Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 8. szám - Hatályban van-e még a nyugdíjátértékelési törvény?

436 Dr. Oppler Emil összefüggést lát a naptári időszámítás és a törvény ama rendelkezése közt, amely szerint a nyugdíjjogosultság a hátralék utólagos megfizetésével helyreállítható. Dr. Oppler Emil szerint ezt a kedvezményt a várakozási időnek 5 teljes naptári évben történt megállapítása tette lehetővé. Ez az érvelés, amely különben is puszta föltevésen alapul, téves, mert a kérdéses kedvezmény gazdaságjogi szempontból nem jelent hátrányt a nyugdíjalapra nézve és legföljebb a szerencsejátéki esélyeket befolyásolja, de ezek az esélyek jóléti intézménynél nem lehetnek irányadók. A nyugdíjigények kielégítésének a terve azon a számításon alapszik, hogy a várakozási Idő alatt befolyó nyugdíjjárulékok az ugyanannyi idő alatt fölmerülő nyugdíjigények kielégítésére kellő födözetet nyújtanak. Ha tehát a számításba vett nyugdíjjárulékok az utólagos beszedéssel biztosítva vannak, nincs alapos ok a nyugdíjazás megtagadására. A kifogásolt bírói törvénymagyarázat elhibázottsága és ridegsége kirívóbbá válik a dr. Oppler Emil cikkében közölt annak az adatnak a világításánál, amely szerint csak két ezreléknyi esetben "fordult elő az, hogy az intézet a várakozási idő elégtelensége miatt tagadta meg az ellátást. Ilyen csekélységért aligha érdemes föláldozni azt a jogelvet, amely szerint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékelésénél nem szabad részrehajló mértéket alkalmazni. Nem volna érdemes föláldozni azokat a jogelveket sem, amelyeket bírálatomban a kétértelműségekre vonatkozó törvénymagyarázat és a véletlen károk viselése tekintetében fölsoroltam. Nem találó az öngyilkosság példája sem, amelyre dr. Oppler Emil annak a bizonyítása végett hivatkozik, hogy a várakozási idő tartamát csak a naptár mértékével lehet mérni. Az öngyilkosságra vonatkozó várakozási idő kikötése azon a megfon toláson alapszik, hogy a legelszántabb öngyilkossági elhatározás is bizonyos idő multával elszokott enyészni. Itt tehát az időmúlás a lényeges és a biztosítási díjak esedékesekké válásának a várakozási idő szempontjából nincsen döntő szerepe. A biztosító intézet kockázatvállalása nem léphet érvénybe a várakozási idő teljes letelte előtt. Az is természetes, hogy a várakozási időt a nyugdíjjárulékoknak esedékesség előtt való megfizetésével nem lehet megváltani és megrövidíteni. Annak a cikkemben tárgyalt kérdésnek a tisztázására, hogy a törvénymagyarázat tökéletességének mik a kellékei, dr. Oppler Emil tanulságos adatokat sorakoztatott föl. de ezek az adatok nem nyújtanak alapot a kúriai törvénymagyarázat ellen emelt kifogásaim elejtésére. Alföldy Ede.