Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7. szám - Beruházási hozzájárulás és adóamnestia

358 sági biztosításnál egyaránt az igény megnyílása ugyancsak határozott: hetekben, vagy hónapokban kifejezett várakozási időfő/ tétetik függővé. A biztosító fizetési kötelezettsége csak akkor áll be, ha a belépés és az esemény időpontja között az előírt idő a maga egészében letelt. 3. Az 1934: XXIII. t.-c. 8. §-ának 1. bekezdése következőképpen szól: „Az intézet olyan tagjának a tagsági jogai, aki az évi járulékkal vagy annak egy részével az esedékességtől számított egy évig hátralékban marad, az egy évi idő lejártát követő naptól kezdve szünetelnek. A szünetelés addig tart, amíg vagy megfizeti tartozását, vagy pedig ügyvédi minősége és ezzel intézeti tagsága akár a harmadik bekezdés szerint törléssel, akár más módon megszűnik. Az intézeti járulék a szünetelés idejére is jár", — a harmadik, pedig: „Ha a tag a szünetelés tartama alatt megfizeti a fizetés napjáig lejárt minden járuléktartozását a kamatokkal és a költségekkel együtt, tagsági jogai felélednek, mintha folytonasságuk meg sem szakadt volna; ha azonban tartozását a szünetelés alatt sem fizeti meg, egy évi szünetelés után az ügyvédi névjegyzékből törölni kell." Az 1934: XXIII. t.-c. javaslatának indokolása a 10. lapon a következőket mondja: „A 8. §. tartalmazza a késedelmes járulékfizetés következményeinek az 1928: XI. t.-c. 1. §-ának rendelkezésétől eltérő újabb szabályozását. Az imént említett §. szerint ma az ügyvédi kamara az ügyvédi lajstromból törölni köteles azt az intézeti tagot, aki intézeti járulékát az esedékesség napjától számított egy év alatt meg nem fizeti, kivéve ha a hátralékos tagot a fizetés alól felmentették. E §. rendelkezése azonban célját nem érte el, mert míg egyrészt szigorúsága igen sok felszólalásra adott okot, addig másrészt a gyakorlatban komoly végrehajtására nem került sor. Világossá teszi az utóbbit a hátraléknak a nemfizetés miatt törölt ügyvédek számával való öszsxehasonlítása. Hogy a járulékkal hátralékos ügyvédek száma igen nagy, világos abból, hogy az 1932. év végén a kamarák az egymillió pengőt jóval meghaladó járulékösszeggel voltak hátralékban, ami az egy tagot terhelő évi járuléknak közel a tizezerszeresét jelenti (azóta a kamarák hátraléka még emelkedett is). Viszont a nyugdíjintézeti járulék befizetésének elmulasztása miatt csak kevés ügyvédet (1932-ben 27-et) töröltek a kamarai lajstromból. Nem lehet elzárkózni annak elismerése elől, hogy az ügyvédi kar gazdasági helyzete ma még sokkal kedvezőtlenebb, mint 1928-ban volt s így ma már az 1928. évi törvény rendelkezése túl szigorúnak mutatkozik. De másrészt az Intézet anyagi egyensúlyát komolyan veszélyeztetné az, ha tagjai arra számíthatnának, hogy az intézettől járó ellátási díjakat ők és hozzátartozóik az Intézettől egyaránt megkapják, akár fizetik járulékaikat, akár