Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 8. szám - Grosschmid Béniről

406 a) elszámolhat-e a tömeggondnok készkiadást akkor, amikor még tömegtartozások vannak? b) kifizethető-e tömegtartozás és tömeg'költség akkor, amikor a tömeget, vagy annak egy részét különkielégítési jog terheli? vagy ily esetben a különtömeget teljes egészében feltétlenül bírói letétin' kell-e helyezni és csak sorrendi tárgyalás után lehet kiutalványozni? c) miképen történjék a tömeghitelezők igényeinek az egyes vagyonrészek (külön és általános tömegek) közötti megosztása? d) a kiilöntöniegeket terhelő tömegtartozásokat és tömegköltségeket a esődbíróság vagy a dologi (sorrendi) bíróság állapítja-e meg? ha a csődbíróság, úgy a megállapításig eszközölheti-e a sorozást a dologi bíróság? ej SÍ vagyonfelügyelőnek, a jogi megbízottnak, az 0. H E.-nek és az alkalmazottaknak tömegtartozási igénye terheli-e a különtömeget, amellyel tevékenységük szorosan véve nem függött össze? ha nem terheli, úgy mi történjék akkor, amikor általános tömeg nincs, vagy nagyon csekély? f) miképen történjék a tömegtartozások elismerése és kifogásolása? a panasz és a per mely bíróság hatáskörébe tartozzék? g) a Végrehajtási Törvény szerinti előnyös tételek megelőzik-e a tömeghitelezőket? Amint már fentebb említettem — én a magam részérő] azt tartanám a leghelyesebbnek, ha a tömeghitelezők is szabályszerű bejelentést tartoznának tenni, róluk is táblás kimutatás készülne s a tömeggondnok a felszámolási tárgyaláson nyilatkozna az elismerés, vagy kifogásolás tárgyában, kifogásolás esetén e hitelezőnek épen úgy pert kellene indítani, mint a csődhitelezőknek, — ha azonban ily jogszabályt nem lehetne megvalósítani, akkor szükségesnek tartanám a tömeggondnokot arra kötelezni, hogy az egyes vagyonrészek és az általános tömeg felosztásakor csatoljon kimutatást a tömeghitelezőkről, amelynek hitelességéért felelős lenne, ez esetben is a tömeggondnoknak tartanám fenn a kifogásolás jogát s vita esetén a csődbíróság döntene afelől, hogy a hitelező igénye fennáll-e, vagy a hitelezőt perre utasítja. Fenntartandónak tartom a Cs. T. 50. §-ának rendelkezéseit, azonban a tömeggondnoki készkiadásokat és esetleg díját is a tömegtartozások elé helyezném, legalább is azokat, amelyek a tömegtartozások előtt merültek fel, — a bejelentési kötelezettség bevezetése esetén tárgytalanná válna ama igen gyakran előforduló jogvita, hogy a tömeggondnok a tömegtartozásról mikor szerzett tudomást, — kimondanám azt is, hogy — úgy, mint a csődhitelezőknél — a vagyon felosztásakor csak azok a tömeghitelezők veendők figyelembe, akiknek igénye akkor már felszámoltatott, a kifogásoltak biztosítandók. Mesíiondolás tárgyát kell képezni annak a kérdésnek is. hogy