Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Öröklési jog és az Öröklési jogtudomány

61 ban általánosságban méltathatnám. Az öröklési jogról és az öröklési jog- tudományáról kell beszélnem s utóbbit az előbbire gyakorolt, kihatásában Grosschmid öröklési munkáin keresztül lehet csak az igen tisztelt teljes ülés elibe állítanom. S mert témámnak historikumát a fentiek során legalább kereteiben és főbb fázisaiban kimerítettem: annak érdemi részéről a következőkben óhajtanék beszámolni. II. Grosschmid első nagyszabású öröklési jogi munkája „Öröklött és szerzett vagyon" című monographiája, melyhez függelékképpen a kiskorúak utáni törvényes öröklésről szóló kiegészítő tanulmánya járul. (Megj. eredetileg a „Magyar Igazságügy" 1877—78. és 79-iki évfolyamaiban: 1879. és 1901-ben különlenyomatban. Az 1901. évi kiadás, a „Magánjogi tanulmányok" stb. c. gyüjtem. mű I. kötetében jelent meg.) Ö maga ajánlja előszavában, hogy munkája áttekinthetőbb megértéséhez az vezet, ha az olvasó előbb a függelékkép csatolt értekezést tanulmányozza át s csak aztán a többi, főleg a történeti alapokat megvető fejtegetéseket. A kiskorúak utáni törv. öröklésről szólva, meggyőző erővel állítja szembe a magyar jogrendszernek igazságosságát a külföldi törvények hibáival s ezzel a thézisével vezeti be, éles és ragyogó érvelés mellett, sőt sokszor drámai hatású eloquentiával megírott támadását azoknak a törekvéseknek ellensúlyozására, melyek jövendő törv. öröklési jogunkat az osztrák és szász polg. törv.-könyv mintájára akarták kodifikálni. Az öröklött és szerzett vagyon közti különbségnek és a különbség jogélettani funkcióinak döntő jelentőségét a kiskorúak utáni öröklés elképzelhető vonatkozásainak valamenynyiében egyszerű és mindennapos példákon mutatja ki és összegezi azokat a visszás és jogérzetet súlyosan sértő hibákat, melyeket a külföldi öröklési törvények részben maguk közvetlenül követnek el, részben elkerülni nem tudnak. Ezek a hibák, melyeket a recepció maradéktalanul honosítana meg hazai jogunkban, — a következők: Ha a hátramaradott kiskorúak közül valamelyik elhal, a szülőről rászállott örökségben az elhalt testvérein felül mások is részesednek. Az így a többi gyermektől elvont szülei vagyonba egy-két haláleset folyamán oly teljesen idegenek ülnek bele. kik sem a vagyont hátrahagyó szülőnek, sem a megrövidült többi gyermeknek nem vérei. E mellett idegen családok vagyonai a külföldi rendszerek mellett kölcsönösen össze-vissza keverednek, ami egvrészt az osztályt nehezíti, másrészt az öröklés vagyoni értékét úgyszólván megsemmisíti. És végül: a vagyonelosztás, s az öröklés a halálesetek egymásutánjának véletlenéhez és hullámzó esélyeihez van kötve — annvira. hogy az ilyen öröklésben egyebet, mint igen komoly érdekekkel való tréfajátékot, alig lehet látni. Mindez a lehető legélesebben ellene mond az örökösödés