Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Öröklési jog és az Öröklési jogtudomány

74 ját éti. csodálatosan, gyakran jövőjét is, teljes összefüggéseikben, konkrét tárgyalásuknak határain is messze túl. szemeink előtt megvilágítva, megelevenedve látjuk. Szövegei emellett bámulatosan precízek. — jogászilag precízek, — élethűen leírók, festőién kifejezők, lakonikusan erőteljesek, és — csodálatosan további mély gondolkodásra inspirálók. Leggyakorlatibb jogászi gondolatai — a mi gondolatainkban — mélységeiknek tovább és tovább vezető hullámköreivel, az emberi tudás és hatalom határán, már csak a végtelenség örök rezgéseivel, kifürkészhetetlenségével és netovábbot parancsoló hatalmával ütköznek... De mindenekfölött kiéicz-zük szövegeiből, anélkül hogy ezt bárhol is dogmaként kifejezné, hogy az ember és ember közötti életben, az emberek közötti élet szövevényeiben, a leglényegesebbnek, a múló esetlegességek küzdelmeiből s játékaiból fennmaradón n immanensnek, a jogi összefüggéseket látja. Nála ez él, nem kell azt még tételként felállítani, s szövegeiből ez — satis ad oculos demonstratur. Immár szállóigévé váltak élőszóban elkapott s ..Jegyzetek'' alakjában kincses „Jog szabály tan"-éJba beiktatott, eme. bár didaktikus elemekkel kevert, de e mélységes igazságot szintén és sok más egyebet ragyogóan visszatükröző aranyszavai: „A jog az önálló gondolkodás tudománya. Ezt a képességet pedig kevésbbé szervizül; meg úgy, li<t csal; mintegy tölcsér alá állítjuk szellemi lényünket, mint ügy. ha mintegy akti re, folyton-folyóan, hogy ügy mondjam birkóznak és tempósunk abban az elementumban. amely — nem ezekből vagy azokból a tételekből áll, éppúgy, miként a tenger árja nem ált ezekből vagy azokból a habokból, hanem sokféle valamiből, ami folyton más és más, és mégis mindig csak egy és ugyanaz." A jog tehát, a szó legmélyebb értelmében, az immanens. — a téi-ben és időben előálló jogi varinnsok és n jogon kívüli esetlegességek a muló habok. E szavakból is azonban kitetszik az is. hogy a jog a nemzeti életeknek is centrális eleme. Minden nagy küzdelem ember és ember között. — és pedig az államok bel- és küléletében egyaránt, — egy jogi rend betartásáért, kiképzéséért, vagy egy új jogi rendezésért folyik. Ez így volt és így van a mi nemzeti életünkben és így volt és így van más nemzetek életében is. Nagy Sándor. Hannibál. Attila. Dsinghisz khán n kard hatalmára alapított birodalmai tiszavirágélet után széthullottak, mert nem tudta beszervezni őket egy benső organikus jogi élet. Fájdalom, a szellemiekben oly utolérhetetlen Hellas is hamar elpusztult, mert. nagy művész volt s ragyogóan filozofált ugyan, azonban a szürkének tetsző, de hatalmas erőket rejtő, mindennapi életet felmarkoló, életképes, alapvető jogot megalkotni nem tudta. Csak Róma tudott világbirodalmat, nem csak szerezni, de lenn is tartani. — és ezt. népének hatalmas katonai erényei mellett, min-