Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 9. szám - Az ó- és újvilág távirati összekötése

íöd-'L. a vasutakat, s azután gondoskodjunk arról is, hogy legyen mit azokon szállítni. — S a bécsi kereskedési minisztériumnak legközelebb kibocsátott emlékirata, hasonló kiindulási pontokra látszik támaszkodni, midőn az újonnan építendő vasutak szükségét — melyek az intercalaris kamatokon s a pénzszerzési költségeken kivül 684 millióban vannak fölszámítva, — első rendben más országok vasúti statistikájából indokolja; a nagy költségek tekintetéből eredhető aggodalmakra nézve pedig ugy vélekedik, hogy azokat a birodalmi bilance-ban új jövedelmi források fogják helyreütni, minélfogva korunk nemzetgazdasági nagy föladatát szó szerint e tételben formulázza: „építsetek vasutakat." Ha ezen a vaspályák hivatásáról idézett nézetek állanak, akkor az Orsz. Gazd. Egyesület szakosztálya által építésre kijelölt vonalaknak legalább kétharmada nemcsak fölösleges, hanem ártalmas is; akkor a már létező s még építendő tiszai vaspályák mind feleslegesek. A vasutakhoz szükséges pénzerők kiállítására nézve pedig az említett beszédben mondatik: „A mi az elsőrendű vonalokat illeti, nem lehet czélom azoknak építési s kezelési módjára nézve bővebben kiterjeszkedni. Az országos pénzállapotok ez idő szerint meg nem engedik, hogy kiállításukban a szokásos kamatbiztositási rendszeren kivül, más eszközokhez folyamodjunk. Ellenben a második és harmadik i-endü vonalokra nézve azon véleményben vagyok, hogy azoknak fölépítése, némi részben az illető vidékbeliek teendőjéül fog maradni. Mert, hogy országos erővel, vagy segélyezéssel kiállíttassanak, azt financiális szempontból kivihetőnek s nemzetgazdasági tekintetben czélszerünek nem tartom" Ha e nézet helyes, akkor igen háládatlan munka, Magyarországon a közelebbi időben vasutakkal foglalkozni; mert Magyarországon, az állam részéről nyújtandó kamatbiztosítás nélkül. akár első- akár második rendű vasúti vonalok építéséről gondolkodni valóságos agyrém. E nézettel ellenkezőleg magában a jelentésben természetesen más felfogással találkozunk, ugy mint: De nincs bizonyára senki széles e hazában, kí velünk melegen nem osztoznék azon óhajtásban, hogy a tervezett másod rendű vasutak minél hamarább megépüljenek, minek következményei közjólétünk emelkedésében előre meg sem mérhetők. Óhajtjuk nhoz képest, hogy az ország e hálózatnak kiegészítését országos ügy gyanánt felkarolja, s országos kamatbiztosítással minél hatályosabban előmozdítsa. E szerint a jelentés, a második beszédben előadott nézetet, a vasutak hivatásáról s építésére használandó forrásokról igen világosan czáfolja meg. Mindamellett az Orsz. Gazd. Egyesület közgazdasági szakosztálya úgy vélekedik, hogy a másodrendű vasutak kiállítása terűéiben, a vidéki érdekeltségnek is részt kell venni, s pedig olcsó kisajátítás, készpénzbeli praestatio s a közmunkaerő felhasználása által. — E nézet mindenesetre figyelmet s kellő megfontolást érdemel. — Én azonban nem osztozom e nézetben. Nem találom méltányosnak s indokoltnak, miért kelljen épen azon vidékekre, melyeknek vasutai másodrendüeknek kanonizáltatnak, nagyobb terheket róni, mint azokra, melyek vasutai gyakran tiszta véletlenből elsőrendüeknek nyilatkoztattak. A készpénzbeli praestatiokat pedig kamatbiztosítással ellátott pályáknál feleslegeseknek tartom. A vállalkozók a kamatbiztositást nem a törvényes kamatláb, hanem az állampapírok keleté s a vásári konjuncturák szerint követelvén, — ily feltételek mellett az építésre szükséges tőkét, az érdekelt vidék készpénzbeli hozzájárulása nélkül is képesek kiállítani ; — mely hozzájárulás a mi pénzviszonyaink s tőkeszegénységünk mellett ugy se lehetne jelentékeny; — ha pedig az állam nekik ilynemű feltételeket nem engedélyez s a pénzpiacz nincs kedvezoleg hangolva : akkor a csekély pénzpraestatio sem segit. A közmunka alkalomszerű felhasználása mindenesetre oly tárgy, mely különös tekintetre méltó. — A közmunka egyébiránt nem levén egyéb, mint adó, mely innatura fizettetik, — kérdés: nem kellene-e ezen adót egyszerűen megszüntetni, miután úgyis nagyon aránytalanul terheli a polgárokat s igen nagy visszaélésekre szolgáltat alkalmat. Vagy nem volna-e czélszerti, azt mindenkitől készpénzben adópótlék alakjában szedni? — Ez uton természetesen különös alap képződnék,*) melyet külön czélokra fordítani és vasutak építésénél is igénybe lehetne venni. — De miután tapasztalásból tudjuk, hogy sok esetben épen a vasutakhoz vezető utak, töltések, hidak, a legroszabb állapotban vannak, nem *) Söt képződik is még a Bach-idö óta az úgynevezett országos mivelési alap (Landea Cultur-fond) csakhogy hovaforditasa irint nem mi rendelkeztünk. Szerk. czélszerubb-e, ily közmunka-alapot a vidéki utak, töltések s hidak fenntartására felhasználni ? Az építendő vasúti vonalak kijelölésére nézve a szakosztály körülbelől ugyanazon szempontokból indult, melyeket én is e czikk kezdetén felállítottam. Az osztályozás te kintetében azonban némi discretionarius hatalmat gyakorolt — mi ily esetben elkerülhetetlen — és mindig téveszmékre és súrlódásokra szolgáltat alkalmat. Legjobb ily osztályozásokat kerülni, miután a gyakorlatban ugy sincs jelentőségök, s miután a törvényhozás teendőihez tartozik, hogy minden egyes esetben elhatározza, mily rendszer szerint építtessék az engedélyezendő pálya. Különös súlyt fektet a szakosztályi jelentés a nagy társaságokra, melyek segélyző közreműködésétől a kisebb rendű pályák életbeléptetését is feltételezi. Nem tartom magamat hivatva e nézetek czáfolására, mert elméletileg állanak. De a tapasztalás, épen Magyarországon, nagyon devalválja e nézetek súlyát. A nagy társulatok Magyarországon a közönség s a kereskedés követelései iránt semmi tekintettel sincsenek, s ugy viselik magukat, mint az állam az államban. E bajon a jövőre nézve nem is lesz máskép segítve, csak ha a törvényhozás s a kormány, minden egyes concessió kiadásánál szerfelett óvatosak lesznek s az egyes társulatoknak oly előjogokat nem adnak, melyeknél fogva később a hatalmas társulatok, a legszükségesebb vonalak építését lehetlenné teszik. Másrészt azonban tagadhatlan, hogy a vasut-társulatoknak igen alapos panaszaik vannak a kormány ellen j mert nagyobb mértékben meg vannak adóztatva, mint másutt, s mert a volt pénzügyi miniszter a biztosított kamat kifizetését is megtagadta tőlük. Ily bajok megszüntetése a változott körülmények közt összeülendő törvényhozás és normális viszonyok közt működő kormány feladataihoz tartozik. Midőn ez igénytelen észrevételeket a közönség elé terjesztjük, távol van tőlünk, a nagy becsű dolgozat érdemeit el nem ismerni, vagy nem méltányolni azon nagy szolgálat jelentőségét, melyet a vasutügynek azok tettek , kik a vasutak egyszerűbb,^ tehát kevésbbé költséges építését feladatukul tűzték ki. En nem kétlem, hogy az ebbeli nézetek mind a kormánynál, mind a törvényhozásnál maguknak tért fognak szerezni. T. : • HOl r) Vidéki lapszemle. Az erdélyi lapok a szó szoros értelmében nem tartoznak ugyan a vidéki lapok közé; kírályhágontúli laptársaink azonban, melyek az uniót velünk együtt, a 48-diki törvények egyik sarkpontjának tekintik : nem fogják rosz néven venni, ha az anyaország fővárosából tekintve, vidéknek nézzük. Bár minek nevezzük egyébiránt, nagy érdekű előttünk Halmágyi Sándornak a „Kolozsvári közlöny"-ben foglalt czikke, melyben a többek közt Erdély anyagi helyzetét ismerteti: Erdély 1848 óta — úgymond — oly rázkódtatásoknak, oly súlyos próbáknak lön kitéve, hogy nem lenne csoda, ha már rég a végbukás és kétségbeesett önfeladás örvényébe buktunk volna! Mezőgazdászán' iparunk, mely elfogulatlan államgazdasági szempontból első sorban lenne figyelemre méltatandó, részint a birtokviszonyok rendezetlensége, s az igazságszolgáltatásnak a vagyonközösségi bűnös törekvések ellenében, sok tekintetben nehézkes és nem mindig correct oltalma elégtelensége miatt, részint beruházási tőkék hiányában a helyett, hogy a fejlődés magasabb fokára juthatott volna, inkább fokozatos hanyatlásra vala s — fájdalom — van kárhoztatva. Gyár- és kézműiparunk jelentéktelen, s oly kisszerű jkörben mozog, hogy magasabb szempontból alig vehető számba. Kereskedelmünk fejletlen, inkább idegen kereskedelmi érdekek uszály hordója, s egyáltalában nem önálló, s mint ilyen is hallatlan pangásnak indult. Hitelviszonyaink a legszánandóbbak Belfogyasztásunk aránylag csekély. Kivitelünk majdnem semmi. Vaspályánk status-oeconomiai szempontok eltévesztésével politikai irányban indíttatott Arad felöl, holott Erdély 47 törvényhatóságából 40 s ezekben 17 város és 1064 község, a Nagyvárad-Kolozsvár-brassói vonal mellett nyilatkozott, sőt munkát, pénzt, anyagot s földterületet ingyen ajánlott, s a főkormányszék, mind a két erdélyi keresk. és iparkamra, s a gazdasági egylet is e vonal mellett nyilatkozott. Végül megjegyzendő, hogy mind a Bach- mind pedig a Schmerlig-epocha alatt a kivételes kormányok ugyszólva kizárólag a democratia köréből nyertek proselytákat, s ezek a hatalom polcaán a lehető legroszabbul képviselték Erdély érdekeit. Pedig — igy folytatja — egyedül sótermelése oly jelentékeny