az 1866-kival nem kell foglalkozni, míg az uj kormány programmja nincsen tudva. Az első — kénytelenség, elő­ször mert az 1865-ki évnek első felén már tul vagyunk és másodszor mert az uj kormány kétségen kivül elfogadandja a követek háza által leszállított tételeket. Mi szándokai van­nak az uj kabinetnek a jövő évi budgetre nézve, arról nincs tudomásunk, de vájjon mit tehetnének a követek, ha a kor­mány azt mondja, hogy 1866-ra is csak annyit kiván, mint a mennyit 1865-re megszavaztak? fogják-e ezt megtagad­hatni tőle és a ház felosztására kényszeríteni őt, egyedül azért, mert — nem tudják még, mily politikát fog követni ? Arra számolnak ugyan, hogy a pénzügy képezendi a bök­kenőt, hogy a 117 milliónyi kölcsön megszavazására ők mulhatlanul szükségesek. De a mint a dolgok most állnak, ezen 117 millióból a kormány a valódi deficitet — azaz kö­rülbelől 30 milliót — megtakarítások által fogja, habár csak részben fedezhetni, úgy hogy" legalább egyelőre a mi a folyó kiadásokat illeti, kölcsön nélkül ellehet. A többi 80 és néhány millió a banknál törlesztendő adósságra kívántatik; hátha a pénzügyéi* erre vonatkozólag azon egyszerű dilemmával áll elő; vagy megadjátok sans phrase ezt a 85 milliót és én tar­tozásunkat a bank irányában lerovom, miként a bankacta elénk szabja, — vagy pedig, miután ad impossibile nemo obli­gatur, ha nem adjátok meg a pénzt, módosítsátok ti a bank­actát, vállaljátok ti magatokra a felelősséget, ha mindjárt az ágio még egy pár évig nehezedik is a birodalom anyagi jóllétére! Mit fognak erre mondhatni ? Ha ilynemű előter­jesztés a régi miniszterek által történik, lehet-e ezeknek bi­zalmatlanságot szavazni, midőn amúgy is tudva van, hogy napjaik meg vannak számlálva? Ha pedig az uj miniszté­riumtól indul ki az előterjesztés, ennek irányában sem le­het — legalább észszerűen nem — bizalmatlanságot sza­vazni úgyszólván születése pillanatában, mielőtt még tudva van, mily irányt fog követni és miután a tapasztalás kimu­tatta, hogy csengő programmok itt semmit sem nyomnak és csak tettek alapján lehet józan Ítéletet hozni. Ha az uj kabinet az alkotmányosság útjától eltérne, mi utolsók leszünk, kik az ellenzéket jogosulatlannak tartják; de ha az ellenszenv ugy szólván ab invisis nyilvánulna, a követek háza azon gyanúnak tenné ki magát, hogy ez érzületének for­rása egyedül azon körülményben keresendő, miszerint az uj minisztérium Magyarországnak kedvező színezettel bir (többet még nem mondhatni róla?) és vájjon van-e okuk a német liberálisoknak ily indulat elárulása által megsérteni hazánk­fiait ? arra feleljenek, miután a szláv lapok legújabb nyilat­kozatait kellő figyelemre méltatták A külföldi liberálisok tévedéseit tehát saját eljárásunk fogja helyreigazítani, a birodalmi tanács többsége pedig érett megfontolás után maga is át fogja látni, hogy elfogultság által e perczben sokat lehet elrontani, de hasznot tenni bizo­nyosan nem! így — reméljük — a mostani átmenet által szült kényelmetlen érzés nem sokára el fog tűnni. Szeretjük hinni, hogy ez átmenet oly forma leend, mint a zenében az a kisebbített „Septime-accord", melylyel egyik hangnemből a másikra térünk át és mely — magában hallva — éles dissonantia ugyan, de aztán szivüdítő harmóniává oldó­dik fel. (Fk). A lllilliSZtcrválság fölött szállongó, megszámlálhatatlan hír re­gestrálása közben leginkább érezzük az előnyt, hogy hetilap létünkre nem vagyunk kénytelenek az elmúlt hat nap, óráról órára jelentett vál­tozásait mind számba venni. Tény, hogy midőn e sorokat irjuk, végle ges megállapodás még tudomásunkra nem jött. Eddigelé mindössze annyi bizonyos, hogy Majláth mellett Belcredi van a minisztériumban, de az sem, mint eleve jelentve volt, államminiszteri minőségben, ha­nem — tekintettel a birodalom két felének egyenjogúságára — bel­ügyminiszterként. Hogy a kiszemelendő kormányférfiak megválasztása annyi ne­hézségbe került, az iránt többé csodálkoznunk nem lehet, miután irány­adó körökben azon vannak, hogy a választandó miniszterek ne legye­nek puszta bureaukraták, hanem legyenek oly férfiak, kik az osztrák zsenge alkotmányosságot megérlelni képesek. Auersperg Carlos her­czeg, a reichsráth urak házának eddigi elnöke, miniszterelnöknek van kijelölve s némelyek szeri nt késznek is nyilatkozott e fontos állomás elfoglalására, mások szerint határozottan vonakodik a minisztériumba lépni. Auersperg hg, kit mindenkor a Schmerling-miniszterium párthi­vének tartottak, mindenesetre egyik legszabadelvübb tagja a reichs­ráth urakházának s várható volna tőle, hogy a birodalom két felének kormánya között erélyes közvetítő lenne. Mennyire mentek bécsi szomszédaink a leendő kormányférfiak kijelölésében, bizonyítja a szorgalmasan kolportált hír, hogy Kemény és Török grófokat a magyar párt erdélyi vezéreit Bécsbe hivták, miből egyúttal a Majláth-Belcredi minisztérium dualistikus irányára követ­keztettek. E hirt azonban a „P. Napló" elég alaposan czáfolja meg, kijelentvén: hogy soha sem hallotta még senki, hogy gr. Kemény és gr. Török lenne az erdélyi magyar párt vezetője, — sőt arról sem tud senki, hogy Erdélyben csak egy gr. Kemény is volna az élők sorában. De gróf Török ? — ilynemű gróf Erdélyben szintén nincs. Ugyancsak az uj kormány szervezéséről szállongó hirek közé sorozandó, hogy Magyarország nádori hivatalával legelébb István fhg, utána öccse József fhg lett volna megkínálva, kik mindketten vissza­utasítván e magas állást, vele Károly Lajos fhget kínálták meg, róla azonban nem tudatik, hogy szintoly határozottan vonakodott volna e magas tisztség elfogadásától. A reichsráthi ülésszakot ujabb hirek szerint még a régi minisz­térium fejezné be. Csak a császári berekesztő beszédben fogna a mi­nisztérium elbocsáttatása tudtul adatni. A CSeh foedcralista párt követelései a Prágában megjelenő „Politik"

Next

/
Oldalképek
Tartalom