Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7. szám - Emlékkönyv

379 az elévüléssel egyidejűleg megszünik-e a tulajdonjog fenntartása is. Az irodalom ismertetése után a kérdésre nemmel válaszol és avval indokol, hogy az elévülés nem magát a vételárkövetelést, hanem csak annak perelhetőségét szünteti meg, a tulajdonjog fenntartá­sának tehát ennyiben a záloghoz hasonló hatása van. A kötelmi jogi tárgyú dolgozatok közül mindenekelőtt Nizsa­lovszky Endre tanulmánya említendő a mellékkötelezettek jog­állásáról egymás irányában. Konklúziója az, hogy kezes, jelzálog­adós és kézizálogadós mint mellékkötelezettek között az intern meg­oszlás kétség esetében egyenlő arányban történik és brilliánsan vezeti keresztül tételét annak jelzálogjogi és váltójogi vonatkozásain. Rapoch Géza „Több kötelem rangsora" c. dolgozatában gazdag kodifikációs és joggyakorlati anyag feldolgozásával foglalkozik első­sorban avval a kérdéssel, hogy a fizetés több tartozás közül me­lyikre számolandó el, majd pedig ugyanezen kérdés egyes végrehaj­tási és kényszerfelszámolási vonatkozásait fejtegeti. Goldberger József a külföldi pénznemnek jogszabály miatti értékváltozásairól értekezik és arra az álláspontra jut, hogy az egyik államban jog­szabálynál fogva bekövetkezett értékváltozást a másik állam bírá jának tényállásként kell tekintenie. Nagy Dezső a hitelezőket ká­rosító joglemondások analizálásánál széles skálán megy végig; fog­lalkozik avval a kérdéssel, mennyiben áll fenn az actio Pauliana a magyar jogban, elemzi a Cst, 28. §-ának a 17. JD-hez való viszo­nyát és érinti a kérdés büntetőjogi vonatkozásait is. Marton Géza (Obligatiö ex delicto) szerint a kötelmeknek szerződésiekre és delik­tuálisakra való felosztása egy ma már nem alkalmazható római jogi teória csöke vénye; a helyes felosztás az elsődleges és másodlagos (szankcionáló) kötelmekre való felosztás lenne; elsődleges kötelem pedig megkötött szerződésből, más ügyeibe gesztorként való beavat­kozásból, gazdagodásból, közösségben való léteiből, alkalmazott tar­tásából, ház bírásából stb., valamint oly negatív kötelmekből szár1 mazhatik. amelyek lényege: nem zavarni a dolgok jogszerint fenn­álló rendjét. Kauser Lipót a mulasztásról értekezik. A mulasztás filozófiailag véve nem ok, mert csakis a jog az, amelynek tevést parancsoló szabályát (pl. sikos időben a járda rendbentartását) a mulasztó megszegi. A családjogi tárgyú dolgozatok közül Almási Antal a házas­ságkötési gondosság jelentőségét méltatja a semmis és megtámad­ható házasságok jogi következményei körében. A gondosság foka tekintetében „az egységes tudakozódási és észleleti kötelességi ele­mekkel telített házasságkötési gondosság" elvi álláspontjára helyez­kedik. B a 11 a Ignác a házasságbontó okok elévüléséről ír, azt inkább záros határidőnek fogva fel. Tóth György a gyámhatóság és a törvényes képviselő házasság-megtámadási jogosultságának viszo­nyáról ír és a törvényes képviselőt (szülőt) nem tekinti önálló meg­támadási jogosultnak, csak az árvaszék kisegítő szervének. Sándor­3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom