Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - A házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálat kérdéséhez

327 ságának megállapítására a környezetében lévő személyek nyilat­kozata is elegendő. Mert, ha el is fogadjuk azt, hogy a kórházi fejlapon lévő adat megnyugtató tárgyi bizonyíték a személyazo­nosságra nézve, a gondolatláncnak legfontosabb szemét, azaz, azt a körülményt, hogy az X. Y. fejlappal ellátott ágyban való­ban X. Y. fekszik és nem más, ezt egyedül és kizárólag a vég­rendelkező környezetében lévő személyek nyilatkozatai iga­zolták. A tanúzáshoz szükséges relatív képesség tehát nem a tanúk, hanem a környezetében lévő személyekben volt meg. 3. Végül áttörte a Kúria az időbeliség kérdésében eddig vallott álláspontját is. A végrendeleti tanúk ugyanis a végrendelkező személy­azonosságáról vitathatatlanul a végrendelkezés idejekor és azzal egyidejűen szereztek tudomást. Teljes mértékben osztjuk azt a felfogást, hogy a modern jogszolgáltatás kezét nem kötheti gúzsba merev jogszabályok rendszere, s hogy az igazságszolgáltatásnak a körülményekhez simuló magasabb erkölcsi és jogi norma kifejezőjének kell len­nie. Az igazság görög szimbóluma ne legyen továbbra is bekö­töttszemű istennő, kinek egyik serpenyőjében a jogi érdekek összeütközése, a másikban az előre megírt jogszabály van csupán. Minden gyakorlati jogász helyesli, hogy megoldottuk a sze­meket borító fátylat, hogy az Igazság ma lát, és a mérleg serpe­nyőjén túl és olykor messzebb is tekint. Azonban úgy érezzük vannak mégis bizonyos határok, me­lyeket éppen az igazságszolgáltatás magasabb érdekei védelmé­ben nem lehet figyelmen kívül hagyni. Szerény véleményünk szerint nagyobb érdeket sért az az ítélet, mely a jogszabályok figyelmen kívül hagyásával a jogbi­zonytalanság okozójává válhat, mint az, amely a jogszabályok alkalmazása mellett, csupán az egyén méltányosságvédte érdekén ejt sebet. A közérdek magasabb szempont, mint a magánérdek. Végül megjegyezzük, hogy e vitát maga a Kúria döntötte el, amikor e kritikánk tárgyát képező ítélet kihirdetése előtt 8 nappal ugyanazon tanács, ugyanilyen tényállás mellett C. I. 728 1928. szám alatt kimondotta, hogy a külön szoba ajtaján és a láztáblán (fejlapon) lévő névből, a kapuőrtől és a végrendelkező szüleitől szerzett adatok nem zárhatták ki a megtévesztés lehe­tőségét és így függetlenül attól, hogy történt-e csalás, vagy té­vedés a végrendelkező személyében, a végrendelet a tanúk tanú­zási képességének előbbi hiányai folytán, — érvénytelen. Dr. Hirkó Boldizsár bpesti kír. közjegyzőhelyettes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom