Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Öröklési jog és az Öröklési jogtudomány

70 .,La loi dóit suivre et non forcer l'opinion publique". Ezt az axiómát ö egészen megértette, magáévá tette és minden tudományos akciójában öntudatosan érvényesítette. S hogy ez az igazság egyetemes erővel utat tört magának s az öröklési jog kodii'ikációját helytelen iramában megállította: ez az öröklési jog tudományának, azaz jelenleg élő legnagyobb képviselőjének Grosschmid Béninelv aere perennius érdeme. Grosschmid Béni Serleg-Beszéd Tartotta 1938 február 7-én, az ez évi Grosschmid Béni vacsorán. Dr. Gajzágó László, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, egyetemi ny. r. tanár. Megilletődve emelkedem szólásra e nagy, ünneplő környezetben. — az oly nagytekintélyű, immár történelmi missziót teljesítő Magyar Jogászegylet oly megtisztelő meghívására, — a Pázmány Péter Tudományegyetem magas jogi kara érdemekben oly elismerten gazdag magánjogi szemináriumában alapított, — s a világviszonylatokban is oly hatalmas tudós férfiú s igazi csöndes munkás magyar hazafi. Grosschmid Béni, nagy nevének. — csodálatos és egészen kivételes módon, közéletünk komoly, nagy férfiai által. — már életében szentelt ez emlékserleggel kezemben. Megilletődéssel töltenek el mind e nagyságok, e nagyság-oknak találkozása... így, már pusztán nevének, Pázmány Péter nevének, említésére, a három évszázaddal ezelőtt, hazánk három részre daraboltságának ez állapot állandósultságával fenyegető legszomorúbb, legszorongatottabb ideiben, — csodálatosan eltelve hittel és bizalommal nemzete jövőjében, — hazánk számára ama időkben a legnagyobbat, a legelérhetetlenebbnek látszó legmagasabbat, egyetemet, tehát, mindenekelőtt és mindenekfölött, a tudományoknak, az alapos tudásnak, hazánkban is otthont alapító Pázmány Péter nevének nagysága ragadja meg lelkemet. Nehéz volna az ő neve mellett puszta említéssel haladni el, bárha Grosschmid Béniről óhajtok szólani. — E két férfiú nem áll oly messze egymástól... Pázmány Péter tudása égő fáklyaként világított be, — elsősorban az ő maga számára, a saját lépéseinek vezérlésére, — nemzete jövőjébe; — korának kietlen sötétségéből, akkor, amidőn, egyetem alapítása helyett, inkább egy mélységesen szomorú De Profundis-t értenénk meg és várhattunk volna tőle. De ez az ő tudása és tudáson alapuló reménye századokra szólóan otthont adott hazánkban sok annyi száz magyar komoly tudósfőnek és sok százezer, talán millió tudni vágyó és tudás alapján tettre kész magyar ifjúnak. Ezzel 8 te-