Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 8. szám - Magyary Géza emlékezete

437 ÜGYVÉDSÉG — JOGÉLET A Magyary Géza emlékezete. A polgári törvénykezési jog kiváló nagy magyar tudósa halálának tizedik évfordulója egybeesett azzal, hogy tanszéki utóda megkezdte működését és a Magyary Géza által a Pázmány Péter tudományegyetemen alapított perjogi szeminárium is új életre kelt. A perjogi szeminárium azzal adózott nagy alapítója emlékének, hogy október hó 10. napján az egyetemi templomban engesztelő szentmisén vett részt és a kerepesi temetőben Magyary Géza sírjára koszorút helyezett. A szeminárium koszorúját Nizsalovszky Endre egyetemi tanár a következő szavak kíséretében tette le: Nem megzavarni jöttünk csendes pihenésedet, Magyary Géza, akiről tudjuk, hogy a földi életedben is a csendes elvonultságban végzett munka fanatikusa voltál és aki a tudományos eszményekért való érdek nélküli lelkesedésben s a zajos külső sikerek kerülésében példaképünk voltál és maradtál. Hanem azért jöttünk, hogy elmondjuk neked, hogy a haláloddal a magyar tudományos életet ért súlyos veszteséget még ma, tíz évvel később sem hevertük ki, ma is keservesen érezzük, hogy nem vagy közöttünk és ma is hozzád fordulunk, hogy a Rád való emlékezésből erőt meríthessünk. A perjogi tudományos munkának az az iskolája, amelynek megteremtése a Te hatalmas életmüved egyik nem legkisebb eredménye volt, épen ma tartja hosszú idő után az első összejövetelét, a jogtudomány egyik legszerényebb munkásának vezetése alatt, aki tisztában van azzal, hogy a maga erejéből nem lenne képes a munkát ott és olyan eredménnyel folytatni, ahol és amilyen eredmények elérése után a kérlelhetetlen végzet Téged annak abbanhagyására kényszerített. Nagy szükségünk van, tanárnak és tanítványoknak egyaránt arra, hogy a Te nagy szellemed segítségét kérjük és jól tudjuk, hogy Te, aki mindenki iránt oly jóságos és adakozó voltál földi életedben, túlvilági békés otthonodból, ránkhagyott műveid bölcsessége révén, most sem fogod a segítséget megtagadni, hiszen arról van szó, hogy újból fellobbanjon és magasra csapjon az a tűz, amelyet Te szítottál, s amelynek lángja a Te haláloddal kilobbant. Azzal az erős fogadással helyezem az emlékezés néhány szerény babérágát a földi maradványaidat takaró sírhantra, hogy az Általad megteremtett és önfeláldozóan ápolt értékeket minden erőnkkel nemcsak megőrizni, hanem gyarapítani is fogjuk. Ezzel az erős elhatározással a lelkünkben most már szilárd léptekkel, a boldogabb jövendő felé tekintő nyitott