Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Öröklési jog és az Öröklési jogtudomány

végezése szerinti törvényjavaslattal és végül az 1928. évi klasz szikus javaslattal összevetjük. Ennek a nagy változásnak kiinduló pontja, az a hatalmas erejű forrás, mely a nemzeties irányú jogfejlesztés számára, a közvélekedés talaját termékenyítő hullámaival átitatta és elárasztotta —- egyetlen férfinak a munkája, annak az Istentől áldott tehetségnek eleven erővel érvényesülő szellemi supprematiája, melyen keresztül nem egy elszigetelt vélekedés, hanem a nemzet óriási többségének érzés- és meggyőződés-világa jutott szóhoz. S itt érkeztem el ahhoz, hogy az eddig leszögezett és merőben tárgyilagos megállapításokba belevihessem a méltatásnak subjectiv természetű elemét is és hódoló tisztelettel említsem meg Grosschmid Béni nevét, akinek az öröklési jogtudomány terén a codificatios mozgalmakkal kapcsolatban kifejtett páratlan erejű tevékenysége volt az a fix pont, amelyre támaszkodva Szilágyi Dezső a megvalósulás küszöbéhez érkezett öröklési jogi tervezeteket a magyar jogéletből, az ő visszavonó határozatával, kiemelte. Nem aktaszerűen bizonyítható megállapítás ez és mégis feltétlenül igaz. Grosschmid fellépése, kezdve a vidéki jogakadémiai tanár egyelőre alig-alig figyelembevett felszólalásán és folytatódva azokon a mindinkább szélesbülő hullámgyürükön át. melyeket akciójának belső ereje, elnyomó fajsúlya a közmeggy öződés addig renyhe nyugalmú szintjén felkorbácsolt; — drámai hatású tanulmányai, melyekkel a már-már megvalósuló receptio alól minden technikai, dogmatikai, célszerűségi, igazságossági és szerkesztési alapot — a történelmit nem is említve, hiszen erről a kodifikátorok mit sem akartak tudni — kirántott: egyrészt a tudománynak nagy cselekedete, másrészt érdemnek több, mint amennyit az utókor felmérni és kellően értékelni képes lehetne. Grosschmid Béninek tudományos tevékenysége így a magyar jogi irodalomnak igen fontos határkövévé vált. Kötelmi jogunknak a szakjogok területére is kiágazó sajátos, egyéni feldolgozása, a házassági- személy- és vagyonjog intézményei körében végzett kutató munkája, a jogforrások tana, melyet hódító szellemességgel „Jogszabályta?i"-,dba,n tárt fel addig nem járt utakat és alapokat törve a tudományos nyilvánosság előtt: egy új életet jelentenek, a magyar jogtudomány viharosan felvirágzó renaissance-ját, a reception csüggő magánjogi törvényhozás irányának hirtelen erőre kapott visszahajló tendenciáját a múlt használható és bevált intézményei felé és egy eszközeiben, módszerében és szellemében új tudományos iskola kialakulását, mely a magánjog fejlesztésén, mélységeinek tudományos kutatásán, az új idők új igényeinek teljes megértése mellett is úgy munkálkodik, hogy munkásságában a történelmi múlttal vaió kapcsolatokat el ne veszítse. Mai feladatom azonban nem olyan tág körű, hogy Grosschmid jelentőségét a magyar magánjog tudományos irodalma-