Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Az autonomia de la volonté elve a váltójogban

29 Jelenti azt, hogy amennyiben a felek autonóm, jogukkal élve más jogrendszer alkalmazásában egyeztek meg, mint ami magából a váltóból kitűnik, ez alapon kifogás csupán a közvetlen féllel és a rosszhiszeműnek tekintendő felekkel szemben érvényesíthető. A rosszhiszemű váltóbirtokosok pedig a jóhiszem speciális védelmét nem élvezhetik. Ezek után az a tisztázandó kérdés, hogy az autonóm jog elismerése nem csökkenti-e a váltó forgalomképességét, ha a felek az általuk választott jogrendszert magában a váltó szövegében is kitüntetik. Nézetünk szerint nem, mert a felek értelmes, gazdasági célt szolgáló jogrendszer kijelölésén alapuló kifogása, ha magából a váltó szövegéből kitűnik, hátrányosan épúgy nem befolyásolhatja a váltó forgalomképességét, mint bármely más váltóból kitűnő kifogás sikeres érvényesíthetősége. Azzal pedig nem szabad számolnunk, hogy a felek minden gazdasági cél nélkül élnek jogrendszer választó jogukkal, mert a gyakorlati élet ily célnélküliséget nem ismer. Ez az utóbbi meggondolás egy újabb érvet állít az autonóm jog elismerésének támogatására. Ugyanis, ha a felek e jogrendszer kijelölési joga gazdasági célt szolgál (azt a jogrendszert jelölik ki irányadóul, amelynek területén előre láthatóan a váltó túlnyomóan forgalomban lesz) akkor nyilvánvaló, hogy e joggal való élés egyenesen emeli a váltó forgalomképességét. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy az autonóm jog elismerése illeszthető be csak harmonikusan a váltókifogások rendszerébe. Kétségtelen ugyanis, hogy a közvetlen féllel szemben ez alapon az esetben is sikeresen érvényesíthető kifogás, ha a felektől az autonóm jogot megtagadjuk. A váltójog egyik alapvető tétele pedig az, hogy a személyes kifogások eldologjogosíthatók olykép, hogy a kifogás alapját képező jogviszonyt a felek magában a váltó szövegében is leitüntetik. Ezek szerint magában a váltó szövegében feltüntetett jogrendszer eldolog jogosított személyes kifogás jellegével bír az önrendelkezési jog megtagadása esetében is s így az általános alapvető szabályok értelmében ez a kifogás minden váltóbirtokossal szemben sikeresen érvényesíthetőnek volna tekintendő. Ezzel függ össze az az utolsó érvünk is, amely szintén az autonóm jog megadása mellett szól. A gyakorlati életben a kötelmi jog terén a felek olykép szoktak élni az önrendelkezési jogukkal, hogy fiktív kiállítási helyet tüntetnek fel oly esetben, ha a kollizíó szabályok értelmében a kiállítási hely jogrendszere a mérvadó a jogügylet, vagy a jogügylet egyes részeinek megbírálására. Az autonóm jog ily formában való gyakorlása a váltójogban is lehetséges, mert a váltó kiállításának helye több viszonylatban szerepel jogterületi összefüggósi ok („kapcsoló elv") gyanánt. Ha már most elismerjük a felek autonóm jogát, akkor ez a váltóból kitűnő jogrendszer lesz minden esetben a mérvadó a jóhiszemű váltóbirtokosokkal szemben is. Ha ellenben megtagadjuk a felek önrendelkezési