Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - Hitbér és "Mahre"

533 fogyatékossága igénytelen nézetünk szerint a merevség, hogy a maga fogalmazta erkölcsi tételnek korlátlan elismerést követel. Ha azonban a Kúria tételét — az emberi munka eredményeSL7 emberiség közkincse — Schuster tételével egybevetjük, úgv vilá gosan kitűnik a ma egyébként divatos szembesítés, az egyéni és közösségi érdekek ellentéte. Ezen ellentét szempontjából vizsgálva a szembenálló tételeket, kézenfekvő, hogy a Kúria álláspontja az egyéni érdeket tartja szem előtt. A jogrend össze egyeztető világában az ellentétek nem éleződnek ki egyed uralmi törekvéssé. Az érdekek harcának elrendezésében a jogrend a jó értelemben vett kompromisszumos szellem barátjaÉpen a szabadalmi, szerzői, mintaoltalmi jog ennek a kompro misszumos szellemnek a tanúsítója és a közérdeknek az egyéni érdekkel való összeegyeztetés a szóbanforgó alanyi jogosítványok idői korlátozottságában nyilvánul meg. A jogszabály célja, hogy az egyéni munka — a törvényi védelmi idő elteltével — „az emberiség közkincsévé" váljék, vagy hogy szerényebb méretre szorítsuk le a kifejezést, a Kúria második szövegezése szerint a mindenki által valóv használatot akarja biztosítani. A védelmi idő monopóliuma az egyéni érdeket, a monopólium idői korlátozottsága a közérdeket kívánja szolgálni. Schuster tétele a maga kategorikus merevségében az időtartamhoz kötött jogoknak ezt az időbeli korlátozását is helytelennek tüntetné fel — a törvény világos akaratával kerül tehát, egyelőre legalább ezen a területen, Schuster különbséget nem tevő elvi erkölcsi tilalmi követelőzése. A mások munkájának eredményét tehát épen a jogszabály intencionáltan, átbocsátja a mások általi kihasználásra (a felhasználás szintelenítőbb, erkölcsi megítélés szempontjából semlegesítő kifejezés volna) és talán nem lehet állítani, hogy a törvény rendelése a mások munkájának kihasználását egyenesen célzó szabályával az erkölcsi parancsba ütköznék, vagyis maga a törvény ütköznék bele az erkölcsi törvénybe. Ha pedig azt keressük, hogy a védelmi idő korlátozását tártai mázó szabály miért nem tekinthető az erkölcsi törvénybe ütközőnek, hamar eljutunk a Kúria álláspontjáig, amelynek lényege a közérdek, tartalmilag közelebbről az ipari fejlődés oltalma. Az ipari fejlődés érdeke szabja meg egyúttal a határokat, hogy Schuster önmagában helyes kiindulópontul szolgáló erkölcsi tétele meddig érvényesülhet fenntartás nélkül, és hogy mely ponton kap a tétel érvényesülése megszorítást. Az ipari fejlődés lehetővé tétele érdekében a mások munkájának felhasználását tiltó szabály az ipari fejlődés rovására nem zsarnokoskodhatik. Egy az eddiginél helyesebb, jobb, célravezetőbb műszaki megoldás kell, hogy mindenki által szabadon felhasználható legyen, a technikai tökéletesebb megoldáshoz szükséges metódus, kiviteli mód felhasználásának szabadságát az erkölcsi tétel útját