Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - A magyar jog életbeléptetése a visszacsatolt területeken

525 tási ügynököt munkavállalónak minősíti annak dacára, hogy a szerződést a felek „vállalkozási szerződésinek címezték és az ügynöknek csak szerzési jutalék és felüljutalék járt az addigi fix járandóság helyett. A Kúria jogegységi tanácsának 96. sz. döntvénye kimondja, hogy az 1926: XVI. t.-c, a nyugdíj valorizációs törvény rendelkezéseit a törvény életbelépése után megnyílt alkalmazotti nyugdijak átértékelésére is alkalmazni kell, de csak akkor, ha a szolgálati szerződés, külön megállapodás vagy szabályzat a nyugdíjat vagy annak legmagasabb összegét koronában vagy forgalomban már nem lévő más belföldi pénznemben határoztn meg. A döntvény indokolása a jelen sorok megírásakor még nem ismeretes. Ha egy korlátolt felelősségű társaságnak házasfeleken kívül más tagjai is vannak, úgy a társasági szerződést nem szükséges közjegyzői okirat formájába foglalni, mert a társasági szerződés nem a házastársak mint ilyenek, hanem a házastársaknak mint a -társaság tagjai közötti, a társasággal és a társaság többi tagjaival való viszonyát szabályozza. (Pk. IV. 4131/1938.) A betevő a pengőre szóló takarékbetétet utóbb dollárbetétre változtatta át, majd pedig a pénzintézet oly értelmű záradékot vezetett a betétkönyvre, amely az effektív dollárban való teljesítés kikötését tartalmazta. A P. VII. 2831/1938. sz. ítélet a dollárnak a betét idejében fennállott magasabb árfolyamán marasztal. A/, indokolás szerint a pénzintézet felismerte a betevőnek azt a szándékát, hogy pénzét értékállandóan kívánta elhelyezni. Az adott esetben az effektív dollárban való teljesítés kikötése nem mutat a feleknek arra a szándékára, mintha a felek a követelést a dollár sorsához, illetőleg annak mindenkori értékéhez kívánták volna kapcsolni. Ugyanis ha a felek között oly megállapodás létesült, hogy a betétösszeg értékállandósága a betevő részére biztosíttatott, akkor ezt kell a teljesítés mértékét elsősorban meghatározó szabálynak tekinteni és az effektív dollárbankjegyekben történő teljesítés kikötését csak oly értelmezéssel lehet alkalmazni, hogy a bankot az ily módon való teljesítés csak akkor mentesíti, ha a dollár értéke a teljesítés idején •azonos marad azzal, amelyet a betét elhelyezése idején képviselt. Az ítélet igen helyesen hidalja át azt a lényegtelennek látszó disztinkciót, amelyet egyes ítéletek az effektivitást kikötő takarékbetétkönyvekre nézve az általános szabállyal szemben tesznek. Ha a váltó svájci aranyfrankra szól, akkor a marasztalásnak ilyen értékben kell is történnie és ezzel szemben nem ellenérv az.