Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7. szám - L. Reitzer: Le Réparation comme conséquence de l'acte illicite en Droit international

384 tással eladott tárgy vételárán túlmenő követelést is biztosítani igyekeznek a tulajdon jogfenntartással; a másik oldalon pedig az eladott tárgyon felül a biztosítéki igába be kívánják fogni az eladott tárgy helyébe lépő értéket. (Spezifikáció útján keletkezett új tárgyat, az eladásból származó vételárkövetelést.) A magyar és német bírói gyakorlat döntései nyomán veszi elméleti bonckés alá az egyes felmerülő kérdéseket. A részletkérdések megvitatására itt nincs tér. Minden esetre kiemeljük, hogy Túry teljes tudatossággal és élességgel az ínteressen Jurisprudenz eszmekörében tárgyalja a vitás anyagot. Túry a könyv szerkesztésével is érdemes munkát végzett. A testes kötet stílusos tisztelgés az ünnepelt tanárkollega előtt. Irodalmunk a könyv-kiadás mai nehézségei és a jövedelmezőségi szempontjai mellett nagyon is rászorul azokra a kivételes alkalmakra, amikor a kollegiális megbecsülés az elméletinek mondott munka fényűzését engedi meg. B. S. L. Reitzer: Le Réparation comme conséquence de l'acte illicite en Droit international. (Paris. 1938. Sirey.) —• Szerző a címbeli témát dinamikusan úgy határolja el, hogy annak kezdőpontja ott van. hol egy nemzetközijogi jogellenes cselekmény elkövetése már megtörtént, végpontja pedig ott, ahol a jogellenes cselekmény egyéb, a jóvátételtől különböző következményeinek alkalmazása jogossá válik; ezzel a vizsgálódás körén kívül marad egyrészt a jogellenes cselekmény feltételeinek és elemeinek, másrészt kényszer jellegű következményeinek kérdés -. Szerző egyik alapgondolata az. hogy .1 jogellenes cselekmény következményeiben jogi sorrend van: a jo<jsértés primér következménye a reparáció, ez azonban nemcsak mini jog, hanem mint kötelezettség is jelentkezik a sértett oldalán és abban áll, hogy a sértett — bizonyos kivételes esetektől, pl. jogos védelem, eltekintve — kötelezve van először békés módon megkísérelni sérelme orvoslását. Csak ennek eredménytelensége esetén lehet helye kényszerjellegű szankciók alkalmazásának, amelyek éhben a második fázisban jogosakká válnak; ezzel szerző a jogszerű háború elméletének alapjára helyezkedik. A mű bevezetése a jóvátétel, a szankció és a felelősség éles fogalonielemzésével tűnik ki. Maga a munka két részre oszlik, az elsőben a szerző a jóvátétel alapvető problémáival, a második részben a jóvátétel módozataival és terjedelmével foglalkozik. Az alapfogalmak jellegére vonatkozó általános elméleti eszmefuttatás és a főbb problémák sommás összefoglalása után szerző munkája egy esettárral és egy bibliográfiával zárul be. amelyek mihdketteje szokatlanul gazdag. Tekintettel különösen ennek a folyóiratnak a jellegére, másrés/t a rendelkezésünkre áiló hely szűkére, nem vállalkozhatunk arra, hogy az értékes munka minden részletére kiterjedő ismerte-