Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - A házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálat kérdéséhez

326 hogy a tanúzásra szolgáló képességet a végrendelet megtétele előtt kell megszerezni. Hogy ez a megelőző idő hol végződik, arra Kúria feleletet nem ad. Egy azonban kétségtelen és pedig az, hogy ez a végrendelkezés idejével egybe nem eshetik. Összegezve az elmondottakat: A joggyakorlat mai állása szerint a magánvégrendelet tanújának egyéb kellékeken felül olyan képességgel is kell birnia, mely őt a rendes ember gondossága mellett kétségben nem hagyja az örökhagyó személyazonossága tekintetében. A személyazonosságra vonatkozó tudomását viszont nem a végrendelkezés idejekor, hanem azt megelőzően és nem egyes környezetben lévő személyek bemondása alapján, hanem tárgyi alapon kell megszereznie. Ha ezekben a jogszabályokban körülírt kritériumokat mint kvalifikációs kellékeket alkalmazzuk a Kúriának bírálat tárgyát képező ítéletére, nyomban világossá válik, hogy ez az ítélet az eddigi joggyakorlatban kifejezett elvektől lényegesen eltér. 1. A konkrét esetben a tanúk a végrendelkezőt személyesen nem ismerték. Személyazonosságának megállapítása tekintetében tehát a rendes ember gondosságával kellett volna eljárniok. Miután meggyőződésük alapját képező egyetlen tárgyi bizonyíték a beteg ágyára erősített fejlap volt, joggal támadhatnak aggályaink atékintetben, hogy a rendes ember gondossága mellett ez az egyetlen tárgyi bizonyíték kizárja-e valóban a megtévesztés lehetőségét. Köztudomású dolog, hogy nap-nap után szállítanak be a klinikára nyilvános helyeken eszméletlen állapotba jutott betegeket, akiknek személyazonosságát a klinika, vagy kórház a beteg zsebében talált, gyakran hiányos okmányok alapján igyekszik megállapítani. Nap-nap után fordul elő az is, hogy a személyazonosságra vonatkozó megnyugtató bizonyíték a betegnél egyáltalán nincs. Ezekre figyelemmel tehát igen kétes értékű bizonyíték az a fejlap és, ha a környezet és a végrendelkező nyilatkozatait számításon kívül kell hagyni, a rendes ember gondosságával gondolkodó személy joggal lehet kétségben a személyazonosság tekintetében. 2. Áttörte a Kúria azt az elvet is, hogy a tanúk meggyőződése csak tárgyi alapon nyugodhat, ítélete ugyanis az ápolónő és a tanársegéd nyilatkozatain, mint döntő bizonyítékokon épült fel. Az az ítéleti megállapítás ugyanis, hogy a tanúkként közre sem működő ápolónő és tanársegéd vallomása szerint a személyazonosság nem volt kétséges, annyit jelent, hogy minden eddigi joggyakorlatával homlokegyenest ellenkezően a Kúria arra az eredményre jutott, hogy a végrendelkező személyazonos-