Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7. szám - Beruházási hozzájárulás és adóamnestia

355 Hibás törvénymagyarázat ? Irta: dr. Oppler Emil. E lap utolsó szániában ily jelszó alatt Alföldy Ede kartárs úr kifogásolja a Kúria P. II. 2152/1937. sz. ítéletének döntését, annak indokolását s az értelmezést, amelyet az 1934: XXIII. t.-c. — az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről szóló törvény — több szakaszának adott. Igyekszem majd kimutatni, hogy a Kúria döntése helyes, a törvény értelmezése megfelelő úgy a törvényhozó akaratának, mint az anyagi igazságnak. 1. A kitűnő író a cikkében kifejezett eredményre csak úgy juthatott, hogy egyrészt ezt a közvetlenül csak szűkebb kört érdeklő s eléggé bonyolult joganyagot nem ismeri minden részletében, másrészt az elbírált jogeset tényállását sem látta a maga teljes egészében és valóságában s az ítéleti indokolásnak egyik részét nem méltatta kellő figyelemre. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy téves az említett cikknek az a megállapítása, hogy „az elhalt ügyvéd a gyám- és nyugdíjintézeti járulékot 5 évet meghaladó időre befizette". A perben nem vitás tényállás szerint az ügyvéd nem az 1930. évre vonatkozó járulékot is befizette, — hanem ezt megfizette (hiszen enélkül be sem jegyezhették volna), lerótta az 1931. évre szóló járulékot is, azonban az 1932. évre szóló járuléknak már csak töredékét rótta le és az 1933., 1934. és 1935. évekre egy fillért sem fizetett. Két és egynegyed évi járulékot fizetett le. 1935. június 1-én meghalt. A Kúria a tényállás e részével nem foglalkozik — szerintem helyesen — mert a jogi döntés szempontjából — a Kúria és a helyes jogi álláspont szemszögéből nézve — lényegtelen. Felhozom itt, mert a cikk e tényállásbeli elemet a tényeknek meg nem felelően ismerteti és mert a méltányosság álláspontjából még sem közömbös, hogy az igényjogosult a haláláig esedékessé vált 627.— P. nyugdíjjárulékból csak 280.— pengőt fizetett le és 347. — P-vel, azaz három és félévi tagdíjjal adós maradt. (56% -a az őt kötelező járuléknak.) 2. Ám az igényt elutasító ítélet szempontjából jogi jelentőséggel nem ez bir, hanem az 1934: XXIII. t.-c. és az 1908: XL. t.-c. —, az alaptörvény — egész felépítése és különösen az 1934: XXIII. t.-c. 20. és 8, szakaszainak rendelkezése. Már az 1908: XL. t.-c. 14. §-ának indokolása a következőt mondja: „Az intézeti tag ellátási igényének másik előfeltételer a legalább tíz éven át szakadatlanul tartó tagság, azon a megfontoláson alapszik, hogy az intézet tagjainak korlátolt számára s az évi hozzájárulások csekély összegére való tekintettel az in-