Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 8. szám - A mozgófényképészeti művek szerzői joga

447 amidőn azt kell megítélniük, hogy ötlete, munkája révén niegérdemli-e valamely közreműködő a szerzői jog teljességét? Az ötletvédelemnek szinte korlátlan lehetőségei nyílnak meg eképen. hiszen, hogy az idevágó joggyakorlat (1. i. m. 50. old.) egy érdekes esetét említsük. .,elégséges,... ha a szerzők valamelyike akár egy eszmét, helyzeti bonyodalmat, egy tervet, egy jelenetet... ad a készülő műhöz, hogy őt társszerzőnek tekinthessük." Jogilag különösen figyelemreméltó probléma, hogy megileti-e szerzői jog a filmben szereplő színészeket? Győri és Kallós e helyen, a hangosfilm legújabb fejlődésének megfelelően, azt vitatják, hogy a színészt, akinek játéka, mozgása, egy szóval: előadómüvészete eleveníti meg az egész filmet és teszi valóban mozgóvá a fényképeknek egyébként élettelen sorozatát, jogvédelemben kell részesíteni. Maga a Kúria is elismerte, hogy valamilyen jog a film előadóművészét is megilelti, de mig e legfelsőbb bíróságunk nem merte kimondottan .,szerzői" jogokká szankcionálni az előadóknak e lappangó jogigényeit, szerzők határozottan állítják, hogy a filmszínészek jogállása két részre tagozódik: Az egyik az előadói jogosítvány, amely magához a szerep megszólaltatásához fűződik s mint puszta közreműködőt kapcsolja tulajdonjogilag a színészt a készülő filmalkotáshoz. A vállalkozó, a színésznek fizetett honorárium fejében ezt a jogosítványt a maga számára szerzi meg s a produkcióval szabadon rendelkezik. A másik elem a személyes, szerzői jogosítvány, amely bitorlás és utánzás ellen védi meg, a vállalkozótól függetlenül, név- és szerzői jogilag magukat az érdekelt színészeket. Hogy ez a szerzői és személyiségi jogi védelem milyen mérvű és mennyiségű, — mennyiben ad oltalmat a filmszínészeknek a vállalkozókkal, a kiuzsorázó filmszerződésekkel szemben, az. sajnos. .,még a jövő zenéje!" (1. i. m. 58. old.). A ténylegesen kollektívnek Ígérkező filmszerzőségnek egyik jogrészlete a rendezőt is megilelti: az ő szerzőségének a gondolata kézenfekvőbb, mint a szinészeké, hisz a rendező sokirányú tevékenysége valósítja meg végeredményben a filmet s felülemelkedve a pusztán mechanikai jellegű funkciókon, ötleteivel, ügyes fényképezési technikájával, a színészek beállításával nagyban szolgálja a készülő film sikerét. A személyes „szerzői jog ma is feltétlenül őt illeti meg", hangsúlyozzák szerzők, s e jogosítványát még a vállalkozó sem veszélyeztetheti. 3. Önkéntelenül is felmerül bennünk a kétkedésre ingerlő kérdés: nem vész-e el maga a „jog" a sok szerző között, ki hát végül is a kész hangosfilm tényleges szerzője, van-e kivezető út a káoszból, e szerzői jogi orgiából? Szerzőink a kollektív filmjog elméletével adnak kielégítő választ és kínálnak megnyugtató megoldást problémáinkra. E megoldásnak két. egymással élesen ütköző szempontot kell összeegyeztetnie: egyfelől minden „szerzői joírosult" részére juttatnia kell valamelyes jogvédelmet, másfelől pedig nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a hangosfilm egyetlen, egységes mű. amely kifelé, harmadik személyekkel szemben... egyséeres védelmet, egységes jogi képvi seletet" (L i. m. 66. o.) igényel. Az „egység" elve manapság