Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 1. szám - Gazdaváltók - mobilizációs váltók
22 követelése olyan kölcsönből eredő követelés, amit a Pk. kötelékébe tartozó pénzintézet, vagy az 0. K. H. illetve tagszövetkezete a folyó évi mezőgazdasági termelés céljaira az illető év február utolsó napja után folyósított. Ezzel kapcsolatban az említett rendeletek azt a szabályt tartalmazzák, hogy az ilyen kölcsönről kiállított kötelezvényben, váltón, vagy más okiraton utalni kell arra, hogy a követelés a fenti értelemben keletkezett, a váltónak tehát ilyen esetben a jogcímet tartalmaznia kell. Nyilvánvaló, hogy ennek az utalásnak elmaradása esetében a váltó nem válik érvénytelenné, csupán érvényesítése tekintetében merülnek fel azok az akadályok, melyek a gazdaadóssal szemben fennálló követelés érvényesítését általában véve gátolják. Viszont a gazdaadósok harmadik személlyel szemben fennálló kötelezettsége szempontjából ez az egyedüli mód, mely a részükre biztosított Jogokat nem teszi illuzóriussá. Kétségtelen, hogy a jogcímre való utalás elmulasztása esetén a jóhiszemű váltóbirtokos a váltóból kitűnő összes jogait érvényesíthetik az adósokkal szemben, ami már abból is következik, hogy a rendelet éppen a jogcim feltüntetésével kivánja ezt a lehetőséget megakadályozni. A váltó birtokának jelentősége. A 8700/1934. M. E. sz. rendelet 7. §-a értelmében a készpénztörlesztés a telekkönyvben bejegyzett jelzálogos hitelezőt illeti. Ha azonban a követelésről váltó van kiállítva és ezt a jelzálogos hitelező forgatmány útján átruházta, a készpénztörlesztés azt illeti, aki az így kielégített követelés telekkönyvi foganatosításához szükséges- és a rendeletben megkívánt egyéb okiratokat szolgáltatja. A 16. §. azonban enyhíti ezt a rendelkezést oly értelemben, hogyha arról a követelésről, amelyre készpénztörlesztésnek van helye, váltó van kiállítva és a váltó nincs a jelzálogos hitelező birtokában, akkor a jelzálogos hitelező — hacsak a váltót haladék nélkül meg nem szerzi, köteles azokat az okiratokat, amelyeket a központi intézethez kell beadni, a váltóbirtokosnak megküldeni és erről a központi hitelintézetet értesíteni, amely a készpénztörlesztést a szükséges okiratok ellenében a váltóbirtokosnak fizeti ki és a váltón tanúsítja a készpénztörlesztés illetve a könyvadósság vállalását. Mindezekből kitűnően a központi intézet nemcsak a fizetést, hanem a Vt. 39. §. 2. bekezdése ellenére az egyéb módon való rendezést is — nyilván mindenkire kiterjedő hatállyal — a váltón tanúsítja, sőt azt is tanúsítania kell, hogy a váltóra készpénztörlesztést vagy könyv jóváírást nem teljesítettek. A központi intézet tehát a gazdaadósok váltótartozásai tekintetében mint törvényesen kijelölt telepes szerepel, a nemleges tanúsítvány pedig megfelel a telepes által felvett óvásnak, illetve a Cs. T. 17. §-a szerinti nyilatkozatnak annyira, hogy a
