Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - A választott bírósági kikötés sorsa a "főszerződés" érvénytelensége esetében

536 A választott bírósági kikötés sorsa a „főszerződés" érvénytelensége esetében. A címben jelzett probléma tekintetében az irodalom és gyakorlat felfogása erősen megoszlik.1) Annyit már eleve megállapíthatunk, hogy gyakran előfordul az az eset, hogy egy szerződés, amely választottbírósági kikötést is tartalmaz (a következőkben az ilyent rövidség kedvéért főszerződésnek fogjuk nevezni), nem érvényes, de nem érvényes az annak (látszó lag) részét tevő választottbírósági kikötés (receptum arbitrii) sem. A külső megjelenési forma azonosságából kifolyólag a re ceptum arbitrii-t sokszor már eleve, mint a főszerződés egy szerves részét bírálták meg.2) Ez a felfogás azonban, szerény véle*) Az irodalom körén belül elsősorban említendők Kisch (Schiedsvertrag bei ungültigem Hauptvertrag. Judicium, 1931, 53—66. old.) és Hamburger (Zur Frage der Kompetenz-Kompetenz der Schiedsgerichte in Zivil-, Handels- und Árbeitssachen. Internationales Jahrbuch für Schiedsgerichtswesen, 1931.152—186. old.) müvei.További szerzők, akik véleményüket e kérdésben valamilyen irányban nyilvánították: Kohler (Gesammelte Beitráge zum Civilprozess. Berlin, 1894. 178. és köv. old.), Haffner (Das standige kaufmánnische Schiedsgericht. Berlin, Stuttgart, Leipzig, 1911. 36. és köv. old.), v. Staff (Das Schie.dsgerichtsverfahren nach dem heutigen deutschen Recht. Berlin, 1931. 44. és köv. old.), Frey [Skiljemannainstitutet enligt finsk civilprocesrátt (A választott bírósági intézmény a finn perjog szerint) Helsinki, 1911. 115. old.], Berglund [Om skiljeavtal och skiljedom. (A választott bírósági szerződésről és a választott bírósági ítéletről.) Uppsala & Stockholm, 1920. 71. és köv. old.], Goldschmidt: (Zivilpozesserecht. Enzyklopádie der Rechts- und Staatswissenschaft. Berlin, 1929. 108. és 198. old.) és Hjejle [Friviliig Voldgift (A választott bíróság). Kopenhága, 1937. 66. és köv. old.]. 2) Tipikus kifejezést nyert ez a felfogás a német Reichsgericht egyik ítéletében (Entscheidungen des Reichsgerichts in Zivilsachen. 27. kötet. 379. eset). A tényállás szerint a berlini alkuszok által általában használt szerződési minta feltételei szerint kötött adásvételről volt szó, amelvek között a választott bírósági kikötés is szerepelt. A Reichsírei'icht, amelynek véleménye szerint a feleket kötelező, érvényes adásvételi ügylet nem jött létre, a receptum arbitrii tekintetében a következő nézeten volt: „Hat Beklagter überhaupt nicht verkauft, so hat er auch nicht unter den in den Schlussscheinen der Berliner Makler enthaltenen Bedingungen verkauft." (A német irodalomban e kérdéssel kapcsolatban elfoglalt álláspontokat lásd részletesen Kisch idézett müvében 53—66. old. — Hasonlóképpen igen tisztán nyert kifejezést a tárgyalt (és általunk kifogásolt) felfogás az olasz joggyakorlatban is: „Non esistente il contratto, non esisteva necessariamente la clausola compromissoria, che ne faceva parte" — olvassuk pl. a római semmitöszék egyik ítéletében (id. Hamburger, 165. old.). Goldschmidt aszerint tesz különbséget, vájjon a két különböző természetű szerződés egy szerződésnek tekintendő-e vagy sem; ha igen, a rec. arb. osztja a főszerződés sorsát, ha nem, annak érvénytelensége ellenére is megáll. Lásd továbbá még v. Staff (id. mű) és Hellwig (System des deutschen Zivilprozessrechts. Leipzig, 1912. II.) felfogását is.