Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - Vételárra adott váltó érvényesítése fedezeti eladás esetén

547 árut letétbe helyezi, b) vevő fedezeti vételt eszközöl. Az a) eset ben eladó vételárigényt érvényesít, nem kártérítést. Az árú letétbehelyezésének jelentősége nem az eladó igényének megalapo zása, hanem csak a vevő által emelhető non adimpleti cöntrac tus kifogás megerőtlenítője. A b) esetben vevő igénye vita nélkül kártérítés. Már külsőleg is szembeötlő, hogy a vevőnek ex ernpto igénye dologkövetelés; amit most igényel pénzkövetelés, amely a szerződés egyedüli tényállásából vevőt még meg nem illetné. Az eladó nem teljesítése szükséges tényállása a pénzigény keletkezésének, a vevő igényének valóságos alapja az eladó nem teljesítése és csupán e nem teljesítés keretében jut fontosságra, hogy legyen előzőleg oly szerződés, amely eladót a teljesítésre kötelezi, mert nem teljesítés csak ily kötelezettség esetén forog fenn. Ez azonban nem változtat azon. hogy az igény gyökere a nemteljesítés. Az eladó által eszközölt fedezeti kényszereladás esetén az eladó igényének tényalapja ugyancsak nem a szerződés, hanem a fedezeti eladás és csupán e fedezeti eladásba olvad bele szükségszerű előzményként, hogy a felek között fennálljon oly szerződés, amely a vevő átvételi késedelme esetére a fedezeti eladás jogát megnyitja. A fedezeti eladás szabályszerűtlenségének vitatása a felperesi eladó különbözeti igényének tagadása, holott amennyiben a szerződés érvényes létrejötte nem vitattatik, a vételár-követelés keletkezése, léte nem tagadható meg. A különbözetre menő igény tényállásához tehát a fedezeti eladás eszközlése szükségszerűen hozzátartozik, mis.' a vételár igény keletkezésének egyedüli tényalapja maga a vételügylet megkötése minden egyéb ténybeli hozzáadás nélkül. A két igény tehát a keletkezési tényalapok szerint is elkülönül és így az eladónak a különbözetet érvényesítő igénye nem tekinthető vételárkövetelésnek; A fenti ellenvetések ellenére magát a kúriai döntést helyesnek valljuk. Ugyanis, ha az eladó igénye nem is vételárkövetelés, akkor is az igény elődje a vételár, másodlagos alapja az adás-vételi ügylet, amelyből eredő igény, hogy Grosschmid kifejezésével éljünk, kártérítésibe fordult át. Ahogyan Grosschmid írja: „a gondolatot maradéktalanul kifejezően, utánozhatlan bájjal: a regulatora, az új tárgynak fogytig a régi. Más szóval: e forduló nem peremtiv, amely a régi tárgyat elvileg eltörölné, hogy az újnak helyet adjon, hanem amaz ebben mindvégig to vább él." (Fejezetek 11. k. első rész 223. lap). A vételárkövetelésből kártérítésivé átfordult követelés jogi természetét sokban determinálja az igény elsődleges alakja, a vételárkövetelés. Az igénynek ebből az elsődleges (vételári) alakjából megtartott következés az is. hogy a vételárra adott váltó a vételárkövetélésből kártérítésivé átfordult igény erejéig is érvényesíthető. A kötelem tehát jellegtartó: elsődleges formáját a kérdéses vonatkozásban továbbélő, mint ahogy nyilván a vételárkövetelésre adott zálogjogot a fedezeti eladásból származó követelés javára is fennállónak tekintjük. Újra Grosschmid: ..az ingó zálog lekötöttsége kiterjed azon kártérítési kötelezettségre, amely a zálogos tartozásnak helyéhe lép." fu. ott 224. lap)! A követelés jelleg-