Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7. szám - Emlékkönyv

38Ü falvi Pap István „Közszerzeinényi kérdések" címmel a reál- ésértékelmélet egymáshoz való viszonyát szemlélteti annak a kérdésnek megoldása körül, mikor és mennyiben térítendő vissza a különvagyon, ha a hagyaték nem elegendő az összes igények fedezésére.. Helyesli a Kúria gyakorlatát, mely ma a reálelmélet alapján áll. Foglalkozik továbbá avval a kérdéssel, mikor marad az állagában megváltozott különvagyon továbbra is az és mikor követelhető csak értékének megtérítése a közszerzeményből. Szászy István a leszármazás törvényessége tekintetében irányadó jog meghatározása kérdésének nemcsak anyagi kolliziós normáit, hanem a felmerülő jurisdictiós kérdéseket is taglalja. Igen gazdag az Emlékkönyv örökjogi anyaga. B e c k Salamon „Örökbefogadási szerződés felbontásának joghatálya az örökbefogadott leszármazóinak öröklési jogára" címmel a pécsi kir. ítélőtábla egy ítéletét bírálja, amely az örökbefogadott születése után történt bírói hatálytalanítást az örökbefogadott leszármazójára is kihatónak nyilvánítja és ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez a hatálytalanítás az immáron saját jogán fellépő leszármazóra nem terjedhet ki. Blau György „Az ajándék betudásmentességének kérdéséhez" c. tanulmányában nem helyesli a bírói gyakorlatnak azt az álláspontját, amely szerint az ajándék nem tekinthető előlegnek a későbbi örökjogi vagy családi vagyonjogi jogcimü szerzésre, hanem csatlakozik a kodifikáció és irodalom ellenkező álláspontjához. Menyhárth Gáspár a vagyonazonosságról ír. Az egyik szülő meghal, örökös a másik, a gyermek kötelesrészt kap. Meghal a másik szülő is és a gyermek ekkor a bírói gyakorlat szerint nem kap kötelesrészt ugyanabból a vagyonból, amelyből már a másik szülő elhalálozásakor kötelesrészt kapott. Menyhárth kifogásolja ezt a gyakorlatot. Teller Miksa „Favor testamenti" címmel érdekesen fejtegeti a bírói gyakorlat fokozatos enyhülését a végrendeletek kellékszerűségének kérdésében. VI ad ár Gábor (A család körében és azon kívül megajándékozottak felelősségéről a kötelesrészérO helyteleníti, hogy a MTJ. 2038. és 2048. §-ai a rokon megajándékozottat az extraneus előtt teszik felelőssé. Vincenti (Vitás kérdések a végintézkedések megtámadása körében) ismerteti és helyesli a Kúriának azt az újabb gyakorlatát, amely megengedi a végrendelet megtámadására felhozott okoknak a per alatti kiegészítését. Zalán Kornél az ági vagyon pótlásáról értekezvén, különösen a redintegrációnak az újabb gyakorlatban való megszorítását tárgyalja. Zoltán József az örökjogi érdemetlenség elhajlásáról ír és gazdag joggyakorlati anyag alapján bírálja a MTJ. 1785. §-át és az azt recipiáló újabb gyakorlatot, amely az özvegy érdemetlenségét megállapítja akkor, ha az özvegy terhére bontóok forog fenn, amelynek érvényesítése — anélkül, hogy a házasság még a felek életében felbontatott volna — megtörtént, vagy csupán a férj akadályoztatása miatt maradt el. Ez a gyakorlat a 217. és 218. E. H.-kba ütközik, erkölcsi