Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 1. szám - Az autonomia de la volonté elve a váltójogban
28 ennek kizárását vagy korlátozását szükségessé nem teszi. E jogelvből következik azonban az is, hogy csupán a legszükségesebb mértékben szabad a felek e szabadságjogát korlátozni. A nemzetközi magánjog váltójogában a felek autonóm jogát sem az irodalom, sem pedig a gyakorlati élet nem ismerte el. Ez a ífelfogás uralkodott a genfi egyezmények megalkotása előtt és uralkodik ma is azokban az államokban, melyek a genfi egyezményeket nem írták alá, illetve nem ratifikálták, sőt a felek autonóm jogának megtagadása nyilvánul meg a második genfi egyezményben is. A felek autonóm jogának megtagadását a váltójogban kettős alapra vezethetjük vissza. Az uralkodó felfogás egyik indoka: a forgalom érdekeinek megvédése. E szerint a forgalom biztonságának legnagyobb ellensége a felek jogszabály választó joga. Ugyanis az a körülmény, ihogy a felek szabadon választhatják meg azt a jogrendszert, amelynek szabályai szerint kívánják életviszonyaikat rendezni, a forgalmi ügyleteknél jogbizonytalanságot eredményez, mert harmadik személyek nem lévén biztosak az általuk megszerezni kívánt jog gazdasági és jogi értékében, inkább nem szerzik meg a kérdéses jogot. Ez pedig nyilván csökkenti a forgalom képességét. A felek autonóm jog-megtagadásának másik érve azon nyugszik, hogy a váltójog szabályai általában kógens jellegűek, ennek folytán a nemzetközi magánjog váltójogi szabályainak is kógens rendelkezéseket kell tartalmaznia. Nézetünk szerint mindkét érv megalapozottsága erősen aggályos. Elsősorban a második érvvel kívánunk röviden foglalkozni. Ennek indokolása már önmagában hordja tarthatatlanságát, mert azt a tévedést tartalmazza, hogy ,,Y-ík váltójogi szabálynak csupán azért kell kógens rendelkezést tartalmaznia, mert a többi váltójogi szabály is ily természetű". Pedig kétségtelen, hogy minden kényszerítő jellegű váltójogi szabály jellegének meg van a maga külön megalapozott célja és indoka, ami nélkül kógens természetű szabálynak nem lenne létjogosultsága. Ami pedig az ölső érv tarthatatlanságát illeti, arra szolgáljanak a következők: A váltó gazdasági jelentősége a kifogáso!k korlátolt érvényesíthetőségében nyilvánul meg. E megállapításunknál nem kerülte el figyelmünket a váltó értékpapír jellegéből folyó tulajdonságok természete sem. Azt a kérdést tehát, hogy adjuk-e meg a feleknek a nemzetközi magánjog váltójogában az autonómia jogát vagy tagadjuk meg azt tőlük, a kifogások érvényesíthetőségének szemszögéből kell megítélnünk. E vonatkozásban pedig az értékpapírjogban az az általános tétel érvényesül, hogy csupán azok a kifogások emelhetők a jóhiszemű birtokos ellen, melyek a papíron avagy a papírbirtokos és közvetlen fele közt fennforgó jogviszonyon alapulnak. — Mit jelent ez a szabály a nemzetközi magánjog váltójogában, ha a felek autonóm jogát elismerjük?
