Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 8. szám - Grosschmid Béniről
413 áll a károsultat kifizetni s csak azután fordulni annak megtérítése iránt a biztosítóhoz. Ámde ennek az elvnek gyakorlati alkalmazása mellett előfordulhat, — mint ahogy elő is fordult, —• az az eset, hogy a biztosító szerződőfelének kifizette az egyezségi összeget s miután a kártokozó vagyontalan volt, a károsult kára megtérítési lehetőségétől elesett. Éppen erre figyelemmel, a biztosító szavatossági biztosítási, különösképen pedig, — a törvény, rendelet, szellemére is figyelemmel, — kötelező szavatossági biztosítási szerződésen alapuló kártérítési kötelezettségét, a szerződőféllel szemben, jóhiszeműen csak akkor teljesítheti, ha ez a harmadik személy által elszenvedett kárnak részéről történt kiegyenlítését hiteltérdemlően igazolja, vagy ha ez a szerződőfél kezéhez való kifizetéshez hozzájárul. Ha nem ekként teljesít, úgy eljárása nélkülözi a feltétlen megkívánható gondosságot, sőt jóhiszeműséget is, különös figyelemmel arra is, hogy a hivatkozott törvényen és rendeleten alapuló biztosításoknál tudnia kell, miszerint az ilyen természetű kármegtérítés, a szerződésen kivül álló harmadik személy érdekét van hivatva biztosítani. Jóhiszeműség hiánya, illetőleg a biztosító gondatlansága, vétkessége képezheti azt az alapot, amely dolus, vagy culpa jogcímen, közvetlen jogviszonyt teremt a szerződésen kivül álló károsult harmadik személy és a biztosító között. Ez az a lehetőség a károsult számára,'amely alapon a közvetlen jogviszonyban álló felek között, hátrányára szolgáló megállapodással szemben, jogvédelmet nyerhet. Felmerülhet itt az a kérdés, hogy vájjon a biztosító szerződésen alapuló fizetési kötelezettségének teljesítését, — a károsult bevonása nélkül, — megtagadhatja-e, ha maga a kár tényleges felmerülte és összegszerűsége a szerződőfél által szabályszerűen igazolást nyert. Ha az a körülmény, hogy a károsult kárának megtérítését megkapta, igazolást nem nyert, a biztosító teljesítési kötelezettségének eleget tesz, ha akár marasztaló ítélettel, akár egyébként igazolt kárösszeget, bírói letétbe helyezi. Igaz ugyan, hogy a szerződőféllel szemben ő nem letétbehelyezésre, hanem fizetésre van kötelezve, ennek ellenére az ilyen természetű biztosítások által elérni kivánt célra tekintettel, a letétbehelyezést teljesítésnek kell tekinteni, aminek következményeként a netaláni per hátrányai alól szabadul. Ezáltal a szerződőfél sem kerül hátrányosabb helyzetbe, mint akkor, ha készpénzóvadéka lenne, mert ez esetben is igazolnia kellene a károsult igényének kiegyenlítését. A kötelező szavatossági biztosítás körében további problémát képez az, hogy hátralékos biztosítási díj beszámítható-e a szerződésen kivül álló harmadik terhére, s ha igen, milyen terjedelemben?
