Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9. szám - Magánvégrendelet - közvégrendelet

484 összehasonlítás alapján ritka kivétellel a gyöngébb. Legújabban a Kúria elutasítja a már megállott vasútról leszálló utas kárigényét — akit leszállás közben ért a kár, akként, hogy leszállás közben az egyik utas a kezében tartott nagyobb csomaggal meglökte és ennek következtében a lépcső legalsó fokáról a földre esett, azzal az indokolással, hogy csak a mozgó vasút: a veszélyes üzem. (Curia I. 2219/1938. Jogi Hirlap 1938. évf. 841. sz. eset). Elvilegesebb jelentőségű a kártérítési igény megtagadása oly tényállás mellett, amelyre előző gyakorlatunk, ha nem is ki vétel nélkül, a kártérítési felelősséget megállapíthatónak találta. A bírói gyakorlat esetei: Vasút felel tiltott átjárás tűréséért. (C. 1617/1908. Hiteljogi Döntvénytár II. k. 358. eset. Ugyanígy: C. 5056/1916. Magánjogi Döntvénytár 59. 1. Vasút felelős, ha a sorompóhoz őrt nem állított, aki a tilos átjárást meggátolná. (C. 309/1906. Hiteljogi Döntvénytár I. 169. eset.) Sorompó hiányában vasút felelős. (Curia 2000 1909. és 911/1911. Magánjogi Döntvénytár V. k. 154. eset.) Sérült a sorompó alatt ment át — vasút felel. (C. P. VII. 5820/1931. Magánjogi Dönt vény tár XXVI. k. 55. eset.) Az utóbbi ítélet indokaiból: „Nem lehet a sérült kizárólagos önhibáját megállapítani, ha a baleset a szerencsétlenül járt egyénnek bár szabályellenes, de a vasúti közegek által rendszeresen eltűrt valamely cselekménye, vagy mulasztása következményekép állott elő." Egy másik ítélet még élesebben stilizál s vasút terhére: „Nem elég a vasútnak a személybiztonságot célzó óvintézkedéseket megtenni és létesíteni, hanem ellenőrizni is kell az intézkedés betartását. (C. 4253/1911. Magánjogi Döntvénytár V. kötet 209. c.) Az indokolás gondolata szólal meg szélesebb fogalmazásban a Preussisches Landrecht I. rész 5. cím 269. §-ában. Wer wissentlich etwas geschehen lásst, was er zu verhindern schuldig und vermögend gewesen, hat die Verántwortung als ob er solches befohlen hátte. A hivatkozott döntések marasztalták kártérítésben a vasutat, noha látták és kiemelték, hogy a sérült szabályellenesen járt el. A gyakorlat szemet hunyt tudatosan a sérült szabályellenes eljárásán, hogy tilalom ellenére lépett a pályatestre, ahol a baleset őt utolérte. A bírói döntések törvényszerűségét a kétségtelenül megnyilvánuló humanismus mellett alátámasztotta, hogy a gyakorlat a vasútnak mentesítést a sérült kizárólagos önhibája esetére adott (a törvény a „kizárólagos" önhibát nem tartalmazza, mint ezt a jogegységi határozat is kiemeli) — a sérült és a vasút hibájának együtthatása esetére a vasút feleltetése tehát a törvény akaratára vezethető vissza. A bírói gyakorlat újabb döntései: ..A vasút nem kötelezhető arra, hogy nyilt pályán mindenütt, ahol a közönség kénye lemszeretetből, vagy gondatlanságból vágányon át közelekedik, akadályt létesítsen." (P. II. 5385/1929. Magánjog Tára XI. k. 61. eset.) És még élesebb stilizálás egy legújabb döntésben: „A nyilt pályán való átjárás törvénynél fogva tiltva van. az alperes (vasút) tehát azt más módon tiltani nem tartozott és nem volt köteles a tilalom megszegésének megakadályozásáról so-