Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7. szám - Emlékkönyv

377 elővett jogesetek keltették fel, majdnem észrevétlenül tért át hol a bírói gyakorlat egy-egy nehezebb témájának, hol pedig a magánjogi kodifikáció valamely problémájának elemzésére. Senki úgy, mint Szladits, nem értette annak módját, hogyan nyisson meg az egyetemen túlnyomóan elmélettel foglalkozó fiatal kezdő számára távlatokat a gyakorlat felé és majdan hogyan tartsák meg az egyetemről kikerült tanítványai a kapcsolatot az elmélettel, amelyhez azoknak Antensként vissza kell térniök, ha nem akarják a jogot pusztán gyakorlati mesterségként kezelni. A budapesti Egyetem egyetlenegy szemináriuma sem tudta annyira fenntartani a kapcsolatot az egyetemről kikerült hallgatókkal, mint Szladitsé. Sokan a volt hallgatók közül már jelentékeny pozíciót töltöttek be a jogéletben, midőn a Szeminárium Baráti Köre megalakult. Mindez kényszerítően kínálkozott tollamra akkor, midőn a Szladits 30 éves tanári működéséről írt Emlékkönyvet szándékozom ismertetni. Mert hiszen az a körülmény, hogy az Emlékkönyv az ünnepelt tudós szűkebb kartársain kívül a magyar jog annyi gyakorlati művelőjének egy-egy dolgozatát is magában foglalja: csak visszatükrözése annak a legmagasabb értelemben vett praeceptori hatásnak, amelyet Szladits a magyar jogtudományra gyakorolt. Negyvenhat tanulmány, valamennyi szerzője java terméséből, — hogyan is férjen el méltatásuk egy könyvismertetés szerény keretei között? Terjedelmesebb dolgozatok mellett rövidebbek is akadnak, ámde ezekbe is sok új meglátást, sok tanulságos megfigyelést sűrítettek bele szerzőik. A nagyobb tanulmányok közül a könyv bevezető értekezése: Bálás P. Elemér „Szerzői jog és dologi dinamizmus" c. tanulmánya a művészet és az alkotó tevékenység fogalmi elemzésén keresztül jut el a szerzői jogi védelem okainak kifejtéséhez; átfogó és magas nívójú fejtegetései világosan érzékeltetik a határvonalat az „eldologiasodott" alkotás és a szerző személyiségének védelme között. Bátor Viktor „A kölcsönszerződés jogszabályai és a dollárbetétek értékelése" címmel a Kúria ismert dollárvalorizációs gyakorlatát támadja. Ez a kritika azonban csak a keretét adja a tanulmány igazi tárgyának: azon tézis kimutatásának, hogy a kölcsön nemcsak hogy ma sem reálkontraktus, hanem a római jogban sem volt az, a mai jogban pedig egyáltalában nincsenek reálkontraktusok. A rendkívül gazdag történeti, irodalmi és dogmatikus anyag, a brilliáns, meglepő és meggyőző levezetés önként kínálkozik a könyvkritikán túlmenő tárgyalásra és lapunk más alkalommal külön fog visszatérni e kérdésre. Csak ott nem tudunk Bátorral egyetérteni, hogy a Kúria dollárvalorizációs praxisának indoka a kölcsönnek reálkontraktusként való szemlélete. A Kúria szerint a hitelezőnek ugyanazt az értéket (nem is egyszerűen: ugyanazt) kell visszakapnia, ami nem azon fordul meg, vájjon a kölcsönszerződés már a konszenzussal vagy pedig a leolvasással jön-e létre. Túry Sándor Kornél az Emlékkönyvben ..Szilárd jogú nyilatkozatok a kereskedelmi jogban" c. tanulmányával szerepel. Túry tudományos munkássága a legPolgári Jog 1938. 7. szám. 3