Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 8. szám - Hatályban van-e még a nyugdíjátértékelési törvény?
43ő tusánál lehet helye a méltányossági igények háttérbeszorít^sá nak, ha kielégítésükre nincs elég lehetőség, de a jogalkalmazás elveivel összeférhetetlen a törvényhozás téves számításainak a hátrányait egyeseknek a terhére gördíteni. A törvény indokolása külön kiemeli azt a külömben is ónként értetődő körülményt, amely szerint a várakozási idő a megfelelő díjtartalék képződhetésének a valószínű időtartamához mér ten állapíttatott meg és ennélfogva mi sem természetesebb, mint az, hogy az 5 évi várakozási idő 5 évi nyugdíjjárulék esedékességének az időtartamával esik egybe. Amidőn az indokolás 5 évi szakadatlan tagságról beszél, ezzel az évek egymásutánjái követeli meg és egyáltalában nem foglal állást a naptári év kizárólagossága mellett. Még ha kétséges lehetne is az, hogy az 5 évi várakozási idő a törvény értelmében nem terjed túl a szakadatlan 5 évi tagság után járó nyugdíjjárulékok esedékességének az időtartamán, ebben az esetben sem volna szabad az özvegy hátrányára dönteni, mert a törvény indokolása határozottan az özvegy pártjára áll annak a hangoztatásával, hogy „a törvény az özvegyen és általában az elhalt intézeti tag családján kiván elsősorban segíteni". A törvénynek ezzel a célkitűzésével ellentétbe kerül a bíró, ha a törvénynek kétesértelmü szavait az özvegy hátrányára magyarázná. Arra nézve, hogy az özvegy érdekét a törvényes lehetőségek határain belül elejtenie nem szabad, útmutatást kap a bíró a törvénynek abban az intézkedésében is. amely szerint a tagsági jogosítványok elvesztésének az eseteit az özvegy irányában szűkebb körre szorítja, mint amely mértékben a jog vesztés az ügyvédet érinti. Dr. Oppler Emil rámutat azokra a veszedelmekre, amelyek az ügyvédi nyugdíjalap egyensúlyát fenyegetik amiatt, mert a gyakorlatban nem lehet megakadályozni, hogy olyanok is részesüljenek ellátásban, akik jogosultságukat elvesztették vagy kellően még meg sem szerezték. Ezenkívül a nyugdíjjárulékok fizetésére vonatkozó kötelezettségek teljesítése körül sem érvényesülhet a törvény szigorúsága kielégítő mértékben. Ezek az aggodalmak valóban nem alaptalanok, de annak az elernyedésnek, amely a törvény nyilvánvalón üdvös rendelkezéseinek az érvényesülése terén megnyilvánul, az ellensúlyozására legkevésbé olyan lendület alkalmas, amely ellenkező irányban a méltányosság érvényesülését tartóztatja föl. Nem vitásnak tekinthetjük azt a tényállást, amely szerint az ügyvédi tagság nem tartott ugyan 5 teljes évig. de a tagság szakadatlan tartama alatt 5 évi tagsági járulék vált esedékessé. Minthogy fizetési késedelemből eredő jogvesztésről az elbírált jogesetben szó sincs, közömbös az a kérdés, hosiy az elhalt ügyvéd mennyivel maradt hátralékban. A Kúria akkor is elutasította volna az özvegyet igényével, ha fizetésmulasztás nem történt. A perdöntő kérdés tehát arra szorítkozik, hogy szakadatlan ő évi nyugdíjiárulék esedékessé válása kitölti-e teljesen azt a várakozási időt. amelynek a leteltétől az özvegy nyugdíjjogosultsága a törvény értelmében függ?