Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 8. szám - Grosschmid Béniről

414 A biztosítási szerződések általában tartalmazzák azt a megállapodást, hogy a hátralékos biztosítási díjat jogában áll a biztosítónak, az általa megtérítendő kárösszegből levonásba hozni. Törvényes rendelkezés hiányában a biztosító a díj megfizetésére szerződő felének halasztást engedélyezhet. Nincs korlátozása a halasztás megismétlésének, úgyszintén időbeli terjedelmének sem. Ez utóbbit nem akadályozza a K. T. 487. §-ában szabályozott egyévi elévülési idő sem és pedig részint, mert a törvény szövege szerint az elévülés azon időponttól számít, amikortól kezdve az igény érvényesíthetővé vált, tehát a halasztás időpontjától, részben pedig azért sem, mert a 355. E. H. szerint in ni alkalmazandó a K. T. 487. §-a, ha a szerződőfelek a szerződésből folyó igényre nézve kötelező megállapodásra jutottak. A 60. sz. J. D. pedig, figyelemmel az 1927. évi X. t.-c. 5. §-ára, csupán arról intézkedik, hogy a felszólítólevelet a halasztás időpontjának elteltétől számított 30 nap alatt kell elküldeni. Mindezekből következik, hogy a biztosító és a szerződőfél nincs korlátokhoz kötve a díjak halasztása s ezáltal a halasztott díjaknak a kárösszegbe való beszámítása tekintetében. Ha most már a káreset bekövetkezik, a biztosító a káröszszegéből levonásba hozza ki nem fizetett s esedékessé vált. eset leg több biztosítási időszakra visszamenő, halasztott díjkövetelt'' sét. Ez szerződésén alapuló joga a biztosítónak. A szerződő fél kifogást nem is emelhet ellene s a károsult, mint szerződésen kivül álló harmadik, kénytelen beérni azzal, hogy ilyen módon esetleg semmit, vagy kárának elenyészően kicsi töredékét kapja meg. Sőt előfordult már az az eset is, hogy mialatt a károsult és szerződőfél között kártérítési per folyt, a biztosító elévült követelését érvényesítette fizetési meghagyás útján szerződőfele ellen, ami ellentmondás hiányában jogerőre is emelkedett. A szerződésben ki volt kötve, hogy a biztosító fizetési kötelezettsége a kármegállapító ítélet jogerőre emelkedése napján áll be. Minthogy az elévült, de jogerős bírói határozattal megállapított díjkövetelése a biztosítónak korábban vált esedékessé, mint ahogy a kármegállapító ítélet jogerőre emelkedett, a biztosító az általános magánjogra alapított, nem kifogásolható, beszámítási jogával élt, amiáltal a károsultnak tűrnie kellett az elévült díjkövetelésnek elszenvedett kára összegéébe való beszámítását. A most tárgyalt kötelező szavatossági biztosítási szerződésekkel kapcsolatban, már kifejtett szempontokra is figyelemmel, a biztosítótársaság lejárt biztosítási díjak beszámításával sem csökkentheti a kárösszeget. Vagyis a kártszenvedett harmadik személlyel szemben a beszámításra irányuló szerződéses megállapodás hatálytalan. Ha ugyanis a szerződőfél biztosítékul készpénzt tenne le, ez esetben ilyen probléma elő nem fordulhatna. Ebből pedig önként következik, hogy ;i gépkocsi üzembentartó-